Beolvadás

Nevedről lehull az ékezet . . .

Jutka írta Melbourne-ből:

Legalább itt Ausztráliában az utolsó nevekben nagyon megváltoztak a dolgok. Amikor mi 1957-ben idejöttünk, mindenki asszimilálódni akart, és mindenki “lefordította” a nevét. Például apám barátja (aki 48-ban jött ide) és a fia Iván volt, itt George-nak hívtak.

Ismertünk egy pár magyart, aki a fiát maga után akarta nevezni, tehát Zoltán, vagy Károly lett a fia, mi meg mondogattuk, hogy szegény gyerek, majd ha iskolába megy… Viszont manapság van a nagy “multiculturalism” és meg azok is külföldi hangzású neveket adnak a gyerekeinek, akik tiszta ausztrálok, vagy keverékek. Most minél “furcsább” a név, annál divatosabb. Ismerősöm,aki itt született, sőt a felesége is, holland/új-zélandi szülőkkel, a lányát Ilonának hívta (a meghalt anyja után) A baj csak ott lett, hogy nem kérdezte meg apját, hogy ezt hogy írjak helyesen (itt az anyját Helen-nek hívtak) és Ylona-t írt a születési bizonyítványba.

Hogy hívnak a munkahelyeden? – Ezt meg kell majd kérdezned a magyar anyanyelvű ismerősödtől, különben nem találják, ha telefonon keresed. A kimondhatatlan magyar nevek helyett sokan használnak angolosan hangzó vagy angol keresztnevet, esetleg a magyar név egyszótagosra rövidített formáját.

Ez az angolos névhasználat csak informális. A pénzügyi dokumentumokon, szerződéseken, hivatalos okmányokban a legtöbben megtartják az eredeti nevet, hogy megőrizzék a folytonosságot és elkerüljék a különböző nevekből származó zűrzavart.

A nagyvilágban ezek a főbb névhasználati szokások: térkép

Így ejtik majd ki a nevedet

Ezen a címen egy szövegből beszédet generáló program fut. Csak be kell írni a kívánt nevet, persze ékezetek nélkül és a gép szépen kimondja neked angolul. A brit angol nekünk kissé nőiesnek hangzik, ezért a férfi beszélő nem elég ausztrálos. A női már egészen jó, ilyet gyakran lehet hallani itt is.

Névnapolás

Kanga írta Melbourne-ből:

“Az ausztrálok nem ismerik a névnapos ünneplést, de meg kell említenem, hogy például a németek sem. Viszont az osztrákoknál, olaszoknál és görögöknél van – gondolom ez olyan katolikus hagyomány.

Mióta itt élünk, a férjemmel mindig megemlékezünk egymás névnapjáról, otthonról kapunk néhány névnapi üdvözletet, manapság emailt… Nem csapunk nagy ajándékozást, apróságokat veszünk, de hagyományosan mindig koccintunk egy pohár pezsgővel (persze az egész üveg is elfogy azért…))

A gyerekeknek soha nem tartottunk névnapot, mert a lányunk keresztneve angolos, a magyar megfelelője nem igazán stimmel… A fiunk nevére meg van jó csomó dátum, el is felejtettem a “szabályt”: a szülinap előttit vagy utánit kell-e választani. Néhány éve megpróbáltak reklamálni, hogy kihagyjuk őket ebből a klassz kis magyar szokásból, de idővel belenyugodtak.

A munkahelyeken a szülinapokat tartják számon. Az irodában nálunk is kint lóg a lista, majd mindenre hónapra jut egy kis ünneplés, vagyis az ünnepeltnek illik hozni egy tortát, tőlünk meg kap egy mindenki által aláirt üdvözlőkártyát. Nekem pedig ez mindig jó kibúvó volt az éveim elhallgatására, mert elmagyarázom, hogy a magyar szokások szerint a névnap a nyilvános, viszont a születésnap ünneplése családi körben történik, így privát dolog (kvázi nem kötöm az orrotokra a koromat…)))”

Kanga jól tudja, a névnap megtartása valóban katolikus hagyomány, a szentek nevenapjának alkalmazása az egyszerű földi halandókra. Az ír származású, vagyis katolikus hátterű ausztrálok Írország védőszentjének, Szent Patriknak a napját biztosan megünneplik, tehát az angolszász népesség számára sem teljesen ismeretlen a dolog.

Nekem volt szerencsém egy kis szabolcsi református faluban felnőni. Református körökben fontos volt a névnap. A hagyomány oda mehet vissza, hogy a reformáció idején fel kellett adni a szentek neve napján szokásos munkaszüneti napot, merthogy a reformátusok nem imádják a szenteket. Saját maguk vigasztalására az egyszerű hívek bevezették a névnapot. Gondosan igyekeztek az ájtatosságnak még a látszatát is kerülni, nehogy a pap szenteskedéssel vádolja őket: ittak, nőztek, kártyáztak, vagyis az ördög bibliáját forgatták és a végére még össze is verekedtek.

