Sydney hasonlit annyiban M-hez, hogy a Cityben szinte lehetetlen normalis parkolohelyet talalni. Kis kerdezoskodes utan kikotok egy Macquaire nevu hotelnel. Regi epulet, kis szobak a harmadik szinten. 80 dolcsi egy napra, viszont a kozpontban van. Egyeduli gond az auto. A szemben levo utszeli parkolo oras es orankent 3 dolcsi. Este hattol reggel nyolcig ingyenes. Delutan ketto leven negy orat kifizetek es igy masnap reggelig megoldottam a dolgot.
Szemerkelo esoben kezdek varost nezni. Hamar megakad a szemem a kilatotornyon, eleg magasra emelkedik. Sydney tiszta, de a kipufogo gazokat is megerezni egy-ket helyen. Az autosok is agresszivek, nem csoda, ha haladni akarnak a sok lampas keresztezodesen at, akkor nem nagyon udvariaskodnak a gyalogos turistak tomegevel. A varos sziveben is van jonehany nagy kiterjedesu zold park, nagytestu, altalam soha nem latott madarak setalnak halal nyugodtan a nepek kozott.
Persze felmentem a toronyba, amirol kiderult, hogy a deli felteke legmagasabb tornya az o 250 meteres kilato szintjevel. A kilatoszinten kisebb boltok arulnak szuvenireket es idegenvezeto sracok mutatjak be a latnivalot egtajak szerint. Ezt nagyon hasznosnak talaltam es lelkendezve hallgattam vegig. A torony utan a setalo utcaban nezelodtem egy kicsit, majd elmentem a ferry kikotobe megkerdezni, hogy elore kell-e vegyek jegyet masnapra az obol turara. Semmi gond, indulas elott tiz perccel is okes a dolog.
Jopofa monorail visz korbe a kozpont korul, egyelore csak kivulrol es alulrol szemlelgetem. Sydney Darling Harbour-ja van elegge tele meg neznivaloval. Ma estere egy IMAX (3D) filmre nevezek be. Ezido szerint a vilag legnagyobb vasznaval dicsekedhet ez a mozi. Teny, hogy jokora. A bejaratnal megkapjuk a szemuveget es maris kezdodik a dulongeles, ugyanis sokan jo reflexxel probalnak elhajolni a felenk kapo dinoszauruszoktol. Az egy oras film ugyanis egy dino-fantasztikus film volt. Szamomra is ujdonsag volt a terhatas, nagyon elveztem. Kijaratnal szemuveg leadodik, visszasetalok a hotelba kicsit pihenni.
Este tiz korul ujra talpon vagyok, hogy becserkesszem Sydney hires piroslampas negyedet, a King’s Crosst. Talan fel kilometer hosszu utca, egymast erik az ejszakai barok es ettermek. Van egy-ket Internet Cafe is, az egyikbol kuldok nehany levelet, a cimzettek kozott van az Azsia is. Az utcan eleg randa lanyok kinalgatjak magukat. Eme elriaszto latvany ellenere is bemegyek nehany barba. Itt mar jobban kinezo lanyok vetkoznek zenere. Altalaban a harmadik szam vegere lesznek teljesen pucerok. NSW-ban megengedett a prostitucio, mas allamokban talan nem. Az estet egy kinai etteremben, egy tal sult tesztaval fejezem be. Hajnali fel harom, mire a szallodaban nyugovora terek.
2.23 kedd
Koran kelek, hogy az autot idoben betegyem egy parkolohazba. Ezzel megleven, postara megyek es nehany kepeslapot adok fel a csaladtagoknak. Sydney, Ausztralia, jol nez ki otthon a polcokon.
