Internáltak

Csak egy jókora tisztás a bozótban a Holsworthy katonai területen, ahol egykor az internálótábor barakkjai álltak.

Az új bevándorlók azzal a gyermeki hittel vágnak neki a világnak, hogy a befogadó országban már biztosan tudnak róluk valamit. Elvégre a  a magyar konyha  világhírű, nem is beszélve a kürtős kalácsról és egyáltalán, a magyar tudósok és feltalálók, meg minden.

Hogyne-hogyne, van a dologban valami. Az ausztrálok tudtak-tudnak rólunk. Tudták, hogy ki az ellenség. Már az első világháború idején is  internálótáborokba zártak minket, mint gyanús és veszélyes idegeneket. Miután beigazolódott, hogy a gyanakvás teljesen megalapozatlan volt,  ebből nem tanultak semmit  és a második világháború idején újra bezártak bennünket. Megnyugtatlak, hogy azóta sem tanultak semmit.

Dehátezrégenvót, mondanád. Persze hogy régen. A II. világháború idején bezártak szerint is régen volt az I. világháború, mégis bezárták őket. Nekünk, maiaknak is régen volt a II. világháború. A régiség tehát maradt. Mi változott? No mi? Hát  ez változott: kép

Ez után az ausztrál nemzetbiztonsági szervek sokkal szigorúbb ellenőrzést vezettek be ellenünk. Ki kell majd töltened neked is egy hosszú és alapos kérdőívet, amin be kell majd számolnod mindenről, aminek semmi köze sincs az iszlámizmushoz, pl. arról, hogy budapesti létedre hányszor jártál Párkányban.

Hogy neked ehhez az egészhez semmi közöd? Nem lehetsz iszlámista, hogy is lehetnél az? Egy keresztény hátterű országból származol és semmi közöd a vallási fundamentalizmushoz? Benne van ez a krikett szabálykönyvében? Nincs? Na, akkor honnan tudná ezt az ozzi hekus? Honnan, vazze? Akik Londonisztánból vagy Párizsisztánból jönnek, azoknak persze nem kell ilyesmit kitölteni. Nem is töltöttek ki semmit, a Párizsisztánból jött Willie Brigitte sem töltött ki semmit, hanem megalapította az első iszlámista terror-csoportot Ausztráliában.

Kezdjük az I. világháborúval!

Különös fotókat állítottak ki Sydneyben.

Internálótábor az I. vh. idején, Sydney peremén, Liverpool kerületben, a Holsworthy katonai területen

Az első világháború elején létrehozott ausztráliai internálótáborok fogvatartottjainak mindennapjait egy bizonyos Paul Dubotzki  fiatal bajor fotós képsorozatán át fedezhetjük fel, aki maga is itt élt 1915 és 1919 között. Dubotzki felvételein feltárul az internálótáborok sajátos belső társadalma és kulturális élete, többek közt sportesemények, színházi produkciók, klubok, evezős versenyek vagy éppen konyhakertek és teniszpályák láthatók. A képeket csak 2007-ben fedezték fel egy német kisvárosban, Dorfenben. A Történelmi Épületek Tröszt ebből az anyagból  on-line kiállítást készített. Jó képnézegetést!

Tudtommal a II. világháborús internáltak életéről nem készültek ilyen jó képek.

Iparvágány maradványa. Ezt is az internáltak építették. A háttérben Wattle Grove kerület egyik lakóháza látható.

Körülbelül hétezer német és osztrák-magyar eredetű személyt helyeztek őrizet alá. Olyan teljesen eltérő társadalmi körökből származók kerültek a lágerbe, mint a sörbáró Edmund Resch vagy az ünnepelt sebész, Marx Herz. Az ausztráliai németség a legnagyobb nem-brit eredetű közösség volt az I. világháború előtt.

Resch letartóztatásának híre a legnagyobb sydney-i napilapban.

A warrant authorising the internment of Mr. Edmund Resch, founder and head of the well-known firm of brewers –  Resch’s, Ltd., of Dowling-street, Redfern – was executed by military officers from Victoria Barracks yesterday.  Mr. Resch returned to his home, Swifts, Darling Point, after visiting the brewery in the morning, and, after taking his lunch, he accompanied the officers to the German internment camp at Holdsworthy, the journey being accomplished in his own automobile, driven by his son.

