Bogadnovits írta
Nemrég készítettem a helyi (Melbourne) református közösségben egy internetes felmérést, hogy lássunk a feladatainkból, igényeinkből egy picit, tudjunk tervezni, majd presbiterként megosztottam a társaimmal. Az egyik kérdéskör arról szólt, hogyan bővíthetnénk a gondoskodó tevékenységünk. Öregekkel foglalkozunk, idős otthonunk van. Az egyik kérdés (és egyben javaslat), mely úgy szólt segítsünk a frissen bevándorló családoknak egy kezdeti lakhatásban, ugyanis sokszor embertelenül kegyetlen sorsuk van. Ahogy többen is mondták, az alacsony jövedelem (ha épp van) nem elég a családfenntartáshoz és biza az élet nem olcsó ez esetben. Ha sikerül és letelepedsz, akkor a világ egyik legjobb életszínvonalát kapod, a legélhetőbb települések egyikén. De, addig? Gyerekkel? Inkább ne. Rossz látni a sorsokat. A felmérésben 100%-os támogatást kapott az ötlet, ám a presbiterek egyelőre elvetették. Nem az évi 20 000 dollár kiesés, hanem a felelőtlen kivándorlás elősegítésének ellenében szavaztak.