A mar tegnap megbamult monorail-en teszek egy kort; erdekes. Egy teljes kor a varoskozpont korul nem tart tovabb negyed oranal. Fel 10-kor indul a hajokirandulas! A kikotobe sietek, jegyet veszek (kb. 10 dolcsi) es nehany perc mulva maris a hajon ulve elvezem a latnivalokat. Jobbrol a hires Operahaz, balrol a kikoto felett ativelo hatalmas hid. Es mit nem latok! A hidszerkezet tetejen hangyanyi meretu emberkek araszolnak a csucspont fele. Kesobb megtudom, hogy erre a turara is be lehet fizetni. Hat nekem ha fizetnenek, akkor sem volna kedvem joval szaz meterre a tenger felett gyalogolni. De vissza a hajokirandulashoz. Kb. egy ora alatt teszunk egy kort az obolben, aminek inkabb fjord alakja van. Az obol kozepen latni egy kis szigetet, ami regen bortonkent szolgalt (ozzi-szindroma, tettunk egy kort korulotte), lathatjuk azt an a sydney-i Rozsadombot, ahol egy haz erteke 3 millio koruli, aztan sok egyeb szep hazat meg a parton, kozuluk nem egynek van valami erdekes tortenete. Engem az zavart csak, hogy nem tudtam olyan tuti fenykepet kesziteni, mint a kepeslapokon latszik; egyutt az opera es a hid. Vegul is van ilyen kepem, de nem az a minoseg.
A hajokirandulas vegeztevel rohanas egy masik molohoz, ujabb jegy, ezuttal az allatkertbe, ami a Taronga nevre hallgat. A jegy magaban foglalja az oda-vissza komp es a busz arat, ami busz a tuloldali kikototol visz az allatkert bejarataig. Mondanom sem kell, hogy engem a kenguruk es koalak erdekeltek. Kenguru okelmeek kozott setalni lehet, de ok maguk inkabb csak pihengettek a korai orara valo tekintettel (volt vagy del). A koala figyelmet is csak kb. egy percig lehet lekotni, utana alvasra hajtja buksi fejet. Hat ha ok igy, akkor en sem cselekszem maskepp; visszamentem a hotelba es szunnyasztottam egyet ebed utan.
Delutanra maradt a Tengereszeti Muzeum, ami belepot kicsit sokalltam a latnivalohoz kepest (mar nem emlekszem mennyibe kerult) es az Aquarium. Ez viszont megeri az arat, van latnivalo boven. Mindenfele tengeri allat, noveny, korall, krokodilok, capak, magyarazatok tomkelege. Ide kicsit tobb ido kellett volna. Ha elore tudom, akkor a Tengereszeti Muzeumot kihagyom es az ott elpocsekolt idot is itt toltom.
A latogatast nemi pluss ajandek figurak vasarlasaval fejezem be (hat persze; kenguru, koala, kacsacsoru emlos). Szerettem volna moziba is menni, de a Star Trek film, ami engem erdekelt naponta csak egyszer volt musoron es epp elszalasztottam. No mindegy, majd valahol mashol. Furdes es kis pihenes utan gyalog indultam a szallodabol ujra csak a King’s Cross fele, ezuttal az Oxford Street-en keresztul. Erre mondhatja valaki, aki ismeros a kornyeken, hogy huha. En nem tudtam. Viszont hamar rajottem, hogy az Oxford Street buzik talalkahelye. Nagyon kellemetlenul erzem magam, amikor ferfiak probaljak elkapni a tekintetem. A hanyinger kerulgetett mire vegigertem az utcan. A King’s Cross-on aztan kerestem egy koreai ettermet es a Koreaban megismert kajakbol valasztottam magamnak. Nem csalodtam, a bibimbab itt is nagyon izletes volt.
Az est hatralevo reszet internetezessel toltottem. Meglepetesre aznap este a hozzaferes nem volt sokkal gyorsabb, mintha Kinaban neteztem volna. Ejfel elott mar agyban voltam. A TV-hez itt ugyan volt taviranyito, de a kabellel lehetett valami gond, mert musor viszont nem volt egyetlen csatornan sem. Ennyit az alvas elotti tevezesrol a Macquaire hotelban.
