Közbiztonság

Mint Nyugat-Európában. Nem mint Amerikában. Nem, ez nem Amerika. Rövid csövű fegyverre engedélyt kapni nehezebb, mint aranyat találni. Az ausztrál alkotmányban nincs benne a fegyverviselési jog. 1996-ban egy ámokfutó halomra ölte a kirándulókat Port Arthurban, Tasmania szigetén. A lakossági felháborodás hatására az éppen uralmon lévő konzervatív kormány egy szocialista rendszernek is becsületére váló szigorú fegyverviselési törvényt vezetett be.

A közbiztonság eddig is jó volt, és Amerikával ellentétben, tovább javul. Az sem elhanyagolható tényező e tekintetben, hogy itt nincsenek nagy tömegek az átlagosnál sokkal reménytelenebb gazdasági helyzetben. Statisztikus összehasonlítás itt:

Az emberek nem lopnak. A tolvajok itt is lopnak, de úgy általában az emberek nem. Sokszor vesztettem már el a tárcámat, hitelkártyával, jogosítvánnyal, lakás- és kocsi-kulccsal. Minden alkalommal visszajuttatták a becsületes megtalálók. Loptak viszont tőlem két kerékpárt és egy kocsit. A kocsi meglett.

Zara, Melbourne 2010

Reggel-este kocogok a kutyákkal és látom, mennyi helyen fel van nyitva a garázskapu, ember meg sehol. Tele értékkel, szerszámokkal stb., a kocsi (felnyitva hagyott!) csomagtartójában gyakran még ott vannak zacskókban a frissen vásárolt cuccok, élelmiszerek és senki hozzá sem nyúl. Az előkertekben szép kis kerti szobrok, a verandán értékes ülőgarnitúra és hozzá sem ér idegen.
Nálam többször is előfordult, hogy nyitva felejtettem a garázs felőli bejárati ajtót és nem voltam otthon egész nap – halálkényelmesen kirámolhatták volna a házat. Ismerünk olyanokat, akik hetekre utaztak el úgy, hogy nincs zárható kerítésük elöl, az megy be akadálytalanul aki akar, a két oldalról nyitott sunroom-ban meg többezer dollár érték van. A tolvajoknak korlátlan idő állt volna rendelkezésre, még az sem tűnt volna fel senkinek, ha megfáradva a rámolásban még a medencében is megmártóznak. Mégsem tört be senki, pedig még csak nem is a legjobb környékről van szó.

Amikor a gyerek oviban van, a rollere vagy bringája, meg a sisak kint várja. A játszótereken gyakran napokig látom a padon felejtett, márkás pulóvert, sapkát, gyakran vmi játékot is. Várják szépen az eredeti gazdájukat, más ugyanis nem nyúl hozzá, hiszen nem az övé… Kirándulásokon, túrákon ugyanez a helyzet. Bármit bárhol hagytunk akárhány órára, az ugyanott volt, amikor érte mentünk.
Egyszer Geelong tengerparti sétányán ügyesen egy egész táskát felejtettem ott. Benne a mobilom, pénztárcám is. Jó 8-10 perc múlva mentem vissza érte – ugyanott volt, érintetlenül. Körülötte párok beszélgettek, nevetgéltek, járókelők sétáltak… senki sem szaladt el vele, pedig huszonhatszor megtehették volna. Az sem hátrány, hogy a tengerben családilag is tudunk fürödni, nem kell valakinek mindig a cuccok mellett dekkolnia… A kutyákkal sötétben is kimegyek futni néhány km-t, és teljes biztonságban érzem magam, senki nem kötött még belém és nem ütöttek le az iPodtouch-omért. És még lehetne sorolni.

Nyilván Au-ban is előfordulnak lopások, betörések, amiket – szerintem – főleg lecsúszott drogosok követnek el (hálistennek nem ezen a környéken), mégis egy napon nem lehet említeni azzal, ahonnan jöttem. Én maximálisan elégedett vagyok a közbiztonsággal Ausztráliában, korábban el sem hittem, hogy egyáltalán létezik ilyen.

Szabálykövetés

Lilla, Brisbane 2007

4-es szintű vízkorlátozás van nálunk érvényben most mar talán egy éve. Elég gaz. A 4-es szint abból áll, hogy csak vödörből lehet locsolni, és abból is csak bizonyos napokon és bizonyos napszakokban. A slag és az öntözőrendszer tiltott. Úton-útfélen reklámozzak, hogy ne zuhanyozz 5 percnél tovább, ne fürödj kádban, ne mosd az autódat, ne folyasd a vizet, stb. . . .

