Ausztrália legnagyobb tömeget vonzó eseményei a mezőgazdasági kiállítások és a sydney-i melegfelvonulás. Ez utóbbit eddig csak az olimpia múlta felül, de hát az nincs minden évben.

Kanga, Melbourne 2005

Fogalmam sincs hajdanán volt-e valami köze a tavaszi iskolai szünethez a Melbourne Show-nak. Mindenesetre manapság ezzel egybeesik, szeptember közepe táján. Ideérkezésünk után két munkaszüneti nap lététől esett le az állunk: ez egyik a Melbourne Show volt, a másik a Melbourne Cup Day (erről majd az ominózus napon fogok regélni, ami november első keddjén lesz… akkor futnak a lovak…) Manapság a Melbourne Show nyitónapját törölték a victoriai ünnepek sorából, de a Cup Day maradt (kivéve nekünk akadémiai könyvtáraknak, mert a közelgő második szemeszteri vizsgák miatt nyitva tartunk…).

Hajdanán is csak kevés információnk volt erről a show-ról. Az ausztrál ismerősök úgy beszéltek róla, mint valami páratlan, muszáj-megnézni attrakcióról és ekkor hallottuk először a “show bag” kifejezést is. Fizikai közelségébe azonban munkám kapcsán kerültem, mert J-vel nemigen vágytunk oda.. Mikor már nyakig a magyar rádióadásban dolgozgattam (1991 táján) mikor kiderült, a hagyományokhoz híven az adások egy része élőben megy a Melbourne Show-ról. Így az én csütörtöki 1 órás műsorom két egymásutáni évben is kikerült oda. Számomra elég cécós volt, nemcsak az odajutás (egyáltalán nem ismertem a város azon részén), de a kintlét is. Bár nem emlékszem a pavilon nevére, ahonnan az SBS közvetített, üvegkalitjában ült az ember, így az emberek a kalitka előtt elvonulva bámultak, ahogyan a show többi helyén kiállított tenyészállatokat. Ráadásul a főnököm ideája szerint, be kellett mondani a műsorban, aki magyar jöjjön oda. Szóval elég égésszag volt körülöttem. Végül is egy középkorú magyar hölgy keresett meg, sőt csinált is rólam képet ahogy ott ücsörgök mikrofonnal az orrom előtt és fejhallgatóval a fejemen, amit el is küldött, valamelyik albumban lapul a kép. Igazán nem gondoltam volna, valóban odajön valaki, hogy lássa a magyar adás stábját.

A műsort után első évben Joshi kijött Zsebilánnyal, aki akkor még elég aprócska volt, ráadásul tök náthás is kis lázrózsácskákkal a pofiján. Pedig miatta mentünk körbe és néztük meg, mi is ez az irdatlan tömegeket vonzó népi összejövés. Engem kifejezetten a Mezőgazdasági Kiállításra emlékeztetett, ahova általános suliból majd minden évben kimentünk megnézni a legtöbb tejet adó teheneket, a legszebb lovakat és a legnagyobb traktorokat. Utána dolgozatírás következett… Ez az itteni valami hasonlónak tűnt, ausztrál módra. A gyereknek irtóra tetszettek a kisbárányok, a nagy tehenek, de ezek száma elenyészett a körhinták, hullámvasutak és más vidéki búcsúra emlékeztető ketyeréktől, amik előtt hosszú sorok várakoztak. Arra emlékszem, találtunk valami könyvsátrat, ott vásároltunk néhány dolgot aztán elhúztunk és azóta se, soha.

