Irány Katoomba, Kék-hegység

2001.02.11.

Szóval reggel a központi pályaudvarról elmentünk szépen a vonattal Katoomba-ba. Közel két órás út volt, ugyanis minden állomáson megálltunk szépen. A központi pályaudvar Sydneyben egyébként egy igen rendesen felszerelt hely, legalábbis az itthoniakhoz képest. A menetjegyet mágneskártya formában adják ki és csak azzal lehet belépni a peronra a vonathoz. A vonatok 3 szintesek, igaz egyik sem teljes szint, de akkor olyan mókás volt látni, hogy ennyi helyre lehet ülni :) Ami még nagyon tetszett az az ülések voltak. Nem maga az ülés hanem a mechanikája. Ugyanis mikor mi felszálltunk alig leltünk olyan ülést, ami a menetiránynak szemben helyezkedett el, pedig ez fontos volt nekünk ugyanis a család többi tagja így szeret utazni. Aztán nem sokra rá felszálltak a helyiek is és kiderült, hogy minden ülés áthajtható, így bármelyeikből lehetett volna csinálni menetiránnyal szemköztit. Ezen a pályaudvaron volt szerencsém elfogyasztani első aussieburgeremet a Hungry Jack`s gondozásában, melyről sajnos kiderült, hogy céklás. Márcsak azt remélem, hogy ezek után nem derül az is róla, hogy kenguru vagy krokodil húsból készült. Később egyébként végérvényesen meg lett állapítva, hogy minden original aussie food tartalmaz céklát. :)

A megérkezés ismét örömteli esemény volt, hiszen a két óra vonatozás unalmas volt. A pályaudvaron Katoomba-ban szerencsére azonnal megpillantottuk a turistainformációs házat, ahol szállás után érdeklődtünk. El is irányítottak minket egy motelbe, de útközben láttunk egy jobbat és így oda tértünk be. Egy egész kis lakást vettünk ki, két szoba + konyha + fürdő. Közel is volt a központhoz meg a megnéznivalókhoz is. A tájat sűrű fehér köd lepte be, alig lehetett 3 méternél távolabb látni, és ugyanakkor szitált az eső, de nem úgy hogy az ember elázott tőle, hanem úgy, hogy éppen csak megéreztük és ez frissítőleg hatott. Volt egy olyan nagy sejtésünk, hogy a tájból viszont nem sokat fogunk látni.

A város magát egyébként kellemes kis hegyi faluhoz hasonlítanám, van néhány igen jó minőségű túrakelléket áruló bolt, néhány internetcafé, pár gyorsétkezde és lakóházak. Ezeken kívül természetesen nyugodtság és nagyon friss, kellemes levegő.
Az első kirándulásunk a Katoomba-vízeséshez vezetett, nem adtuk fel a köd ellenére. Az útvonal maga nagyon jó volt, hisz egyik oldalt szakadék, a másik oldalt meg sziklák és erdő volt. Azonban a vízesésnek csak a hangját hallottuk és az útjelző táblákról tudtuk, hogy hol kell keresnünk, mert a ködtől nem láttunk semmit. Minden olyan misztikus volt ennek hatására, de végigmentünk az útvonalon, és nagyon tetszett mindenkinek, annak ellenére, hogy magát a tájat nem láthattuk. Aztán a sok vízesés közül egyet mégis sikerült megnéznünk, ugyanis annak az aljánál keltünk át. Az nagyon kafi volt és csak akkor tudatosult bennünk, hogy vajon mennyi szép tájat nem láthatunk a ködtől, és elkezdtük sajnálni kicsit.

A túravonal a Három Nővér sziklánál ért véget, ahol más turisták is csalódottan álltak, mert ennek helyén csak végetlenbe nyúló fehér köd volt, szintén. No mindegy, gondoltuk akkor veszünk egy képeslapot róla, hogy elmondhassuk azért tudjuk milyen, vagy esetleg másnap reggel megnézzük, hátha addig felszáll a köd. Viszont a turistaház, melyet kizárólag a Három nővér miatt építettek nagyon szép volt. A külső párkányain madáretetők voltak kihelyezve és csodaszépszínbe öltözött papagájok csipegettek rajtuk. Innen hazafelé bandukolva láttuk az első szabadon élő kakadut is, amint éppen rikácsolva elhúzott a fejünk felett. Hatalmas fehér színű szárnyait kiterjesztve suhant el az égen, hosszú farktollát maga után húzva.