Mikor ezt elmeséltem ozzi barátaimnak, azt felelték, hogy egy ilyen ünnep bevezetése Ausztráliában is múlhatatlanul szükséges lenne. Külön-külön minden elemét gyakorolják már, de az még nem jutott senkinek az eszébe, hogy összekapcsolva őket, egy új ünnepet kreáljanak. Azon is meglepődtek, hogy a névnap bizony csak felnőtteknek szóló ünnep. A gyerekeket csak akkor köszöntötték meg a falumban, ha a nevük egybeesett az ünnepelt felnőtt családtagéval. Akkor se nagyon. Egy barackot kapott a fejére és kész.
A szülinap meg ugye elsősorban gyerekünnep. Egy egészen más világba érkeztünk, na.

Hivatalos névhasználat

Ökölszabály: Ausztráliában nagyon könnyen megy a névváltoztatás. Csak elhatározás kérdése az egész. Ha lepapírozás nélkül csinálod, például Márta helyett Martha nevet írsz mindenhová, azt is elfogadják. Ha nem vigyázol, akkor ezt meg is teszik helyetted és azt veszed majd észre, hogy egyszer így, másszor úgy írják a nevedet.

Magyarországon nagyon mereven folyik a névváltoztatás. Minden lépéshez engedély, igazolás, hiteles fordítás szükséges. Az Ausztráliában összekuszált neveidet nem fogadják el ránézésre, mert hogy néz az már ki, hogy egyszer Márta vagy, másszor meg Martha.

Hiába vándorolsz ki, sok dolgod lesz még a magyar hatóságokkal. Vigyázz velük. Nem helyeztek szabadlábra. Csak megszöktél.

Mint hiteles fordító, azt ajánlom, hogy tartsd meg az eredeti nevedet. Komoly előny, ha a születési papírodon, az iskolai okleveleiden, az útleveleidben, a bankszámládon, stb. mindenütt ugyanaz a név áll.

Beilleszkedési célra elég az informális név-változtatás: egy újabb keresztnév vagy becenév felvétele. Ezt nem kell feltétlenül ráírni a hivatalos papírokra is. A vállalat pénzügyese továbbra is úgy tart majd nyilván, hogy Kukorica Jancsi, de a névjegyeden ez áll majd:

Johnny
Jancsi Kukorica

A vállalatnál mindenki csak Johnny néven ismer, a kitűződön is ez lesz, a munkahelyi feliratos bögréden is. Nem kell az egészből nagy ügyet csinálni, mindenki tudja, hogy miről van szó. Ez a fajta névhasználat nagyon elterjedt Ausztráliában. Nem kerül semmibe és még egy űrlapot sem kell kitölteni.

Nőknek sem ajánlom a házasság utáni név-változtatást. Szoktak a nők arról panaszkodni, hogy nekik mennyire nehéz, mert a férfiak rendezték be a világot, azoknak bezzeg mennyire könnyű minden. Erre csak azt tudom mondani, hogy aki maga keresi a bajt, az ne panaszkodjon. Volt már olyan papírhalmaz itt az íróasztalomon, ahol egy és ugyanaz a fehérszemély 5 különböző családnévvel szerepelt. Naptárra volt szüksége ahhoz, hogy eldöntse, most éppen hogy is hívják. Volt olyan, aki csak egyszer-kétszer játszadozott a magyaros asszonynév variációkkal és mi sült ki belőle: a bevándorlási papírjain 17 különböző formátumban fordult elő a neve. Tizenhét! Külön kis tanulmányt írtam róla a beadványban, hogy a tisztviselő képes legyen követni a történetet.

Ezeket a név-változatokat mi, magyarul beszélők megértjük és még követni is tudjuk, ha szépen el van magyarázva. De ha leírnék ide neked 17 arab vagy kínai névből álló halmazt, érdekes két-három-négytagú nevekkel, akkor udvariasan azt mondanád, hogy szép nagy a család.

Egy ausztrál szabadságjog!

Amit a magyar hatóságok végképp nem tűrnek, az a büdös paraszt nevek átírása régies helyesírásúra. Úgy tudom, hogy Magyarországon ilyen irányú névváltoztatást nem is hajlandók anyakönyvezni. A szocializmus idején, amikor ott éltem, biztosan nem. Az 56-os disszidensek kellemesen csalódtak Ausztráliában, mert itt a névváltoztatás csak elhatározás kérdése. Mi az, hogy! Még fel is ajánlották a változtatás lehetőségét. Régen az állampolgárságot kérelmező űrlapon volt egy ilyen kérdés is, hogy milyen névre kéri az állampolgárságot. Persze arra gondoltak a jó hatósági emberek, hogy angolosítod a nevedet. Ők azt szerették volna, na. De az 56-os magyarok nem angolok akartak lenni, hanem urak. Akit addig Szekrényesinek hívtak, az megváltoztatta a nevét Szekrényessyre. Ez mennyivel finomabb, úribb név.

Ma már nem urak akarnak lenni a magyarok, hanem külföldiek! 2011-ben az elsőnek született magyar gyereket Brendannak keresztelték. Milyen könnyű dolga lesz ennek Ausztráliában!

