A beszéd első részében összefoglalja a Munkapárt politikáját. Csupa olyat mondott, amit korábban már elmondott valahol és a sajtó leközölte. Az előző kormány halogatott döntéseit végre lezárta, a bevándorlási létszámot megnövelte, bizonyos pénzpazarló intézményeket bezárt.
A továbbiakban arra panaszkodik, hogy a bevándorlási miniszter tavaly 4000 egyéni, miniszteri beavatkozásra váró kérvényt kapott. A miniszternek nem az lenne a dolga, hogy egyéni kérelmeket felülvizsgáljon. Ezen kérvények nagy része valójában csak időhúzás. Olyan pályázók, akiket már minden szinten minden bíróság elutasított, végül a miniszteri beavatkozást kérhetik. Többnyire nem kapnak kegyelmet, mert végül a miniszter is elutasítja a kérés, de ez az egész kérvényesdi alkalmas az idő húzására. Az idő pedig pénz.
Megbízta a minisztériumot, hogy nézzen utána, hogyan is kerülnek az ő asztalára ezek a kérvények. Meglepetéssel tapasztalta, hogy ez ügyben még nem is történt igazi kutatás. Az első eredmények:
Kiválasztottak ezer főt azok közül, akik az 1999/2000-es pénzügyi évben politikai menedéket (protection visa) kértek Ausztráliában.
– ezek közül végül 122 meg is kapta a menedéket
– 7 eset még mindig megoldatlan, pedig azóta 8-9 év telt el (jó lassan dolgoznak)
– a maradéknak több mint a fele egy éven belül elhagyta Ausztráliát
– a maradék 9%-a jó sokáig kihúzta: általában négy évig folytatták a fellebbezést
– a maradék 10%-a egyszerűen eltűnt és törvénytelenül tartózkodik Ausztráliában