A Bevándorlási Hivatal belső utasítást adott ki a keresztény hitre tért irániak kihallgatására. Iránban az iszlám elhagyása súlyos bűncselekmény, tehát aki áttér, az joggal fél attól, hogy megbüntetik érte. Ezért aztán menedéket kaphat Ausztráliában, hiszen a menekültekről szóló Genfi Egyezmény szerint jár neki.
Könnyű belátni, hogy bizony lesznek olyan iráni muszlimok, akik pusztán az ausztrál állandó lakosi vízum kedvéért térnek át, de gyorsan. Igazán nem egy nagy ügy, Párizs megér egy misét.
Csak egy rövid részlet a kihallgatáson előforduló kérdésekből:
i. The manner in which the applicant practised Christianity prior to arriving in Australia.
ii. Whether the applicant attended religious gatherings (church, prayer meeting or similar) in Iran and, if so, whether the applicant is able to describe these gatherings, including: – the location of the church/prayer gathering – the number of people who attended the service and the names of the attendees – activities the attendees engaged in at such gatherings – whether there was a formal structure to the services or prayer meetings – whether there was a leader who led the service.
- Milyen módon gyakorolta keresztény hitét az Ausztráliába utazása előtt?
- Járt-e keresztény gyülekezetbe Iránban? Pontosan hol? Hányan voltak még ott? Hogy hívták őket? Mit csináltak? Volt-e valamilyen szervezettség? Volt-e vezetőjük?
Felidéződnek bennem az 1986-os disszidálásom emlékei a traiskircheni menekülttáborból: Egy bizonyos Gábor, aki jó negyvenes lehetett, ami abban a lágerben bizony szép kornak számított, mert a többség a húszas-harmincas éveiben járt, azt mondta, hogy ő azért disszidált, mert egyszer volt alkalma BMW-t vezetni és most már nem áll meg addig, amíg olyan országba nem jut, ahol ezt bármikor megteheti. Ausztráliába készült. Remélem, hogy teljesült szíve vágya és most BMW-t vezet, nem kell beérnie egy Toyotával.
Ez a Gábor két barátnője társaságában volt, kaptak is közös helyet a családosok között. A két lány együtt sem volt annyi idős, mint Gábor egymaga. Na, a lányok azt felelték a kérdésemre, hogy ők azért disszidáltak, mert Jehova tanúi lettek (ez egy üldözött szekta volt a szocializmus idején).
– Mit csináltatok a gyülekezetben? – kérdeztem. Akkor még nem tudtam a fentebbi kérdéssorról, pusztán a kíváncsiság hajtott. A lányokból ugyanis bármit kinéztem volna, de a vallásos buzgóságot, hát azt nem.
– A Bibliát tanulmányoztuk. – mondták kuncogva.