Előkészületek és utazás

2001. február. 7 – 2001. március.

Ahhoz, hogy az ember eljusson messzeföldre – Ausztráliába – három dologra van szüksége. Eltökéltségre, hogy el akar jutni, repülőjegyre, amivel el tud menni, és vízumra, amivel be is engedik az országba. Az eltökéltséggel nem volt gondunk, hiszen már jóval korábban kigondoltuk, hogy látnunk kell ezt a csodaszép országot, ugyanis későbbi terveink között szerepel egy esetleges letelepedés is ott. A repjegyet sem olyan nehéz megszerezni, sőt, ebben a tekintetben 3 légitársaság útjai között is válogathattunk. Mi a British Airlines-t választottuk, mely Londoni átszállással közvetlen Sydneybe repített bennünket, de erről majd később.

A vízummal azonban már akadhattak volna gondjaink, de szerencsére nem így történt. Itt is minden simán ment. Persze ebben nagy segítségünkre volt a Vista utazási iroda, ahol korábban a repjegyünket vettük, ők ugyanis némi térítés ellenében segítenek a vízumot is intézni. Sokat olvastunk már arról, hogy mennyire szigorúak a Nagykövetségen a vízumigénylőkkel szemben, de mi szerencsére ezt sem tapasztaltuk meg, mint ahogy a szokásos 4-6 hét várakozást sem. Azért biztos, ami biztos alapon beadtuk még december elején az igénylést, hogy februári indulásunkra megérkezzen. A vízumhoz egyébként nincs sokmindenre szükség. Kell egy útiterv, ez lehet magyar nyelvű is, egy jó sokáig érvényes útlevél, repjegy, pár bankszámla, pár papír arról, hogy milyen egyéb tárgyi értékünk van, ház, kocsi stb., munkáltatói igazolás, illetve, ha az ember diák, akkor iskolalátogatási papír és maga a vízumkérőlap kitöltve. Ez már angolul van, halom kérdéssel, de mindegyikre könnyen lehet válaszolni. Aztán ez az egész paksaméta zsupsz a Nagykövetségre, ahonnan ha hiányzik valami felhívják az embert és kérik, hogy küldje be, szóval szerintem nagyon is kedves az ügyintézés.

Mindennek fejében a vízumunk kerek 4 (!) nap alatt el is készült és el lehetett hozni. Nekem voltak ugyan gondjaim, ugyanis egyetemista lévén szükséges volt azt is igazolni, hogy az iskola tud arról, hogy nem leszek egy hónapig, és emiatt nem teszik ki a szűrömet. Miután azonban sikerült ilyen papírt szereznem, nekem is már csak plussz két napot kellett várni a vízumra. Mivel mi négyen vágtunk neki az útnak, ezért egyben is adtuk be a kérelmet.

Így már minden adott volt az úthoz, már csak ki kellett várni a februári indulást. Addig is szép kis listát készítettünk arról, hogy mit kell vinnünk magunkkal, lévén, hogy oda a nyári melegbe fogunk megérkezni. Csomagunk nem állt nagy dolgokból, 4-en összesen 3 db 40-60 literes hátizsákot vittünk, melyet fel is adtunk a repülőre. Ketten egy hátizsákba pakoltunk, s mivel befért a kisebbe minden cuccunk, amellett döntöttünk. Ez nem volt túl szerencsés az átpakolások illetve a sok útközben a táskában felejtődő emléktárgy miatt :o). Itt meg kell jegyeznem, hogy egy-két kézitáska sem árt, ha van nálunk a legszükségesebbekkel, ugyanis egy 22 órás repülőút alatt sokmindenre lehet szükség, arról nem is beszélve, hogy a reptereken igen higiénikus körülmények között le is lehet tusolni, amire a repülőn nincs lehetőségünk. Persze a fogkefe nálunk kimaradt, de szerencsére ez járt a repjegyhez. :)