Vigyázz, mások is beleírnak!

Egy angolos becenevet azért is célszerű használni, mert akkor az eredeti nevedet a többiek békén hagyják és nem próbálják meg átírni. Egy fajta változtatás mindenképpen megtörténik majd: lehullanak az ékezetek.

  1. Ádám — Adam
  2. Judit — Judith {Itt már egy mássalhangzó is megváltozik, de még fel lehet ismerni az eredetit}
  3. Gergely — Gregory {Ez már merészebb lépés. Határeset.}
  4. Bálint — Valentine {A két név eredete megegyezik, de a hozzá nem értő számára ez nem világos. Ez már inkább fordítás.}

Szerintem az angolul beszélő környezet az 1. és a 2. változtatást szó nélkül és papírok követelése nélkül elfogadja, sőt ha nem vigyázol, akkor maguktól így írják és ezzel kezdődik a zavar. Talán a harmadikat is elfogadják. Valamelyik Gergely említette, hogy az ausztrál útlevelét előzetes névváltoztatási procedúra nélkül, pusztán bemondásra Gregory névre állították ki. Egy példánk tehát már van.

Az negyedikhez már névváltoztatási papír kell.

Nézzük visszafelé is, mert a magyar hatóságok is kérnek majd tőled igazolásokat, ha pl. az örökséged átvételéről vagy a külföldi szavazásról lesz szó. Szerintem csak az 1. változást fogadják el szó nélkül. A másodikat talán-talán, de a többit biztosan nem. Papírt követelnek majd. De papírja csak az 4.-nek van.

Asszonynevek

Wallabi kérdezte

. . . valakinek a felesége volt és azon a néven szerzett végzettséget, akkor azt hogy kell igazolni a szakmaelismertető szervezet felé? le kell fordíttatni azt a házassági anyakönyvi kivonatot, ami igazolja, hogy mikor volt az esküvő, mi lett az új név és rajta van a válás dátuma is és a régi név visszavétele? ez jó lehet? vagy csak írni kell egy nyilatkozatot? mi a legjobb mód erre?

Le kell fordítani a házassági anyakönyvit. A magyar házassági papíron megvan minden névváltoztatás.

Az ausztrálon viszont nincs meg. Az ausztrál szokásjog megengedi, hogy a házasság után a nők elhagyják az apjuktól örökölt családnevet és felvegyék a férjükét. Ehhez nem kell semmiféle papír. A házassági anyakönyv ezt a változást nem jelzi. Egy példa:

Rákóczi Julianna hozzámegy Russell Crowe-hoz. Ha olyan kedve van, akkor fogja a házasságlevelet és bemegy vele a közlekedési hatósághoz, ahol egyszerű kérésre simán átírják a jogsiját és ez után Julianna Rakoczi helyett Julianna Crowe lesz rajta. A házasságlevélen továbbra sem lesz semmi nyoma névváltoztatásnak.

Ez a Julianna Magyarországon nem tudja majd használni az ausztrál papírjait, ha arra kerül a sor, mert a magyar hatóságok ezt az önkényes névváltoztatást nem fogadják el. Követelik a “jó” házassági anyakönyvi kivonatot, ami a magyar szabályok szerint tartalmazza a névváltoztatás megtörténtét.

Es ha Julianna Crowe lobogtatna a magyaroknak egy magyar forditast a “change of name certificate”-jerol? Akkor intezhetne hivatalos ugyeket Magyarorszagon az ausztral utlevelevel?

Igen, de ezt előbb le kell fordíttatni az OFFI-ban. Hat hét várakozás. Julianna szabija csak 4 hétre szól.

Csundi, 2011

Van egyébként ismerősöm, aki meg teljesen felvette a férje nevét, Kovács Jánosné lett, a leánykori neve nem is szerepel az útlevelébe. Na szegény szív is emiatt rendesen, mert ugye angolul lett Mrs Janosne Kovacs… és rendszeresen azt hiszik, hogy az a keresztneve, hogy Janosne.

Az igazi szívás az, ha a férje nem egyszerűen Kovács János, hanem Kovács János Elemér. A gyakorlatban a Jánost használja, mert az Elemér nem tetszik neki. Az ő papírjain tehát ezek a kombinációk szerepelhetnek:

  • Kovács János
  • Kovács János Elemér

Ez még elmegy. Idegen helyen is elfogadják, hogy egyszer a teljes nevét, másszor a rövidebb verziót használja. A felesége viszont meg lesz lőve. Az ő neve így néz majd ki:

  • Kovács Jánosné
  • Kovács János Elemérné

Na most, ez már komoly ellentmondás. Egyszer Jánosné, másszor meg János. Most akkor melyik a jó? Kezdődnek a keresztkérdések. Tegyen egy hivatalos nyilatkozatot (Statutory Declaration), amiben magyarázatot ad az ellentmondásra! Ilyenkor hozzám szoktak fordulni, de itt én is elakadok. Én sem tudom, hogy miért vesznek fel nők férfineveket. Nincs rá magyarázatom.