 

A cikkben szereplő Resch féle sörgyár épülete ma is megvan, de már valami mást főznek benne. Most egy lakótelep nagy tömbházai veszik körül.

A cikkben szereplő Resch féle sörgyár épülete ma is megvan, de már valami mást főznek benne. Most egy lakótelep nagy tömbházai veszik körül.

Ezt a kis vashidat az internáltak építették. Ha az állomásra igyekszem, néha átmegyek rajta.

Resch sorsa figyelmeztetés mindannyiunknak. 1847-ben született és csak 16 éves volt, mikor Ausztráliába jött. 1917-ben, 70 éves korában tartóztatták le, mert akkor jöttek rá, hogy csak ő lehet a súlyos világháborús vereségek oka. Ez a német talán már nem is tudott németül 70 éves korában. Egész felnőtt életét itt élte le, itt öregedett meg, itt vált sikeres, gazdag és ünnepelt üzletemberré.

Nagylelkűen hozzájárult a hadi-kiadásokhoz és mintegy 60 alkalmazottjának, akiket behívtak katonának, tovább folyósította a fizetését. Nevetséges. Hogyan is lehetne ilyesmivel megvenni a közömbös hatóságok és a hisztérikus nép jóindulatát és elhitetni velük, hogy nem mi vagyunk az ellenség?

Az I. világháború volt az a történelmi sokk, ami kialakította az elkülönült ausztrál nép fogalmát a fejekben. Addig britnek tartották magukat. A frontra küldött katonák harmada még Nagy-Britanniában született. Az ausztrál jelző akkoriban még sértésnek számított. Aki az ausztrál érdekeket helyezte a brit érdekek elébe, azt árulónak tartották.

A sörbáró háza igazi bárói kastély volt. Ma is áll, műemlék. Lásd itt.

A másik jelentős internált személyiség, Max Herz, kétség kívül nagyon gonosz volt, mert bevezetett egy új sebészeti módszert, amivel sikeresen gyógyította a gyerekeket. Ezt nem lehetett tűrni, ez az ausztrál háborús erőfeszítést komolyan veszélyeztette, de leginkább az volt a baj vele, hogy versenyt támasztott a piacon és elcsábította a pácienseket a brit származású orvosoktól. 1914-ben, a háború kitörésekor  ki is zárták a Brit Orvosi Kamarából (akkoriban még nem is létezett önálló ausztrál kamara.) Mivel a pácienseit ez sem riasztotta el, ezért biztos ami biztos alapon internálták. A háború végén deportálni akarták, de a páciensek közbenjárására ettől eltekintettek. A Brit Orvosi Kamarába soha nem vették vissza és a közkórházakban sem operálhatott többé, de a magánpraxisa jól ment. Tulajdonképpen ő volt az első igazi ortopéd-szakorvos Ausztráliában. Nem csoda, hogy gyűlölték a versenytársai.

Manapság a német rendszerű orvosi végzettségeket  el sem ismerik, tehát Max Herz utódai nem is kaphatnak bevándorlási engedélyt. Nix problem.

Holsworthy

Ez a helyszín sétányi távolságra van tőlem. Kevesebb, mint sétányira. A házam ezen a területen áll. Rendszeresen átkelek azon a kis vashídon és áthajtok azon a vasútvonalon, amit a tábor lakói építettek.

Az internáltak minden bizonnyal a teljes vasútvonal kiépítésében részt vettek, bár erről most nem találtam adatokat. A vasútvonal másik végén még mindig áll a Georges folyón átvezető híd lábazata. Még az is lehet, hogy idővel új hidat raknak rá.

Az egykori iparvágány a Liverpool állomástól indult a katonai lőszerraktárakhoz. A híd lábai ma is állnak. Háttérben az új vasútállomás.

Az egykori iparvágány a Liverpool állomástól indult a katonai lőszerraktárakhoz. A híd lábai ma is állnak. Háttérben az új vasútállomás.

A kiállítást rendező Történelmi Épületek Tröszt honlapja.

A tábor maradványai a Google-térképen: Google térkép