Elérkezett a nagy nap! A nagy nap előtt két nappal sikerült egy frankó kis betegséget összeszedni, így a lelkesedés mellé társult egy kis láz és sok zsepi is. 2001. február 7. amikor is a repülőnk a déli órákban indult a Ferihegyről Londonba. Izgalmakkal teli várakozás volt ez, holott tudtuk, hogy a nagy út még csak London után következik. Londonig tartó út persze nem volt se vészes, se hosszú. Ott a reptéren aztán következett 5 óra várakozás, de legalább volt időnk kicsit mozogni, és elfogyasztani utolsó nem konzervkajánkat is. A londoni reptér szépen felszerelt volt, el is ütöttük az időnket az ingyen mail adta lehetőségekkel, s küldtük is széjjel az első üdvözlőlapokat. :) Ezután jött a hosszas út Sydneybe, melyet egy szingapúri szervizmegállással tarkítanak. Az út nem volt annyira nehezen elviselhető, mint korábban gondoltuk. Az ülések kényelmesek voltak, igaz meg kellett tanulni ülve aludni. A füldugó sem árt, mert bizony alapból zúg a gép, ami néhány óra után már igazán fárasztóvá válik.

A felszereltség igen jó volt, hiszen minden üléshez tartozott egy külön kis tvképernyő, ami az előttünk ülő háttámlájába volt beszerelve. Ezen a kis masinán 12 csatorna volt, köztük rengeteg filmcsatorna, ahol folyamatosan ugyanazokat a filmeket játszották, a szünetekben meg vagy reklám, vagy hírműsor, vagy gyerekműsor volt. Szóval volt mivel elütni az időt, hiszen így összeszámolva 12 filmet lehetett megnézni, természetesen angolul. Ezen kívül még volt 9 csatorna rádió is, ahol a különböző zenei stílusok között lehetett válogatni. Ami viszont nagyon zavaró volt számomra az a sötétség. Mivel kelet felé repültünk a géppel és este indultunk Londonból ezért elég sokáig sötét volt, és ez nyomasztó tud lenni. De napfelkeltében látni a Kaukázust, az mindent kárpótolt és feledtetett. Nekem ez az egyhangúság kapóra jött, nagyrészt sikerült végigaludni az utat. A Kaukázust azért én sem hagytam ki, fehér hegy tenger, pompás!.

A szervizmegálló, mint már említettem Szingapúrban volt, itt 1,5 órát lehetett bóklászni. Meg kell, hogy mondjam ez az egyik legszebb reptér, amit valaha láttam, igaz még nem sok van a tarsolyomban. Nagyon tiszta és mindenfelé gyönyörű orchideák nyíltak, a levegő is teljesen füstmentes volt. A dohányzók és friss levegőre vágyók számára külön kültéri terasz volt, ami úgy volt elrendezve, mint egy kaktuszkert, rengeteg kaktuszvirággal. Itt tapasztalhattuk meg elsőként, hogy milyen is a trópusi levegő, hát rendesen meglepő a magas páratartalom. A másfél óra jól is jött, legalább kinyújtóztattuk a végtagjainkat. Utána beszállás és irány tovább Sydneybe.

Érkezés Sydneybe

2001.02.09.

Nohát, azért csak túlélve az utat, kissé elaléltan a sok üléstől megérkezetünk Sydneybe. Reggel fél hét volt, de már 22 fok, és ragyogó napsütés. A reptéren volt egy alapos ellenőrzés, hogy nehogy bevigyünk bármiféle növényi vagy állati eredetű dolgot, de ilyet nem is tennénk, annyi sokmindent hallottunk már a biztonságukról. Cuki kis kutyus támadt arra akinél esetleg mégis maradt valami :o). Aztán az első dolog amit megpillantottunk, az az információs tábla volt. Itt volt egy halom hotel, hostel és backpackers szállásajánlat, néha képekkel és többnyire árakkal. Ez nagyon klassz dolog, mivel a következő teendőnk úgyis az volt, hogy szállást keressünk. Így jóval egyszerűbb volt a dolgunk, hisz csak kinéztünk egyet a tábláról, az megmutatta, hogy hol van a városba és az odacsatolt telefonon gyorsan fel is tudtuk hívni őket és konkrétan megérdeklődni. Az infós táblán kívül volt két gép is, amin megint csak ment a korlátlan net, és ezt gyorsan ki is használtuk, hogy tudassuk az otthoniakkal, hogy köszönjük, szerencsésen megérkeztünk.

