A nemzetközi oktatás tiszta üzleti alapokra helyezése óriási siker. Ausztráliában a diákok 19%-a külföldi fizetős diák. Ez a legmagasabb arány az OECD tagállamokban. Ausztráliában tanulni olcsóbb és biztonságosabb, mint az USA-ban vagy Nagy-Britanniában. De az igazi csábítás az, hogy a diákok a sikeres tanulmányaik után törvényes úton állandó lakosi vízumhoz juthatnak.
Két év tanulás a szakképző iskolákban és hozzá 900 óra szakmai gyakorlat elég ahhoz, hogy egy vízumpályázat felé vezető útra térhessen a végzős. (További nyelvi és egyéb feltételek is vannak, de ezek mind leküzdhetők.)
A diákok egyre nagyobb számban iratkoznak be olyan iskolákba, amik inkább vízum-gyáraknak nevezhetők, nem iskolának.
A Kor c. melbourne-i lap újságírója több tucat Ausztráliában tanuló külföldi diákkal beszélt. Mindannyian arra kérték, hogy titkolja el a nevüket, mert joggal tarthatnak a retorzióktól. Az iskoláknak például olyan hatalmuk van fölöttük, hogy jelenthetik a Bevándorlási Hivatalnak hogy a diák hiányzott vagy rossz jegyeket szerzett és ez a diákvízum visszavonásához, akár deportáláshoz is vezethet.
(Ez nem egy elméleti lehetőség, ez gyakran előfordul. Ez nem valami túlkapás vagy visszaélés. Ezt a jogot a Bevándorlási Törvény biztosítja az iskoláknak. Ez a törvény!)
Az állandó lakosi vízum felé vezető akadályok közül az egyik végső betonfal a 900 óra szakmai gyakorlat megszerzése. Vannak olyan iskolák, amelyek saját céget tartanak, hogy a diákok ott dolgozva gyakorlatot szerezhessenek. Ilyen pl. a Cambridge International College (milyen patinásan hangzó hamis név), amely saját fodrász-szalont tart fenn Melbourne Cityben (Scissors in the City) ahol a diákok dolgozhatnak. No, nem ingyen. Fizetniük kell a munka-lehetőségért 4500 dollárt.
A dolgok ilyen elrendezése teljesen törvényes.
Vannak olyan iskolák, amelyek hamis munkáltatói igazolásokat is árusítanak. A Kor megtudta, hogy a jelenlegi piaci ár 2500 dollár darabjáért.
Bizonyos állami vagy szövetségi hivatalnokok elárulták a Kornak, hogy a csalások olyan mértéket öltöttek, hogy már aláássák Ausztrália oktatási, bevándorlási és munkaügyi helyzetét. Komplex hálózatokba szerveződtek a privát iskolák, a bevándorlási ügynökök, iskola-ügynökök és a munkáltatók. Ezek már a szervezett bűnözés jegyei.
A felügyeleti rendszer szét-darabolt. A Bevándorlási Hivatal feladat lenne a diákvízumok kiadása és a megfelelő iskolalátogatási arány felügyelete. A szövetségi Oktatási Hivatal dolga a diákok, mint fogyasztók védelme. A Viktóriai Regisztrációs és Minősítő Hatóság dolga az, hogy az oktatás minőségét szemmel tartsa.
(Régi ausztrál hagyomány, hogy a szövetségi és az állami szintű hivatalok nem tudnak együttműködni.)
A külföldi diákok toborzását általában külföldi iskola-ügynökök végzik. Az iskolák a diák által befizetett tandíj 25%-át adják nekik jutalékként. Szép pénz.
Vannak ügynökök, akik nagyon jók és vannak olyanok, akik egyáltalán nem. A szövetségi kormánynak semmilyen direkt ellenőrzési vagy felügyeleti joga nincs felettük. Elvileg az iskolák dolga lenne az, hogy megszabaduljanak azoktól az ügynököktől, akik nem megfelelőek. Virginia Pattingale, a Flinders Egyetem tanára szerint a szövetségi kormány dolga lenne, sok más mellett, az is, hogy az iskola-ügynökök regisztrációjáról gondoskodjon. Egy olyan rendszert kellene bevezetni, mint amilyen a bevándorlási ügynökök esetében már működik. A szövetségi kormány azzal hárítja el magától a felelősséget, hogy hát az iskola-ügynökök külföldön működnek, a kormány hatáskörén kívül, így egy regisztrációs rendszer felállítása értelmetlen.