Rabszolgaság?

Akkoriban még a munkáltató fizetett

Ausztráliában sokkal fejlettebbek a viszonyok, mint a polgárháború előtti Amerikában. Ott és akkor a rabszolgatartók fizettek azért, hogy megvehessék a rabszolgát a kereskedőtől. Ez manapság felejtős. Manapság a rabszolga fizet azért, hogy rabszolga-sorsra jusson.

PYO

Ausztráliában az italkimérési engedély sokba kerül. Kisebb éttermek nem engedhetik meg maguknak. A magaddal vitt borhoz viszont adhatnak poharat, még dugóhúzót is. Ez ugyanis nem számít italkimérésnek. Figyelmeztetnek is arra, hogy gondoskodj a saját innivalódról: Bring Your Own (Hozd a magadét!), vagy röviden: BYO.

Ennek a BYO rövidítésnek most új értelmet adott egy terjedőben lévő bevándorlási csalás. PYO. Pay Your Own (Fizess magadnak!).

A munkáltató szponzorálta kategóriákban (457, ENS, RSMS) az ausztrál – vagy a belinkelt cikkben egy új-zélandi – munkáltató látszólag alkalmaz egy külföldit. Munkát nem ad neki, csak papírokat: szerződést, munkaköri leírást, ajánlólevelet, bejelentést.

A külföldi készpénzben átadja a munkáltatónak a bérre, személyi jövedelemadóra és a nyugdíj-alapra szánt pénzt, az meg abból bank-átutalással, hogy nyoma maradjon, visszaadja a bért, kifizeti az adót és a nyugdíj-járulékot. A munkaviszony ezzel ki is van papírozva. A Bevándorlási Hivatal ellenőrei, akik nem szeretnek felállni az íróasztaluktól, mindent rendben levőnek találnak.

A dolog jellemzően az etnikai közösségeken belül zajlik le. A munkáltató is kínai, az alkalmazott is kínai. Vagy a munkáltatói is magyar, az alkalmazott is magyar. És így tovább.

A dolog költséges. Az adót a nagy semmiért, pusztán a munkaviszony látszatáért kell kifizetni. A buli kockázatos. Az ausztrál munkáltató súlyos pénzbüntetést és börtönt kaphat, a bevándorolni szándékozó külföldi mindörökre eljátszhatja a bevándorlási lehetőségét, a szervező ügynök meg az engedélyét, ha ugyan volt neki. A kockázatvállalásért annyit kérhetnek, amennyit a piac elbír. 50 ezer dollár nem is tűnik soknak és 100 ezer dolláros szerződésekről is írnak már a lapok.

Nagyon kevés esetre derül fény. Mindenkinek az az érdeke, hogy hallgasson. Amíg nem vesznek össze valamin, addig nincs baj.

http://www.nzherald.co.nz/employment/ne … d=10646755

457-es szponzor

A 457-es vízum 2018. márciusában megszűnt!

A 457-eshez szponzor kell. Mivel a szponzor komoly felelősséget vállal, kockáztat, előre tervez, hiszen a szponzori jóváhagyás és a vízumpályázat is időt vesz igénybe, ezért a legtöbb munkáltató bizony húzza a száját, ha erre kerül sor.

Ez itt egy jól működő piac-gazdaság. Amiből pénzt lehet csinálni, abból csinálnak is. Van vállalkozó, aki magára vállalja a szponzorálással járó összes nyűgöt, csak legyen aki megfizeti az árát. Az ár pedig a munkavállaló jövedelmének 10%-a. Egy másik 10% megy a munkaközvetítőnek. Így már rendben is lenne a dolog.

Baj akkor van, ha a piaci viszonyok változása miatt a szponzor nem tudja kihelyezni a munkavállalót valódi állásba. Akkor mese nincs, gyorsan megszabadul tőle. Jelenti hát a Bevándorlási Hivatalnak, hogy nem kívánja tovább szponzorálni a delikvenst, mire a hivatal elveszi a vízumot és a delikvens 28 napon belül elmehet Ausztráliából. Probléma megoldva.

Hogy addig mennyit költött a vízumpályázó az egészre, az az ő baja. A potenciális költségekről tájékozódhatsz a költségekről szóló oldalakon. Repjegy, lakbér és foglaló előre, egészség-biztosítás az egész családnak, kocsivásárlás, stb.

Ez a jó az egészben, hogy a szponzor és a munkáltató csak a jó részét vállalja el a dolognak, tudniillik a profit-szerzést. Ha a piac gyenge, akkor a veszteség téged terhel.  Ha meg jól megy a dolog, akkor meg  fizeted az árát. Hát nem okosan ki van ez találva?

Erre most nem tudok sajtócikket beidézni, hanem kénytelen vagyok az emlékezetemre hagyatkozni. Tegnap hívott L,  és elmondta, hogy nála éppen így esett meg a dolog, hogy a szponzor nem talált megfelelő munkáltatót. Most kereshet magának, munkáltatót is és szponzort is. Van rá 4 hete.

Hány az a mennyi?

A 457-es vízum egyik előfeltétele, hogy a szponzor megfizesse az előírt bért a külföldinek, nehogy a szponzorálást az ausztrál bérek letörésére  használják fel.

A szponzor valóban meg is fizeti az előírt bért. Papíron. Át is utalja bankon keresztül. Az adót és a nyugdíj-járulékot is kifizeti utána. Aztán készpénzben visszakéri a pénz jó részét a munkavállalótól. Mert hát nem hajlandó annyit fizetni, mint amennyit a hivatal megkövetel.

Ez egy nagyon elterjedt csalás, többektől is hallottam már róla.

A szponzor bedől

Ha a szponzor tönkre megy és becsukja a boltot, akkor az ideiglenes lakos alkalmazottnak nagyon rossz lesz, mert nem elég, hogy a munkáját elveszti, de csak 28 napja van arra, hogy egy másik szponzort találjon, különben a vízumot is elveszti. Ez a helyzet állandó lakosi szponzorálásnál is veszélyes lehet, ha a végleges döntés még nem született meg. Éppen ma jött hozzám valaki egy ilyennel. Ez billentette át a mérleget és ezért írtam meg ezt az oldalt.