A hostelszobák lefoglalása után taxival el is mentünk oda. Az Elisabeth Streeten volt, Central Private Hotel, de inkább hostelnek nevezném, hisz kolijellege volt, a folyosókon lévő vizesblokkokkal együtt, de néhány estére megtette, hisz úgyis csak aludni jártunk oda, a biztonsága meg megfelelő volt. Közel is volt a központi pályaudvarhoz, és a belvároshoz is. A szobák elfoglalása és egy jóleső tusolás után neki is vágtunk felfedezni a várost. A hotel portáján be tudtunk szerezni mindenféle prospektust a városról, de legfőképpen egy térképet, ami igencsak jól jött, hisz ezt könnyebb volt elővennünk, mint az útikönyvet.

A sétánk elsőként a Hyde Park-ba vezetett, miután megleltük magunkat a térképen. :) Csodaszép nagy park volt, hatalmas eukaliptuszfákkal meg pálmákkal, centire nyírt gyeppel, teljesen tiszta volt, szinte ingere támadt az embernek belehempergőznie egy kicsit. A parkban elsőként az Anzac Hill-t néztük meg, amit az elesett katonák emlékére állítottak. Tiszteletet követelő emlékmű ez, nem túl díszes, de mégis megadja az elismerést a hősöknek. A múzeum után egy hatalmas medencenagyságú szökőkút tárult elénk, és a Hyde Park eukaliptusszal övezett sétánya. A sétányon párok andalogtak és sirályok bóklásztak mindenfelé. Innen már látni lehetett a hatalmas AMP Tower csúcsát is, melyen még az olimpia emlékére állított sportolói alakok lógtak. Ez az épület is megnéznivalóink között szerepelt, csak később, most inkább továbbmentünk a parkban.

Második célunk a St. Mary`s Cathedral volt, amelynek tornyát szintén már előre láttuk, azonban belülről megtekinteni nem volt nagyon alkalmunk, mert ott épp egy bizonyítványosztás szerűség zajlott, sok diák ült bent, mind egyenruhában. Maga az épület nagyon szép, talán gótikus stílusban épült. A parkban továbbsétálva nyugdíjasokat láttunk amint épp egy hatalmas sakktáblával mulatják az időt. Itt láttuk az első nyilvános wc-t is, ami így magában nem lenne egy említésre méltó dolog, de hogy az milyen volt….:) Elektronikus az egész és teljesen higiénikus, mivel használat után a wc egészben lemosta magát. Vajh akkor is elkezdi-e a dolgot, ha bent van valaki? (zuhany :o) Ez ám a köztisztaság, nem úgy mint Pesten, ahol az ember inkább a Mc Donald`s-ba jár be.

A park végén megleltük a Hyde Park Barrack börtönmúzeumot, melyet feltétlen meg kellett néznünk, hogy egy kis múltat szívhassunk magunkba. Mint tudjuk, Ausztrália börtönsziget volt a 18. illetve a 19. században is még, melynek emlékei ebben a börtönmúzeumban lelhetőek fel. Meg lehet tekinteni, az ásatásokról előkerült “kincseket” a régi szobákat, ahol a függőágyak voltak és vannak ma is, olvasni lehetett az ide telepített emberekről is. Ami megrendítő volt, hogy több gyermeket is száműztek ide, csak azért, mert marhát vagy egyéb jószágot lopott. Az épület sorsát és alakulását remekül megcsinált méretarányos makettek mutatják be. Magáról a történetről egy muzeális korú nénike beszélt. :) Még szerencse egyébként, hogy ilyen idős volt, így nem kapkodta el a szavakat és mondatokat, szépen meg lehetett érteni, bár gondolom egy angol kidőlt volna a tempóján. Az sem mellékes hogy lelkes volt a néni, nem pedig unott képpel nyammogta a szöveget, s a ruhája a legutóbbi pizsi divatot követte :o).

