Január 26: kb. ötszázaléknyi ősember ma ünnepli a Megszállás Napját. Vannak rezervátumok, ahol a mai napig nem beszélnek angolul. Ellenállás.

Az ausztrál köztudatban az erőltetett lelkiismeret-furdalás ellenére a “járhattak volna rosszabbul is” van. Kultúráról pedig a törzsi nyelveket kivéve nem lehet beszélni. Sőt, a “törzsi” kifejezés is túlzás, nem értek el a szervezettség ezen fokára. Az elszigeteltségük miatt megragadtak valahol a pattintott kőkorszakban, annak is a korai szakaszában. Tazmániában még ruhát sem hordtak, a kontinensen itt-ott megtanultak tüzet gyújtani.

Számolni maximum háromig tudtak, és a kereket sem találták fel.
Igazi időutazás lehetett.

A kultúra abból áll, hogy bármerre vannak, szemétkupac marad utánuk. És visszafelé is teljesen igaz, ahol szemétkupac van, ott ők jártak. A kuka mellett is a földre dobja a szemetét. A buszon tök természetes, hogy reggel 8-kor a padlón fekvő kulturáltakat kell átlépkedni, akárcsak parkolókban, a bolt bejáratánál, akárhol. A buszmegállóban, a játszótéren, bármelyik parkban is reggeltől estig fetrengenek és ordítoznak egymással. Nem méregből, csak olyan a hangjuk. Láthatóan jól elvannak egymással. Mókás, de nem ritka jelenség, hogy reggel taxival(!) érkeznek a parti parkokba, hogy aztán egész nap ott legyenek. Délben valahová behúzódnak.
Persze a kultúra része még, hogy aki hajlandó valamit csinálni, néhányat már láttunk, azok tipikus mintákkal ellátott bisz-baszokat készítenek, amit viszont elég jók. Tányértól a terítőig bármit. Nagyon jó érzékük van a színekhez. Legalábbis annak a 2-3-nak.
Mindig valami nagy fa alatt vannak, vagy valami magaslaton. A buszon is hátul ülnek a motor felett, csak egy van elöl, akivel lehet ordibálni. Meg a mozgássérültek, akik döbbenetesen nagy arányban vannak köztük. Akárcsak a mindenféle látványos betegségekkel rendelkezők. Sokszor látni ökölnyi szivágró kelésekkel, daganatokkal borított szerencsétleneket. Általában két változatuk van, az egyik 200 kiló, a lapockájáról cementes-zsáknyi háj fityeg, a másik változat 40 kiló, 3 cm átmérőjű bokával, csuklóval, 50-es derékbőséggel. A köztes változat nagyon ritka. A nők általában az 1. változatba tartoznak.
A nyelvük egyébként egy kiválóan kialakult valami. Bár kívülről csak annyit hallasz, hogy: Nyáminyámyinááá áminyiminyáá, viszont valami egész fantasztikus hangerővel képesek kommunikálni olyan hangszínnel, ami a világ végéig elhallatszik. Simán beszélgetett két csaj a tó két végéről egymással (kb. 300 méter lehetett), míg mi 10 méterről sem értettük egymást rendesen. Vagy “csúcsforgalomban” (ez vicces, mert itt ilyen persze nincs, de mégis, amikor zajosabb a forgalom) is simán tárgyalnak az utca két oldaláról egymással.

Valamilyen okból szét vannak szórva a városban. Mindenfelé vannak “tanácsi” lakások, házak, ott laknak ők. Messziről fel lehet ismerni, mert csak itt van tökig érő gaz, meg szemét mindenfelé. És persze jól hallható is. Telefon biztos nem kell nekik. :)

Viszont elég ártalmatlanok szerencsére, sose láttuk agresszív megnyilvánulásukat, nem is lopnak, csak hát randák szegények, büdösek, koszosak és eszméletlen hangosak. Sőt, néha egész segítőkészek, köszönnek, figyelmeztetnek, hogy ne menjünk közel a vízhez, meg ilyesmi.

Hát ilyen, amikor a város 5-8%-a ősember. Kellett egy kis idő megszokni őket. De már nem zavar, főleg mióta alig járunk busszal. Végül is ők voltak itt hamarabb, nem én.

Tege, Nyugat-Ausztrália 2013

Nagyon jó leírás. Hozzáfűzök pár gondolatot.

