Az orvos szemével


Onezimusz orvos, Adelaide 2007

Ma a csoport meglátogatta a Gyermekkórházat. Itt is leesett az állam. Ha a fele műszerezettség lenne egy magyar gyermekkórházban, akkor már elégedettek lennének.

Így látta egy orvostanhallgató 2003-ban egy vidéki kórházban

Felmerült az egészségügy témaköre, amiről testközeli élményeim vannak. Az elmúlt év (2003) nyarán, Au-ban télen, 2 hónapot töltöttem egy állami kórház belgyógyászatán végzős orvostanhallgatóként. Bundaberg-ben a Bundaberg Base Hospital medical ward-on. A finanszírozással kapcsolatban túl sok mindent nem tudok. Inkább személyes élményekről beszélnék.

A kórház nagyon jól felszerelt, karbantartott, modern volt. Természetesen légkondicionált, télen is. Én majd megfagytam (a külföldi dokikkal együtt) míg az ausztrálok pólóban, rövidnadrágban szaladgáltak (látogatók sokszor mezítláb) A nővérek, ápolók egyébként is póló-rövidnadrág vagy szoknya összeállítású egyenruhában vannak. Az orvosok civilben. Tehát itt nincs fehér köpeny. Csak a sebészeknek van műtős ruha és néha abban szaladgálnak az osztályon, de egyébként ők is civilben, de elegánsan öltöznek.

Az orvosok 80 %-a külföldi, elsősorban ázsiai (Kína, Pakisztán, Burma, Irán, Irak…. stb, stb), de vannak dél-afrikaiak, angliaiak és az USA-ból is érkeztek. A munka dandárját itt is a rezidensek és a még nem szakorvosok csinálják. (PHO, JHO, intern) A szakorvosok (consultant) csak tanácsokat adnak, a gyógyszerelest állítják be ill. a szakrendeléseken dolgoznak.

Teamek vannak. A team leader a consultant, mellette általában egy JHO vagy PHO van beosztva. Ha van rezidens (intern) vagy orvostanhallgató, akkor ők is csatlakoznak hozzájuk. Én dolgoztam dél-afrikai és burmai doktorokkal egy teamben. A napunk reggel 8-kor indult. Ekkor a PHO-val átvettük az éjszaka hozzánk érkezett betegeket. Az éjszakai ügyeletben érkezett betegeket egy bizonyos szisztéma szerint osztják szét a teamek között.

9 körül érkezett a consultant és elkezdtünk vizitelni. Az új betegekkel természetesen sokkal több időt foglalkoztunk. Minden betegágy körül függöny volt, amit mindig behúztunk, ha beteget vizsgáltunk…..akkor is, ha nem volt levetkőztetve. Erre mindig nagyon ügyelt mindenki. Sőt ha a nővérek csináltak valamit a beteggel a behúzott függöny mögött, akkor mi soha nem mentünk oda addig vizitelni, amíg be nem fejezték.

Ha a betegnek kérdései voltak, akkor addig álltunk mellette, amíg mindent meg nem értett. Természetesen ez abszolút orvos függő dolog volt. Más orvosok nem foglalkoztak ennyit a betegeikkel.

11 óra körül mindig elmentünk kávézni, teázni a kórház éttermébe (a többi dolgozóval együtt, természetesen nem egyszerre) Ezután ha volt még betegünk, tovább folytattuk a vizitet, ha nem, mindenki ment a dolgára. Délben ebéddel egybekötött előadás volt az orvosoknak, általában 2-3 alkalommal egy héten. Ilyenkor vagy a szponzorok által biztosított szendvicsek, pizza stb volt, vagy a kórházból hoztak szendvicseket, teát, kávét. És amíg mindenki ebédelt, addig okos dolgokat hallgattunk a legkülönbözőbb témakörökből.

Délután folytattuk a munkát, elsősorban papírmunkát ill. a kiírt vizsgálatok eredményeit értékeltük. Ha nem volt semmi dolgunk, akkor a kórház könyvtárában szakirodalmat, könyveket olvashattunk, ill. használhattuk az internetet. Orvostanhallgatóként nekem nem kellett dokumentációt írnom. Viszont volt belépőkódom a számítógépes rendszerhez, és azon keresztül ellenőrizhettem a betegek labor-eredményeit.

Az orvosok tudása nagyjából hasonló szintű volt. Természetesen volt, akire simán rábíznám az életemet, és olyan is, akire semmi pénzért sem. A magyar viszonyokkal összehasonlítva én úgy látom, az itthoni orvosok általános tudása szélesebb körű. Itt egy belgyógyászaton szinte minden betegséggel foglalkoznak, és nem küldik azonnal a betegeket még speciálisabb orvoshoz. Bundabergben csak alapvető terápiákat adtunk, ha speciálisabb beavatkozásra volt szükség, akkor a beteget küldtük tovább Brisbane-be. Tehát itthon egy belgyógyász-kardiológus csinál szív UH-t, de kezeli a májbetegséget is.

A nővérek kedvesek, lelkiismeretesek, foglalkoznak a hozzátartozókkal is. És rengeteg egyéb szakember dolgozik még a kórházban a logopédustól a gyógytornászon át a speciális diétákat beállító szakemberekig.

A GP és a kórházi orvosok között gyakori a telefonos kapcsolat, illetve ha valakit specialistához küldtünk tovább, akkor azzal is telefonon megtörtént a kapcsolatfelvétel, tehát a beteg mindig tudta, hogy pontosan mikor, kihez kell mennie. Természetesen várakozási lista van és meglehetősen hosszú. Aminek az a nagy hátránya, hogy mire a beteg odajut, sokszor már meglehetősen sokat romlott az állapota.

Most hirtelen ennyi jutott eszembe. Azt hiszem mindkét rendszernek megvannak az előnyei és hátrányai. Természetesen orvosi szempontból Ausztrália paradicsom a magyar állapotokhoz képest. Hálapénz nincs, a betegek tudatában ez a fogalom nem létezik, viszont az orvosokat nagyon jól megfizetik és nem kell belehalni a munkába. Ha meg valaki még több pénzt akar, akkor magánrendelőt nyit. Az átlag orvosi fizetésből is nagyon jól meg lehet élni. -M-