Továbbsétálva utunkon megtekintettük kívülről a Sydney Hospital-t, amire ha nincs ráírva, hogy mi, akkor leginkább valami műemléknek nézem, mert annyira szépen karbantartott épület volt. Nem messze tőle állt a State Parlament House, ami meg úgy nézett ki mint egy könyvtár. Fantasztikus, hogy mennyire meg tudták őrizni a régi épületeket jó állapotban.
A következő park, amit megtekintettünk az a Royal Botanic Garden volt. Mint nevében is benne van ez egy botanikus kert, mely nyitva áll a nap nagy részében a látogatók előtt. Fantasztikus hely ez is, mindenféle gondosan nevelt és rendben tartott növénnyel, hatalmas, gyümölcsként fáról lógó denevérekkel, melyen több százan pihentek. Esőerdőrészleg, ahol az ember kicsit azt érezhette, hogy tényleg egy esőerdőben van. Itt is nagyon szép a gyep, ahol táblával külön kérik az embert, hogy mászkáljon kicsit rajta mezítláb, mert az nagyon egészséges dolog. Van egy tavacska is, melyben sok szép liliom virít, azonkívül angolnák és aranyhalak úszkálnak. Maga az egész kert nagyon szép, itt már ki is próbáltam a fűben való hempergőzést, mert már tényleg ellenállhatatlan volt. Látni lehetett az Operaházat is és a tengert, melynek sétányán többen is futottak, ebédjük helyett.

Az Operaház számomra így élőben kisebbnek tűnt, mint ahogy a képeken látszik, de ez biztos csak a képeslapok hatása miatt van. Ezen kívül természetesen nagyon szép épület, melynek teteje csak úgy csillogott a napfényben. Az előtte lévő téren valamilyen zenei rendezvényt készítettek elő, így nyugodtan nem lehetett leülni az Operaház lépcsőjére. Innen már csak a vak nem látja a Vállfának becézett Harbour Bridge-t, melynek tetejét meg lehet mászni, igaz horribilis összeg ellenében. Az Operaház mellett található közvetlenül a kikötő, ahonnan több Ferry (komp) indul Sydney számos pontjára. Ebbe a kikötőbe futott be az Elisabeth Queen II. is, mely egy hatalmas óceánjáró monstrum és olvasatom szerint Angliából indult. A ferry-k mellett ebben a kikötőben lehetőség nyílik arra is, hogy körutat tegyünk az öbölben sétahajóval is, és csak annyi a dolgunk, hogy a nekünk szimpatikus hajót kiszemeljük. A legtöbb hajó légkondicionált, ami nem is árt a nagy melegben, mi is egy ilyet választottunk. Az út kb. 1 óra volt, és láttunk csodaszép luxusvillákat a sziklákon, Tom Cruise házát, csatahajókat, Accenture-ös szivar alakú léghajót :), a MI:2 forgatási helyét, egy-két strandot és kevésbé látogatott öblöt.

A hajókázás után az öböl túloldalán lévő Rock`s piacot nézzük meg, ahol pantomimesek és zenészek szórakoztatják a közönséget. Látunk eredeti, vagy legalábbis annak tűnő skót dudást is. A Rock`s-on több szép üzlet is van, de többnyire inkább bazárosok. Volt egy klassz bolt is, amely több szintes volt és kijáratai szintenként más-más utcára vezettek. Itt leltünk is egy német sörözőt, melynek lehetett nagyon örülni, hisz igazi finom söröcske csúszhatott le. :)

Sydney üzleti részét már messziről jól el lehet határolni, hiszen hatalmas épületek és felhőkarcolók jellemzik, melyek a többi inkább lapos építkezésű külvárostól elég jól elkülönül. Itt található az AMP Tower is melynek megtekintése ugyancsak kihagyhatatlan. A jegyért, melyet a Skyway-re váltunk, megtekinthetünk egy extra showműsort, melyben van minden. Egy kis történelem, egy kis állathangok, egy kis fikció, forgószínpad, szimulátor és végül maga a csodálatos körpanoráma. Belátni egész Sydneyt, sőt tovább is, mintha az a fogalom, hogy szmog, nem is létezne. Hihetetlen élmény szétnézni innen, senki ne hagyja ki, ha Sydneyben jár!