Pedig a gyerekek növekedvén az iskolatársak hatására minden évben elkezdtek nyivákolni, hogy menjünk ki, mert mindenki megy és showbag-et (zsákbamacskát) lehet venni. Nahát ettől a szótól aztán végképp elkeskenyedik a szemem nyílása. Ez a világ legnagyobb hülyesége, amit pénzért árulnak. Egy műanyag szatyor tele mindenféle marhasággal és még pénzbe is kerül. Azért nem vagyok kőszívből és két éve Zsebifiút elvitte egyik osztálytársa családja [(két showbag-gel csörtetett haza, az egyikben indiános cuccok voltak, mint törzsfőnök tollazat, műanyag csatabárdok, tomahawk és társai (skalp imitáció nélkül, hála..) a másikban vadnyugatos cuccok, részletezést el lehet képzelni: cowboy kalap, revolver persze műanyagból, pisztolytáska stb.)]. Zsebilány pedig tavaly esett át a “show-keresztségen”, mikor is az akkor “boyfriend”-nek számitó lakli, kajla 16 éves srácával ketten kilibbentek. Ő már próbált valami értelmeset vásárolni (könyvet nem, sajna), így magának vett egy illatszeres show bag-at (tele apró tégelyekkel, üvegcsékkel) meg Michael-lel felültek néhány zuhanó, fejreállító, pörgő herkentyűre.

Némi komolykodásként azonban leírok néhány tényt: a Royal Melbourne Show-t 1948 óta rendezik Melbourne-ben a Royal Agricultural Society of Victoria szervezésében. A mai napig még mindig ez Victoria állam legnépszerűbb és leglátogatottabb rendezvénye. Eredeti célja: “a vidék feljön a városba” jelszó alapján egy nagy össznépi bemutató, állatkiállítás és verseny (emlékszünk a 10 aranyérmes fedeztető nagybikára? Na itt is ez megy.) Ma már persze a legtöbb látogató (évente félmillió ember fordul meg a 10 napos show-n) nem főleg a mezőgazdaság eredményességének megtekintése miatt megy ki, hanem a különböző attrakciók, mint: favágó verseny, kedvenc-állatok felvonultatása, állatóvoda, autós-rodeó bemutató és persze a showbag-vétel miatt. Az idein 300 féle zacskó közül válogathat az izgatott látogató meg gyereke is, mert ne higgyük, hogy csak gyerekek veszik ezeket… Az átlag ár manapság 12 dolcsi körül van (1600 forint), de valójában ami baba, tehát csak közepes “szeméttel” van tele, az 20 dolcsinál kezdődik és 50-ig mehet fel (3200 Ft-tól 8000-ig). Lánygyermekem tavaly döbbenten mesélte, hogy látott embereket 5-10 zacskót venni. Hm… Azért megnyugodtam ám, mert mióta mindkettő kint volt, azóta egyik sem említette, hogy menjünk.

Ha már menni kéne, akkor inkább a szintén híres tulipán-fesztiválra mennék… Bár jó rohadt messze van, a város keleti hegyein is, a városon is túl… talán a hétvégén elautózunk oda…. Ez “csak” egy ötven egynéhány éves tavaszi virágkiállítás egy holland család tulipán farmján. Tenger sok csodálatos színű és fajtájú tulipánültetvények ringatóznak a látogatók előtt.. és persze van ajándékbolt, étterem, gyerekprogramok, jazz-hangversenyek stb. Híres eseménye ez is ennek a városnak.

Miklós írta a sydney-i meleg-felvonulásról, 2007

Nos a hétvégén elmentünk megnézni a nagy tömegeket vonzó Mardi Gras-t avagy a világ legjelentősebb meleg felvonulását. Iszonyatos tömeg volt kint, de maga a felvonulás csalódást okozott. Korántsem volt olyan óriási és hangos, színes, szagos, mint ahogy elképzeltem. Először még mókás volt, ahogy a rendőrség felvonult, majd a mentők, a polgármester, de mikor már a sokadik reklám autó után a munkáspárt kocsija érkezett félmeztelen elhízott középkorú férfiakkal betelt a pohár. Félreértés ne essék, nem a melegekkel volt bajom, hanem azzal, hogy az eseményt mindenki arra használta, hogy cégét, pártját reklámozza, miközben a tömeg azzal volt elfoglalva, hogy minél több sört tudjon magába pumpálni. Szóval buli ide, buli oda felejthető élmény volt és tuti jövőre nem megyek ki, csak hogy leöntsenek sörrel és mások hányását kerülgessem a Hyde-parkban.