Na de az igazan érdekes az az, hogy az emberek betartják ezeket a korlátozásokat! Mi eléggé szabálytisztelő figurák vagyunk, de néha azért a szívem szakad meg a fűért, a növényekért, és úgy meglocsolnám őket jól, rendesen, slaggal. (A füvet ugye nem nagyon lehet vödörrel locsolgatni.) A kollegáim is mondogatják, hogy vettek kis időmérőket a zuhanyba, amit csak be kell indítani, és 5 perc múlva jelez, és akkor gyorsan kijönnek a zuhanyból, meg hogy a kocsihoz vettek speckó vízmentes tisztítót, meg ilyenek. Szóval nem keresgélik a kibúvókat, nem locsoljak titokban a kerítés mögött a kertet, és nem szarnak (bocsánat) nagy ívben a szabályokra, hanem elfogadjak és betartják őket. Hihetetlen. Ma például a kávés bögrémet mosogattam a konyhában erős forró vízsugárral (hogy biztosan kijöjjenek belőle a kávé baktériumok, és az egyik csajszi viccesen oda is szolt, hogy:

– Nem pazarolod a vizet, ugye? Tudsz a vízhelyzetről, ugye? – Nem volt bántó egyáltalán, és kedvesen is mondta, de akkor is! Érdekesnek találom.

Persze itt is vannak kivételek (szerintem ezek nagyreszt bevándorlók), akik azért meg-megszegik a szabályokat, de aztán hamar szembesülnek vagy a szomszédok, kollégák, barátok rosszallásával, vagy pedig a hatóságok jönnek és jól megbüntetik az embert ezért-azért.

Ez a szabályok betartása dolog egybekent nem csak a víz-kérdésre érvényes, hanem úgy általában mindenre. fogyis parkolóhelyeket valóban a fogyisoknak tartják fent az autósok, a gyors-pénztárakba tényleg csak a 10 darabnál kevesebbet vevők állnak be, és tanulójegyet is csak a valóban tanulok próbálnak venni. Eleve a vonatjegy. ellenőr szinte egyáltalán nincs a vonaton (az elmúlt két évben talán kétszer ha ellenőriztek), és le és felszálláskor se nagyon nézik, hogy kinek van jegye, és hogy az pontosan hova is szol. Mégsem volt egyik ellenőrzés alkalmával sem egyetlen egy utas sem, akinek ne lett volna érvényes jegye, és nem is latunk soha senkit, aki csak úgy fel akarna lógni a buszra, jegy nélkül. A zebrán is rögtön átengednek, mar akkor megállnak, amikor meg csak közelítesz a zebra fele a járdán. (Ez kicsit veszélyes is volt, mikor otthon voltunk most szeptemberben, mert annyira hozzászoktunk mar ehhez az előzékenységhez, hogy otthon a zebrán szinte szét se néztem. Hiba volt. (Mondjuk az se sokat segített, hogy amikor meg szenteztem, akkor meg a rossz irányba.)

Úgyis mindig kérdezgetitek sokan, hogy miért éppen Brisbane-re esett a választásunk a költözéskor. Hat – többek között – ezekért. (Nem a vízhiányért!!!) De az emberek hozzá-állásáért, kedvességéért, jókedvéért, a táj szépségéért, az időjárásért, Noosa-ért, az Üvegház-hegyekért, a tengerért, a lehetőségekért, a jó barátokért. Hat ezért. (Mar megint szentimentális lettem a végére?!? Most mar nem nézek több nyálas filmet elalvás előtt!)

Vagyonbiztonság

Jani, 2008

Landoltunk Mackayban, aminek akkora a reptere, mint itt Nagyigmándon a buszmegálló. Este érkeztünk, mert késett a gép és aggódtam, hogy bezár az autóbérlő cég, de kár volt, hiszen megvárta a késést. Rendes volt és ez nem az utolsó eset volt. Pár perc után elfoglaltuk a szuper széria Hyundai Getz típusú gépjárművet, kékmetál színben.

Visszautazásunk előtti napon elmentünk Airlie beach-re, ahol behajóztunk a nyílt óceánra, majd egy sziget és a korallzátony következett! Hozzátartozik, hogy oda úton egy nagysebességgel felénk tartó közel ökölnyi méretű kő eltalálta a Getz szélvédőjét, ami be is repedt rendesen, pont a fejemnél. Aggódtam is miatta, mert gondoltam, mélyen zsebbe kell majd nyúlni.

Másnap délután indultunk Brisbane-be. Visszük vissza a kocsit, sehol senki. Ott egy doboz, rajta egy lyuk, a dobozra meg ez volt írva: Ide dobd a kulcsot! Nem hittem el! Senki meg se nézi a kocsit!? Így mit lehet bizonyítani a jövőben??? És hogy tele van e tankolva!?