A hatalmas séta után visszamentünk a szállásunkra, nekikészülve az éjszakai, immár vízszintes alvásnak. A hazafelé vivő út a belvároson keresztül vezetett, sok ember is volt, akik a napi munka után szintén hazaigyekeztek. Érdekes módon itt az emberek nem tűnnek stresszesnek, úgy mint odahaza. Láttuk a Monorailt is, ami az ott lakók számára nyílván nem nagy esemény, hiszen csak egy közlekedési eszköz, de nekünk mégis tetszett az egysínű. Vacsorára igyekeztünk valami boltot találni, ahol az alapvető élelmiszereket bevásárolhatnánk, de sajnos kenyeret mégse leltünk sehol. Rengeteg más áru van, és nagyon sok kínai illtetve ázsiai feliratú, kb. annyi amennyi ázsiai bolt illetve ember van ebben az országban. Így maradt a hambi vacsi, amit szépen előttünk pakoltak össze.

Konklúzió: Kisvárosi nyugodt hangulat, ebben a metropolisban. Szép, rendezett parkok, sehol egy stresszes arc. Az ízesített hűtött ásványvíz nagyon finom és az utcai lámpák a jelentősebb helyeken pittyegnek :), ha zöld lehet menni, de ha piros és villog akkor is

Második nap Sydneyben

2001.02.10.

A napot egy rossz dologgal kezdtük, mert sajnos Bélus beteg volt, enyhén lázas is. Még az indulásunk előtt sikerült neki alaposan megfáznia, amit a hosszas repülőút miatt nem tudott kipihenni. Ami viszont jó hír volt, az az, hogy van magyar tv Sydneyben, vagyis a Duna Tv-nek van egy heti hírösszefoglalója minden vasárnap reggel. Igaz, hogy egy héttel mindig le vannak maradva.

A mai napi úti célunk a Darling Harbour volt. Ezt is sétával tettük meg, igaz csak hárman most már, hogy a beteg kipihenhesse magát. [Bélus megjegyzése: Sajna ezen napot kénytelen voltam ágyban tölteni, s izzadni amennyit lehet.] Az első állomásunk a Kínai negyed volt. Ott egy piacra tértünk be, ahol mindenféle szárított gyümölcsöt és magvat árultak. Vettünk is valami rózsaszín izét, ami édes volt és nyelv alakú. :) Ezután következett a Kínai kert, ahol volt egy nagy tó és sok-sok kínai növény, sárkányszobrok és gyíkok is. Teljesen jó kis kert volt, főleg a bambuszok voltak szépek és a különböző virágok, ahogy nyílottak. A Darling Harbour szerintem sokkal szebb kikötő, mint a Sydney Cove, ahol az Operaház is van. [Én is osztom eme véleményt, érdekesebb is ez a rész. Az volt az ember érzése, hogy ez van a Sydney-ieknek, míg a másik pedig a turistáknak.] Itt sokféle játszótér van, szökőkutat, Sega World, és Imax, ami egy tök klassz mozi. :)

Van egy hajómúzeum is, ahol természetesen különböző hajók vannak kiállítva, de van egy tengeralattjáró is. Itt fut keresztül a Pyrmont Bridge is, ami felett a Monorail is keresztülmegy. A híd érdekessége, hogy középen egy pillérrésze kit tud nyílni oldalra. Innen is indulnak kompok különböző helyekre. A kikötő teljes hosszában éttermek vannak és egy pláza is. Ebben a kikötőben található a Sydney Aquarium is, amit érdemes ugyancsak megtekinteni, mert rengeteg állatot lehet itt látni. Kétségtelenül legnagyobb látványossága a platypus, azaz a kacsacsőrű emlős, melyet azonban nem mindenkor lehet látni, ilyenkor érdemes visszatérni hozzá fél-háromnegyed óra múlva. Ezen kívül persze van rengetegféle hal, édesvízi és tengeri is. Hatalmas murénák és cápák is, meg teknősök és fókák, ráják és kőhalak, pingvinek és pillangóhalak a teljesség igénye nélkül. Egyik nagy előnye, hogy az aquarium úgy van kialakítva, hogy a kikötőből van néhány rész lekerítve, és azokban vannak az állatkák.

