Úgy néz ki, hogy a magas visszautasítási arány (90%) teljesen elvette az indiai diákok vállalkozó kedvét. Nem elég, hogy elvesztik a befizetett vízumdíjat, de előfordul, hogy a tízszer akkora összegű tandíjat sem akarja visszafizetni az ausztrál iskola.
A számadatok azt mutatják, hogy az indiai iskolaügynökök a sokkal biztosabb új-zélandi, kanadai és brit iskolák felé irányítják a jelentkezőket. Az ausztrál piac elvesztette a vonzerejét.
Már a magyarországi jelentkezőkkel szemben is alkalmazzák az új, szigorúbb kihallgatási módszereket. Behívják őket Bécsbe, a Bevándorlási Hivatal ottani irodájába. A házaspárokat elkülönítve hallgatják ki. Keresztkérdéseket tesznek fel. Tolmács mindig van kéznél. A tisztviselőknek előre összeállított kérdéssoruk van. Különösen alaposan kutatják a pályázók pénzügyi hátterét, a tanulmányokra szánt pénzalapok eredetét, tisztaságát, leadózottságát.
A rendelkezésre álló kis számú minta azt mutatja, hogy a pályázók 70%-át visszautasítják.
A diákvízum pályázati díját (540 AUD) a visszautasítottak nem kaphatják vissza.
Az iskolának befizetett előleget visszakaphatják, de ez hónapokat vehet igénybe. Ha az iskola időközben tönkre megy, akkor valószínűleg nem látják többé a pénzt, hiszen a csődgondnok az ausztrál törvények szerint osztja majd fel a maradékot. Előbb az adóhivatalt, aztán a hitelező bankokat, aztán az ausztrál alkalmazottakat fizetik ki, az ügyfelek csak ez után következnek.