Magyar politika

Újonnan érkezettek még el vannak telve a magyar politikával. Szenvedélyesen gyűlölik vagy szeretik az egyik vagy a másik pártot, utálják a politikusokat, vakon megbíznak bennük, aztán kiábrándulnak belőlük és ez még így folyik tovább néhány évig.

Aztán új undokak jönnek a magyar politikába, akiket már nem ismerünk jól. Nem tudunk érzelmileg viszonyulni hozzájuk. Ma élő fontos vezetőket csak úgy ismerünk, mint ahogy a történelmi személyiségeket ismertük. Tanultunk róluk az iskolában. Az élőkről meg olvastunk a neten. Mi a különbség? Nekünk semmi. Teljesen közömbösek. Bármit tegyenek is, nincsenek hatással az életünkre.

Nemzet

Azt verték belénk az iskolában, meg mindenütt másutt, ahol csak elkaptak, hogy a nemzet a legfontosabb. Annyira fontos, hogy érte élni-halni kell. Főleg halni. Lásd még: ágyútöltelék, golyófogó, pergőtűz, Doberdo, Don-kanyar. Néhány év Ausztrália után rájössz, hogy a nemzet egyáltalán nem fontos. Talán még odáig is lesüllyedsz, hogy saját magadat kelet-európai bevándorlónak tartod majd. Ez egy nagyobb kulturális egység és ennek vannak olyan közös jegyei, amik alapos szemlélő számára itt is felismerhetők.

Hol van a haza?

Nőknek mindig ott, ahol a szüleik élnek. Férfiaknak ott, ahol a párjuk és a gyerekeik élnek. A szóhasználatot könnyű követni az interneten. Nézz bele egy beszélgető-listába és magad is kiolvashatod.

Vélemény rólunk, külföldiekről

Na, itt teljes a nemzeti egység.  Szőcs Viktor Kézdivásárhelyről ezt írja a fészbúkon:

De mi, itthon maradottak nem látjuk szívesen, ha idegenbe szakadt hazánkfiai (vagy azok a nemzettársaink, akiknek szerencséje volt és a határ másik oldalán, az „anyaországban” maradhattak) a messzi távolból osztják az észt.

Hozzászóltam egy cikkhez, ami az amerikai magyar Népszavában jelent meg, amire ezt a kommentet kaptam, de rögtön:

Péter Kőhalmi: Mindig jön valaki, aki ki akarja próbálni, hogy tud-e még magyarul.

Vélemény rólatok, magyarországiakról

Najmányi László

Megtanultam és elfogadtam az itteni emberek elképesztő rosszindulatát, a tényt, hogy ez egy viperafészek, ahol ha valakihez hozzászólsz, egy másik rögtön megharagszik.
Ha az ember Adyt, József Attilát, Hamvas Bélát olvas, könnyen rájön, hogy nem sok változott itt. Egy nagyon maradi, egyre inkább önmagába zárkózó, a külvilágot tudatlanságból ellenségnek vélő, a mártírszerepben tetszelgő ország. Erre az önsorsrontó mentalitásra csak rátesz a nyelvi gettó: kialakult egy önmegtermékenyítő, illúziókkal terhelt önkép és nevetséges szuperioritás érzet, hogy mi találtuk ki az emberi nyelvet meg az írást és egyébként is, a Szíriusz bolygóról jöttünk. Ugyanakkor állandóan ugyanabba a magunk ásta gödörbe csúszunk vissza, ugyanazokat a hibákat követjük el, mint akik régebben éltek, egyik diktatúrából a másikba ülünk át.

Elképzelhetetlen az a gyűlölködés, ami itt van, mondjuk a kormányzat által mostanában sokat támadott Norvégiához képest. Ott is van pár hülye, de senki nem tekinti alanyi jogon ellenségnek a saját szomszédját.

http://hvg.hu/kultura/20140929_najmanyi_laszlo_emigracio_hazateres

Aliz, Melbourne 2015

Tagja vagyok angol nyelvu gyerekes/szoptatos/stb. csoportoknak, evek ota, es teljesen rendben vannak, mindenki udvarias, tamogato egymassal. De ha veletlenul elkezdem olvasgatni a Kismamablog valamelyik posztja alatt a magyar anyukak hozzaszolasait (es egymashoz szolasait) mindig nagyon ideges, feszult leszek. Mindenki jobban csinal mindent, mint masok, itelkeznek, bantanak, stb. Kozhelyes, es meg csak nem is fordulat, de ilyenkor tenyleg minden honvagy-kezdemenyem elmulik.

Érdektelenek vagyunk

Aropa, Finnország 2011

Rend és kiszámíthatóság: Egy magyarnak szokatlan lehet, hogy az országban és a fejekben rend van, a rendszer pedig kiszámítható. Aki dolgozik, annak jár a szabadság, és a munkaideje sem rétestészta. Aki dolgozik, annak van elég pénze, ezért a lóvé a melóhelyen nem téma. Aki dolgozik, annak van elég pénze a nyugodt és egészséges élethez. Mivel az ország jó irányba halad, így a politika sem téma. Magyarnak a tanulság: bárhogy is fáj, sem pénzről, sem politikáról nem érdemes beszélni, mert nincs rá partner. Panaszkodni szélesebb hallgatóság előtt lehet, de maradjunk az időjárásnál. A gondot-bajt tartogassuk annak, akire az tartozik.

Magyarnak lenni külföldön: érdektelenek vagyunk a legtöbb külföldi számára. Világfájdalmunk, harcaink, világraszóló tudósaink és művészeink jobbára ismeretlenek.

További összehasonlítás

2012. januárjában nagy tüntetés volt a kormány mellett Budapesten

– Nem leszünk gyarmat! – hirdették a tüntetők Budapesten. Sokan voltak, legalább százezren.

Ha te is ott voltál, vagy legalább lélekben ott voltál: Ausztráliában nincsenek kormánypárti tüntetések. Ez még csak-csak, e nélkül ki lehet itt bírni az életet. De Ausztrália egy gyarmat! Érted? Egy gyarmat!

Ez pedig egy magyar gyarmat

Rövid ideig ugyan, de Magyarország, vagy ahogy akkoriban hívták, az Osztrák-Magyar Monarchia is volt gyarmattartó hatalom. Ezt nem tanítják a magyar történelem nevű híg nacionalista propagandában, hát most én megtanítlak rá, de csak ha hagyod magad. Ez itt a tananyag: Magyar gyarmat Kínában