Bozót és napsütötte sziklák nyáron, a Kék-hegyekben
Ausztrália időjárása a második jégkorszak után lett olyan száraz, amilyen ma is. Ennek van már vagy negyvenezer éve. Azóta a bozóttűz az itteni időjárás és a tévéhíradó szerves része.
Ausztráliában minden évben égnek a bozóttüzek, szépen, az időjárás és az ember által meghatározott rendben. Ez itt egy természeti jelenség, úgy mint a nyári viharok Magyarországon vagy a hóesés Tirolban. A különleges talán csak az benne, hogy ez már az ember részvételével alakult ki. A bennszülöttek ugyanis már itt voltak, mikor a kontinens kiszáradt. Rendszeresen égették a bozótot, ez volt az egyik vadászati módszerük. Az ő idejükben az erdők sokkal ritkábbak, jól kiégetettek voltak, kevesebb aljnövényzettel mint manapság.
Csendes téli napokon megszokott látvány, hogy a tűzoltók hosszúcsőrű olajoskannával járják az erdőt és gyújtogatnak. Tévében már olyat is láttam, hogy repülőgépről dobálják a gyújtótölteteket. A bozótnak égnie kell, mert különben nem tud megújulni. Az erdészek szerint az a helyes, ha kellő változatosság uralkodik: vannak olyan részek, amik idén égtek, aztán olyanok, amelyek tavaly, és így tovább. Baj abból lesz, ha valahol elhanyagolják az égetést és nagyon felgyülemlik a száraz anyag. Itt nincs téli hótakaró, amely elősegítené a lebomlást. A hullott lomb, elszáradt ág és a leggyakoribb fa, az eukaliptusz évente levedlett kérge mind gyűlik lassan és csak egy szikrára vár.
A téli tűz nem veszélyes. Lassan halad előre egy olyan bogrács alá való méretű, csak éppen jó hosszú, szabálytalan vonalú tűzfront. Csak az avar lángol, az is csendesen. Az élő fák nem gyulladnak meg, a lombjuk megpörkölődik, de nem nagyon. Az éghető anyag gyorsan elfogy, a tűzfront percek alatt átvonul, vége is az egésznek. Akinek útjába esik, az legfeljebb átugorja.
Sydney környékén így nyár közepén van egy időszak, amit itt úgy hívunk, hogy bozóttűz-évszak (ang.: bushfire season). Hosszú ideig tartó száraz időjárásra jó kis forróság jön, akár 35 fok is. A páratartalom 3%-osra is lemegy, ami roppant gyúlékonnyá szárít mindent, talán még a drótkerítést is. Valahonnan egy jó erős szél támad, olyan erős, amilyen Magyarországon csak nyári viharok idején szokott lenni. De itt nincs semmi eső hozzá, még felhő se. Csak a szél. Ha ilyenkor egyetlen szikra elszabadul valahol vagy netán lecsap egy szárazvillám, akkor biztos, hogy jó nagy tüzet gyújt. A kiszámíthatatlan, ide-oda tekergő szél ebből egy roppant veszélyes tűzvihart kavar. Ezeket láthatjátok a tévében.
A tüzek fele természetes okok miatt magától támad, a másik fele emberi hanyagságból és szándékos gyújtogatásból. A városkörnyéki tüzek származnak a gyújtogatóktól. Ezekről a tv harsány hírműsorokat készít. Így mindenki kielégül: a gyújtogató megkapja az annyira áhított figyelmet, a sajtó a profitot, a néző a szórakozását.
Sydney-i lakosként eddig 13 évet töltöttem olyan környéken, amelyet közvetlenül veszélyeztettek a bozóttüzek. Jelenleg a házamtól kb. 280 méterre kezdődik egy nagy természetvédelmi terület, ahol van príma éghető anyag. (A történelmi hűség kedvéért lemértem a távolságot.) A közelség ellenére szinte egyáltalán nem érintett bennünket a 2002 decemberi tűz, ami még mindig füstölög valahol a bozót mélyén, mikor ezeket a sorokat írom. Volt egy kis füst, de azt is elfújta a szél. Amíg volt, addig se volt nagy. Semmiféle védekezésre nem volt szükség, csak kellemetlennek találtuk a szagot és bezártuk az ablakot.