Az állatok megtekintése után a Fish Market-et vettük célba, ugyanis egy jó kis tengeri kütyü ebédre vágytunk. Kicsit féltem tőle, hogy bűzös lesz és koszos, meg gusztustalan, mint az itthoni piacok némelyike, de igen kellemesen csalódtam. Teljesen tiszta volt, minden áru szépen jégen hevert, meg volt mosva, tisztítva, ami élő volt az is szép akváriumban, és nem nyakig zsúfolva, hogy mozdulni is alig bírnak benn az állatok. Volt rengeteg minden…kis hal, nagy hal, lapos hal, kerek hal, kis rák, kerek rák, nagy rák, homár, ilyen kagyló, olyan kagyló és még estig sorolhatnám, hogy mi minden, és legalább a felét még sose láttam az életbe ezidáig.

Ami nagyon klassz volt, hogy több ilyen árus volt a piacon, de mindegyikkel szemben volt egy sütő is, ahol a kiválasztott árunkat meg is sütötték. Be is lakmároztunk. :) Életemben először ettem jó kis homárt, sajtmártással, de az olyan fini volt, hogy csak na! Igaz kicsit meg kell vele birkózni, mire az ember megeszi. Aztán vettünk még halat is, tuna fisht, ami a tonhal, de annak nem ám ilyen fehér húsa volt, mint amit itthon kapni mirelitbe, hanem vörös volt, mint a marhahús. Meg rendeltünk kagylót is, az is valamilyen mártással volt, és még egy halat. Aztán mindenki evett mindegyikből egy kicsit. Erre a lakomára azóta is visszaácsingózok, pedig csak egy piaci önkiszolgáló gyorskaja volt.

A piacon a tengeri kütyükön kívül volt még pár szushi árus is, meg egy pék, ahol aztán ugyancsak rengetegféle áru volt. Itt rögtön le is csaptunk egy hagymás kenyérre illetve bagettre. A pék mellett volt egy borárus is, kóstolóval együtt, emellett meg egy zöldséges. Ide feltétlen be kellett nézni, hiszen kíváncsi voltam, hogy mennyi mindent lehet kapni erre. Almák hada, dinnyék sokasága, különböző barackok, rambután, licsi, és egyéb egzotikumok is helyet foglaltak a polcon, de ami a legjobban tetszett az a frissen facsart gyümölcslevek voltak. Nemcsak kis palackkal lehetett venni különböző 100%-os leveket, hanem az ember magának is facsarhatott és nem is volt drága, hiszen 4 liter került 3 Aus $-ba. A kiadós ebédünk után úgy gondoltuk, hogy utazunk egyet a tömegközlekedéssel is és felültünk a kék metróra. Jellegre olyan volt, mint itthon a HÉV, és ugyancsak lehetett venni rajta jegyet. Ugye azért annyi különbség van, hogy itt is, mint sok más országban zónajegyek vannak. A központi pályaudvarnál szálltunk le és megnéztük a lehetőségeket a holnapi utunkra. Szerencsére megy közvetlenül vonat Katoomba-ba a Kék Hegység egyik településére.

Hajnalban mikor a levegő már kellemesen lehűlt olyan 20 fokra elmentünk sétálni Bélussal, mert már szerencsére meggyógyulgatott, és jobban érezte magát. Kellemes volt a város, a fiatalok kiözönlöttek és mindenféle mulatóhely is megtelt. Megnéztük esti pompájában az Operaházat és a kikötőket is. Volt mindenféle buli, néha a fiatalok elég extrém pózban feküdtek a fűben, néha meg egészen kiöltözve mentek bulizni, akárcsak egy szalagavatói bálra mennének. Megnéztük az ébredező várost, ahogy rendesen végigtakarítják az utcákat és nemcsak az utakat, hanem a járdákat is. Láttunk pár mozit is, mindenhol a Hannibál volt a toppon. Láttuk a helyi Burger Kinget is, amit Hungry Jack`s-nek hívnak. :)

LINKEK:
Sydney
,
Sydney
,
Operaház
,
Sydney-i akvárium
,
Fish Market