Az ausztráliai üregi nyúlnak rövid és érdekes a históriája. Alig múlt ötven éve. hogy Victoria államban Hamilton város vidékén néhány farmer főleg a vadászsport céljaiból egy-két család nyulat importált és tenyészteni kezdte. Negyven évvel ezelőtt az államban még vadászati tilalom védte a nyulat az év bizonyos szakában. A kedvező, enyhe éghajlat alatt a üregi nyúl hihetetlen módon elszaporodott, behozatala után húsz évre már egész délkeleti Ausztráliát elárasztotta és feltartóztathatatlanul terjedt át a belső-területekre. Queensland déli határán 900 angol mérföld (1448 kim) hosszú dróthálós kerítést építtetett a, nyulak ellen és mindennek ellenére a nyúl már eljutott az északi állam minden vidékére, sőt Nyugat-Ausztrália legelhagyottabb területeire is.
A nyulászatból Ausztráliában egész rendes kereseti ág fejlődött és a hűvös évszak folyamán a nyulászok százával működnek a vidéken, főleg csapdákkal fogják a fagyasztó művek számára. A nyúlász, vagy helyi nevén nevezve – trapper – könnyen megkeres naponként tíz koronát, így aztán a nyulászat évszakában a mezei munkások egy része minden más foglalkozást abba hagy és egész lelkesedéssel a nyúlvadászatra adja magát. Ennek a különös foglalkozásnak jelentőségét érdekesen világítja meg az a statisztikai adat, hogy az 1910, év folyamán az Ausztráliából kivitt, fagyasztott nyúlhús és bőr értéke 25 millió koronára rúgott.
Ahol az belterjes gazdálkodás kezdetét vette, a dróthálós kerítésekkel határolt kisebb területeken a farmer már mindenütt sikeresen küzd mesterségesen, letelepített vendégei ellen, míg a külterjes gazdaságok nagy szabad területein a squatternek állandó ellensége marad a csodálatos szaporaságú nyúlfaj.
Amint az irtás meg a kerítéskészítés egy-egy helyen elkészült és a kiégett tuskók gödreit termőfölddel betöltötték, megjött a gőztraktor, megjönnek az elefántszerű, jámbor, okos nagy lovak, a hármas, négyes meg ötös ekék, fogasok, a vetőgépek és azok vezetői, egész kis műszaki csapat, hogy a világ kezdetétől fogva művelő szerszámmal még meg nem érintett szűz földet elhódítsák az őstermészettől.
A hódítás azonban rendesen még ekkor sem megy teljesen simán, ugyanis, ha eső nem esik, akkor még a gőzekével sem lehet itt boldogulni. Az: eke ugyan nagy nehezen kiforgatná a barázdákat, de a ház-sarokkő nagyságú göröngyöt utána csak úthengerlővel lehetne szétmorzsolni.
A Riverinán az ősz áprilisban kezdődik és ez hozza meg az időváltozást. Néhány napi csendes eső után, az addig kőkeménységű, barna föld csodálatosan fellazul és őrölt csokoládéhoz hasonló, porhanyó laza tömegben fordul az eke után, arait aztán gyönyörűség szántogatni. Április, május és június hónapokban az esős napok közei folyton szorgos munkában találják a farmert, aki siet, hogy a talaj legporhanyósabb állapotában vesse el földjébe a búzát.