Gondoltam, felhívom őket. Mondom neki, visszahoztam a kocsit. Mondta, hogy örül neki, dobjam be a kulcsot a dobozba. Mondtam, hogy ok, de van egy kis gond. A szélvédő kapott egy emberes követ. Erre mondta, hogy no worries, nem biztos ám, hogy ki kell cserélni. Hol van a repedés, ugye az utas oldalán? Mondtam, hogy nem, a vezető felől. Erre ő, hogy de biztosan alul vagy felül? Mondtam, hogy sajnos nem, pont a fejemnél. Mondtam neki, hogy repesztek vissza Magyarországra és ha most nem jön oda akkor nem tudjuk megbeszélni a dolgot. Azt mondta, hogy semmi gond, a legrosszabb esetben is $150 dollár egy Getz szélvédője, max. majd azt kifizetem, dobjam be a kulcsot és nyugodtan menjünk.

Komolyan mondom a mai napig nem hiszem el ezt a fajta hozzáállást! Itthon még a bal hátsó sárvédőt is ki kellett volna fizetnem!!!

A történethez tartozik még az is, hogy a múlt héten, másfél hónappal az eset után, mivel a bérbeadó cég sem jótékonysági intézmény, ezért mégiscsak elkérték azt ami nekik jár, $152, ez így korrekt… De attól még a hozzáálláson ez mit sem változtat. Komolyan mondom hallani kellett volna azt a telefonbeszélgetést.

Papi, Adelaide 2008

Ez az eset Katámmal történt, amikor még földmérőként dolgozott.
A reggeli munkakezdésnél általában őt vették fel valahol a munkatársai, ahová kocsival kellett elmennie. Néhány esetben azonban neki kellett felvennie a cég egyik terepjáróját, ami a főnöke háza előtt parkolt.
Történt, hogy az első ilyen alkalommal, mikor megérkezett a főnöke házához Morgót szépen leállította a terepjáró mögött, majd becsöngetett a házba, hogy elkérje a slusszkulcsot. Korán volt még, s elég sokára nyílt csak ki az ajtó, már kezdett kicsit kellemetlen lenni az ácsorgás a bejáratnál. Aztán végül csak feltárult az ajtó, s a főnöke felesége jelent meg álmos szemekkel. Katám mondja, hogy mit is szeretne, mire ezt a választ kapja: óóó, ezért kár volt becsöngetni, hiszen benne van a kulcs az autóban! (?)

Na, erre igazán nem számíthatott, ezért egy gyors bocsánatkérés után már ült is be a Nissan Navarába. Szegény még ő érezte magát kellemetlenül amiért felzavarta a házat, pedig csak az információcsere hiányának áldozata lett, na meg sosem gondolta volna, hogy egy autót benne a kulccsal csak úgy ott lehet hagyni.

A harmadik említésre méltó esemény a tengerparthoz kötődik. Az tudvalevő, hogy az ausztrálok többsége szeret kocogni, sétálni, kerékpározni, szóval tudatosan törődik az egészségével. Próbálom én is követni a példájukat, így fedeztem fel egy nekem szokatlan, de még inkább felelőtlen viselkedést.
Nézzük csak! Apuka megérkezik autójával a tengerpartra, hogy a homokos fövenyen teljesítse az aznapra betervezett kilométereket. Beáll a parkolóba, majd miután gondosan bezárta a kocsiját, a slusszkulcsot ráteszi valamelyik kerék tetejére és már robog is lefelé a víz felé! Nem akartam hinni a szememnek! Ilyen van? Van bizony, hiszen nem egyszer, nem kétszer láttam a saját szememmel.
Még ha valami roncsokról lenne szó, azt mondanám, hogy oké, vigye, akinek arra van gusztusa, de volt köztük 20-30 ezer dolláros autó is! Erre ott hagyja szabad prédaként! Mert ha én észrevettem, akkor olyan is meglátja, aki bizony nem azért látogatja sűrűn a tengerpartot, hogy friss levegőt szívjon.

Bármennyire is jó a közbiztonság ebben az országban, azért valljuk be, hogy itt is lopják az autót, motort, kerékpárt, vagy az őrizetlenül hagyott táskákat a partról. Itt is vannak betörések, autófeltörések, s komoly gondot okoz az ittas és/vagy narkós vezetők utcai ámokfutása. Mindezek ellenére azonban ez egy gyönyörű és élhető ország, s újra csak azt tudom, tudjuk mondani, hogy: jó itt lenni!