Ősember mivoltukból fakadóan nem ismerték a szemetet. A maradék utánuk elbomlott. Amikor csavarognak, mindig visszatalálnak ezekhez a kupacokhoz. Kint a bozótban, ahol elmossa a víz, kövekkel jelölik meg a helyeiket. De a kövekkel üzennek is a többieknek, nem mindegy, hányat és hogyan raknak egymásra.

A taxizás az szociális juttatás, sok nyomoréknak meg nyugdíjasnak is van. Jeggyel fizetnek valami éves keretből, nincs fedezve a 100%, nevetséges összeget kell azért adjanak hozzá. Nem tudom részletesen, akkor láttam ilyet amikor autó-mentőztem. Öreg tata előttem töltötte ki a szelvényt, aztán csodálkozott, hogy nem fogadtam el.

A primitív művészetet a fehér emberektől tanulták, tényleg nagyon jól néznek ki. Csináltak előtte is pár barlangrajzot, sziklákra festettek ezt-azt (pontfestés), meg a fákra véstek. Kézművesség nem volt. Nem festettek kendőket, meg a didzseridut sem pingálták ki.

A nyelvük azért érdekes, meg azért értik meg egymást messziről, mert sokkal kisebb a hangkészletük. Irott változat nem létezett, a mássalhangzókban nincs különbség a f-v, b-p, d-t stb. között, az “áminyiminyáá” meg tényleg áminyiminyáá, még az “u”-t használjak, aztán annyi. Ebből következik, hogy hosszabb szavakat kell használjanak, ha mindent meg akarnak nevezni, ráadásul toldalékolnak, mint a magyar. A szomszédos hordák egymást úgy nevezték el, mint például “nemtudjákkimondaniatyét” vagy “gyorsabbanbeszélnekmintmi”, most a hasamra csaptam, már rég olvastam erről, de remélem érthető. Szóval ezeket nem lehet félrehallani.

A lopást azt rosszul tudod, nem értelmezhető számukra a magántulajdon. De mindig csak annyit visznek el, amennyi nekik kell. Többször láttam saját szememmel ősembert fizetés nélkül távozni. Még a rendőrt se hívják ki rájuk, hacsak nem valami drogos nindzsa, de abból fehér is van elég.

Az agressziót illetően pedig igazad van, annyira jámborak, még a szemkontaktust is kerülik. Mint az állatoknál, az már támadást jelent. Egymás között elosztják a keveset, ami van, ha nem jut mindegyiknek, akkor az erősebb elveszi, a többi meg hagyja. Még az életkor szerint sem alakult ki hierarchia közöttük, a rokonsági fok szerint volt-van valami taburendszerük. Az a törvény része, “Dreaming”-re lett fordítva. {Dreaming, Dreamtime – álomidő} Igazából svájcibicska, még a távolságot is avval mérik. Úgy képzeld el, hogy mondják együtt a történetet, (elég statikus valami lehet), és abból tudják, hogy milyen messze járnak, hogy épp hol tartanak a story-ban. Nevetségesnek tűnhet, de ez például érv egy gázvezeték megépítése ellen, mert az ugye megszakítja a Dreaming-et.

Talán jobb fordítás a tanmese-füzér, olyanokról szól, hogy ki kicsoda és kivel hálhat, melyik bogyót lehet megenni és ne fogjad meg a gyíkot, mert beteg leszel. Istenek nem voltak, az egész a szelekciót szolgálta, a túlélést. Erre fel rájuk szakadt a nyugati civilizáció, amivel a mai napig nem tudnak mit kezdeni. És nem a Biblia vagy a sohasem látott állatok okozták a traumát, hanem a kerítés. The fence. A vérükben a mai napig nincs kerítés.

Egy másik érdekesség, nem háziasítottak semmilyen állatot a fehér ember megérkezése előtt. Azután pedig csak a kutyát. Tudjátok miért? A legyek miatt. Ha van velük kutya, akkor azt szúrja a légy. Kint a bozótban együtt élnek a kutyákkal, mindenféle korcs szaladgál körülöttük.

Amikor az ősember figyelmeztet valamire, az biztos még a Dreamtime-ból van. Sokszor megmosolyogtató. A városokban igazival ritkán találkozhatsz, többségük gyökértelen félvér. Az elveszett generáció. De azoknak is van valami számunkra érthetetlen képessége, ahogy a vizet megtalálják.