2.24 szerda
Delelott fel tizkor kijelentkezem es elmegyek a parkolohazban piheno Toyotaert. Egy napra tobbe kerult, mint 40 dollar! Az en szallasom volt napi 80, az auto pedig felert egy fiatalkoru szallasdijaval. Jo uzlet lehet parkolohazat fenntartani! Eloszor is elautozom a Bondi beach-re, ami Sydney hires strandja. Ma esos az ido, nincs sok furdozo. A parton hullamszorfozok vesznek lecket az oktatotol, egy elore a homokban forgatva deszkaikat. Ha tele lenne a strand elferne vagy tizezer ember egymas mellett.
Feltankolok uditovel egy kis boltban es indulok tovabb eszak fele. Az utam eloszor ujra a varoskozponton vezet keresztul, azutan az obol hidjan at. Kesobb viszont kitablazatlansag aldozata leszek. Tobben is mondtak mar, hogy NSW nem all a helyzet magaslatan kozlekedesi tablak tekinteteben. Ezzel maximalisan egyetertek. Elvesztegetek legalabb fel orat azzal, hogy megtalaljam a Newcastle fele vezeto utat.
Zuhog az eso. Eredetileg terveztem, hogy beugrok korulnezni Newcastle-ba is, de az esore valo tekintettel ezt elhalasztom legkozelebbre. A kornyeken megtankolok egy BP kutnal (eddigi legolcsobb tankolas; egy liter olmozatlan otvenegynehany cent) es veszek nemi harapnivalot is es rafogom, hogy ez a reggelim es ebedem egyben. Tovabb eszak fele. Az eso hol rakezd, hol elall. Vegul aztan az ut nagyobb reszet sikerul szaraz uton megtennem. Mint mondtam mar keves az autopalya. Altalaban ketsavos ut, max. megengedett sebesseg 90 km orankent. Viszont gondoltak a sietokre is; nehany kilometerenkent elozosavokat alakitottak ki. Ilyenkor lehet a lassabb jarmuveket megelozni. Persze ilyenkor is vigyaznak a soforok, hogy ha lehet ne lepjek tul a sebesseg korlatozast. Kenyelmes es biztonsagos modszer. Itt pedig egyebkent sem siet soha senki.
Az altalam levezetett haromezer kilometer (kilenc nap) alatt egyetlenegy balesetet lattam; egy teherauto ment be a fak koze. Talan elaludt a sofor. Darus autoval huzkodtak ki az oldalara borult jarmuvet. Ami viszont zavart a soforokkel kapcsolatban (talan a helyi KRESZ eloirasa, nem tudom), hogy nemelyek parkololampaval kozlekedtek. Szerintem ennek sok ertelme nincs, mert vagy felhivja magara a figyelmet az autos, de akkor normalis fenyszorot kapcsolna be (mint ahogy otthon ez eloiras) vagy nem. Akkor viszont a parkololampanak sincs ertelme. A kinaiak pl. nem bibelodnek semmi lampaval, amig szuroksotet nincs, akkor viszont a “jol” beallitott tavolsagi fenyszoro egyenesen a szembejovoket vakitja.
Ballina
A hosszu uton a veszelyt elojelzo tablak kilencven szazaleka kengurufigurat keretezett be. Ezen mindig jot derultem magamban es arra gondoltam, hogy a helyiek nyilvan annyira nem veszik mar eszre ezt, mint mi otthon az ugro szarvas tablat. Mai nap vezetek a legtobbet, kb. 750 kilometert. Ennek megfeleloen vagyok eltikkadva es egy Ballina nevezetu helyen ugy dontok, hogy mara ennyi, koszontem! A motel kellemes, a szobam irgalmatlan nagy, ket nagyobb es egy kisebb agy is van benne. A kornyek fai es a kint zummogo rovarok mar igencsak tropusi hangulatot keltenek. Itt pont forditott a dolog; minel eszakabbra megyunk, annal kozelebb vagyunk az egyenlitohoz, annal melegebb van. Mindenesetre ezt az ejszakat meguszom meg legkondicionalo nelkul, a nap folyaman leesett eso hutotte le a kornyeket. Fel kilenckor mar alszom, mint a bunda.