Végre sikerült összesítenem a pontozásos vízumokból azokat, amelyeket a Bevándorlási Hivatal kegyéből láthatunk. Hibásan, hiányosan és késve közlik az adatokat. Nem világos, hogy amit kihagynak belőle, azt miért hagyják ki, csak az világos, hogy homály van. Nem feltétlenül akarattal teszik. Az a tapasztalatom, hogy ez a fejükben is megtalálható, most csak publikálják az internetre is.
Az összesítésről csináltam egy grafikont: Táblázat

Figyeljétek meg, idén erősebb a verseny, mint tavaly volt. Több a piros háttérrel jelzett foglalkozás. Ezeknek a keretszáma az év végére teljesen betelt. A könyvelőké és a rokon szakmáké már az év elején betelt volna, de a hivatal úgy gondolta, hogy ha az év során egyenletesen osztja ki a maradék helyeket, akkor valami megváltozik.

Most jött a hír, hogy a legutóbbi húzáson 70 pontos könyvelők már nem mentek át. Ez már túl erős verseny. Ez már az.

Ha ilyen erős a verseny, akkor más módszereket is be kell vetni. Munkáltató szponzorált vízumra kell pályázni, mert ott más szempontok döntenek. Esetleg a pénz. Az a pénz, amit a munkáltató elkér, hogy szponzoráljon. Itt van ez a peres ügy: A viktóriai polgári ügyek bírósága elé került a munkavállaló és a munkáltató közötti vita. A munkavállaló, egy kínai származású könyvelő, bizonyos Tian kisasszony, azt állítja, hogy a munkáltató 77 ezer dollárt kért a szponzorálásért, amiből ő 17 500-at ki is fizetett, aztán meggondolta magát és visszatért Kínába. Most ezt a pénzt követeli vissza. Az egyezséget még 2015. júliusában kötötték. Ekkor még az ilyen dolgok hellyel-közel törvényesek voltak. Ma már nem azok. 2015 decembere óta szigorú törvény tiltja.

Tian kisasszony nem tudta elég jó érvekkel és bizonyítékokkal alátámasztani a követelését, ezért a bíró nem neki adott igazat.

A közelmúltban mesélte egy itt tanuló magyar diák, hogy az évfolyamtársai szerint sokkal jobb üzlet egy névházasság, mert az csak 50 000 dollár. A tandíj 90 000 lenne és nem biztos, hogy a sok tanulással meg lehet szerezni a maradáshoz szükséges pontokat, netán a munkáltatói szponzorálást. Ez utóbbi, mint a jogi esetből is láthattuk, 77 ezer dollár volt, de még a tiltó törvény előtt. Vajon most, hogy a tilalom miatt sokkal kockázatosabb lett az egész, hol áll az árfolyam?