A City felé sok évente egyszer-egyszer sodorja csak el a szél a füstöt, nyilván ott még vékonyabb lehet az egész, nem több mint egy emlékeztető arra, hogy Ausztráliában vagyunk. A barátom fia kínai turistaútjáról visszatérve azt mondta, hogy ott a téli fűtés miatt minden város hasonlóan füstös volt.
Ezek a fák minden lombjukat elvesztették a tűzben, de hamarosan újat növesztettek, mindenütt, még a törzseken is.
Az északi félteke erdőtüzeivel ellentétben itt a fák maguk nem égnek el. A bozótot alkotó növényzet vagy állja a tűzet vagy képes a gyors regenerálódásra. Vannak köztük olyanok amelyeknek a nedve tűzoltó hatású. A bankszia például csak úgy tud szaporodni, ha a bozóttűz hője felnyitja a magházát. Több fafajtának is sokrétegű papírkérge van. Ahogy a könyveket is nehéz égetni, ezeket a fajtákat is nehéz.
A külföldi, sőt gyakran még az Ausztráliában, de a bozóttól távol élők is azt hiszik, hogy a tűzoltók oltják a bozóttüzet. Látták a tévében. Rosszul látták. Nem oltják. Hagyják égni. Csak a házakat, farmokat, ültetvényeket védik. A bozótnak nem árt ha ég, ezért értelmetlen dolog oltani. És reménytelen is. 2002 januárjában Új-Dél-Velszben tízezer km-es frontvonalon égett a tűz. Ezt csak az eső oltotta, a rendelkezésre álló kb. 150 tűzoltóautó és néhány helikopter nemigen. Egy-egy tűzoltókocsira 66 km-nyi tűzfront esett volna, ennek is a nagy része benn az úttalan vadonban.
Tüzek mindig vannak, évente kisebbek, néhány évente meg nagyobbak. 2002 előtt az utolsó nagy Sydneyben 1994-ben volt. Akkor még Turramurrában, Sydney egyik északi negyedében laktam, egészen közel a tűzhöz. Érdekes, hogy Magyarországon nekem soha nem sikerült közel kerülnöm a tűzhöz, itt Sydneyben meg folyton ott vagyok. A házat előírásos módon felkészítettem a tűzvédelemre, összekapartam az avart, megöntöztem a kertet és a háztetőt. Közben a családom szépen összepakolt a kocsiba, hogy ha kell, akkor meneküljünk. Nem került rá sor, mert az egész kerületben egyetlen ház sem égett le végül. Volt olyan, amelyiknek a kerítése megégett, de a házakat mind megóvták a tűzoltók. Nem volt olyan drámai az egész, mint este, mikor a tévéhíradóban néztük meg ugyanazt. Csak a napokig tartó füst volt kellemetlen. Aki tart a tűztől, az ne költözzön a bozót szélére. Elég egy-két utca távolságot tartani tőle és akkor a veszély már egészen minimális.
Az ausztrál állatvilág már réges-régen alkalmazkodott ezekhez a viszonyokhoz. Az egyes fajok nem vesznek ki a tűzben, de sajnálattal kell tudatnom, hogy egyes állatok bizony elpusztulnak. Olyan kis aranyos, bundás, simogatni való állatok és bizony van úgy, hogy bennégnek.
A 2002 januári tűz sajtóban közölt számain elgondolkoztam egy kicsit: egy négymilliós városban leégett 200 ház és ideiglenesen ki kellett költöztetni valami tízezer embert. A tűz oltásában 150 tűzoltóautó vett részt.
Na, vetítsük ezeket az adatokat egy kisvárosra, mondjuk egy éppen század akkorára, mint Sydney. Ebben az esetben egy negyvenezres városban leégett 2 ház, ideiglenesen, gyakran csak néhány órára, legfeljebb egyetlen éjszakára nem mehetett haza 100 fő. A tüzek oltásában a városka egy szem tűzoltókocsija teljes gőzzel részt vett, sőt ideiglenesen a szomszéd városét is kölcsönkérték.
Ez a hír bekerülne egyáltalán az országos sajtóba? Na, egy kisebb országban biztosan, de ott is csak a negyedik oldalra, egy nagyobban egyáltalán nem. Külföldre meg?…
Gyanakodna-e valaki terrorista támadásra? Megszigorítanák-e a gyújtogatás büntetőtételeit? A városkában lakók kapnának-e kétségbeesett telefonokat a távoli rokonaiktól? Tönkremennének-e a biztosítók a kifizetendő kártérítéstől?