Család, 3 gyerek. A történet végére már 5, 7 és 8 évesek. A férj szakácsnak tanult itt Ausztráliában. Az egész család diákvízumon volt, amivel ő is és a párja is heti 20-20 órát dolgozhattak volna, ha találtak volna elég munkát. Állandóan az után jártak, de mindig csak rövid távú alkalmi munkákat kaptak. A végére minden pénzük elfogyott. 40 millió forinttal indultak, a végére 30 dollárjuk maradt. Egy barátjuk adott nekik 200-at a legszükségesebb kiadásokra. (Ez a barátja mondta el ma nekem a történetet.)
Két héttel a végzés előtt levették a szakmáját a bevándorlásra alkalmas foglalkozások listájáról. Hiába volt minden, a letelepedésre semmi reális esélyük sem maradt.
Mint tudjuk, a diáknak minden költséget magának kell állnia. A gyerekei iskoláztatását is. A 3 gyerekből kettő már iskolaköteles volt. Akkoriban egy gyerek évi tandíja Queensland államban egy állami iskolában 8 ezer dollárra rúgott. Éppen most emelték meg 8400-ra. A végén a lakbért sem fizették ki, a repülőjegyeket is valami állami kölcsönből vették. Most megint Magyarországon vannak és a férfi azt mondta a Queenslandben maradt barátjának, hogy úgy érzi magát, mint a kifordított kesztyű.