Mivel más látnivaló nem akadt már, amit mondjuk érdemes lett volna megnézni, ezért úgy gondoltuk kipróbáljuk az itt nagy hagyománynak örvendő BBQ-zást. Elmentünk a legközelebbi szupermarketbe bevásárolni, ahol igazán nem okozott gondot kiválasztani a grillnek megfelelő husikat, viszont akik disznóra vágynak, annak azért akadhatnak gondjaik. Nekem csak a megfelelő gyümölcslé kiválasztásával volt gondom, mert a sokaságban nem tudtam, hogy melyik 100%-osat válasszam. :) Ami az itthoni boltoktól eltér, az az, hogy az ilyen marketekben nem lehet semmiféle szeszes italt kapni. Minden bolt mellett van egy italos bolt is, itt lehet beszerezni a dolgokat és a dohányárut is. A BBQ party előtt azonban még elmentünk egy rövid kis sétára Bélussal, netezni kicsit, informálódni az otthoni politikai életről, hiszen pont ekkor dúlt Torgyán nagy leváltásának mozzanatai. Benéztünk egy-két ilyen túraboltba is és hát meg kell, hogy mondjam fájó szívvel hagytunk ott néhány nagyon jó dolgot és ruhadarabot, amit szívesen megvettünk volna. Bélus azért egy rövidnadrággal gazdagabb lett.
A BBQ partynk elég jól sikerült, a szállást adó szívesen rendelkezésünkre bocsátotta saját felszerelését és készletét erre a célra.

Irány Brisbane

2001.02.12.

Reggel a fiúk elmentek autót bérelni, mivel az utat Brisbane-ig kocsival kívántuk megtenni. Hamar be is állítottak, egy Toyota Corollával, melyet a Thrifty-től vettek ki. Egy kis vezetés után, melyet muszáj volt gyakorolni apunak, mert a jobbos vezetés igencsak szokatlan dolog, elmentünk megnézni a Három nővér sziklát, mert a köd felszállt reggelre.

Végre megláthattuk a csodálatos tájat, melyet tegnap kihagytunk. [A tájat nézegetve szívesen maradtam volna még. Erdők, hegyek míg a szem ellát.] A végtelen messzeség lenyűgöző volt. Tettünk egy kis rövid sétát a tegnapi útvonalunkon, de csak harmadát, hogy megnézzük gyorsan itt mit nem láttunk akkor. Ezután utunkat Jenolan Caves mészkőbarlang-rendszer felé vettük. Ez a rendszer 9 feltárt, de nem mindegyiket látogatható barlangból áll, melynek nehézségei és bejárási idejei igen eltérőek. Ezt szerencsére egy tábla jelzi, így mindenki kiválasztja a neki megfelelőt. Mi aszerint választottunk, hogy melyik az, amelyiknek vezetése nemsokára indul. Meg kell, hogy mondjam, az Aggteleki barlang sem kicsi, de ez az egy rész, amit láttunk nagyobb volt. Sokkal több cseppkövet is láttunk, változatosabb formációban, mint amit otthon lehetséges. A túra nem volt megerőltető, bár sok helyen szűk lépcsőn kellett fel-le araszolni. A panorámavilágítás egy gyönyörű showt is felmúlt, amit sajnáltunk viszont, hogy a túravezető részletes szövegét sokszor nem értettük meg. [Én mondjuk még nem sok cseppkőbarlangot láttam, de ez nagyon profin be volt világítva. Gyakran alkalmazták azt a trükköt, hogy nem egy szögből világították meg a képződményeket, hanem felváltva más-más irányból, így több arculatát is láttuk ugyan azon köveknek. Persze az is nagy élmény, mikor az ember lenn áll jópár méter mélyen a sötétben.]

A barlangból kiérve egy folyosón töltöttünk néhány percet, hogy a hirtelen kinti meleg hőmérséklet nehogy megártson bárkinek is. Utána tettünk egy rövid sétát a környéken és leültünk barackozni egy parkoló padjára. Itt összeakadtunk pár papagájjal, akik rögtön nagy hévvel vetették magukat rá a kezünkben lévő barackra, viszont enni azt nem nagyon akartak belőle, csak úgy bele-bele csípni. Sajnos többször előfordult, hogy nem a barackot találták el. :)
A barlangokból kifelé menet egy gyönyörű kék vizű tavat is láttunk, de ezt körbesétálni már nem volt időnk, mert folytatni kellett utunkat. A hegyről levezető út nagyon szép volt, sokszor egyik oldalt szerpentin, másikon erdő. Több helyen is láttunk termeszvárakat és itt annyira jellemző kenguru crossin` táblákat, bár kenguru egy szál se volt – kettőt leszámítva, de szegények már fekve szemlélődtek az út szélén..

Az eukaliptusz erdők is érdekes látványt nyújtottak számunkra, hiszen egyik jellegzetes tulajdonságuk, hogy “vedlenek” és ettől olyan lerongyolódott látványt nyújtottak. Több kisebb település mellett is elhaladtunk, sőt az sem volt szokatlan egy idő után, hogy jellegzetes farmokat látunk a semmi közepén. Egy ház, kerítéssel, vízmeder, és pár tenyészállat.

Uticélunk a mai napra Gosford volt, néhány kilométerre Sydneytől az autópálya mentén. Ez a város nem túl nagy, de ami kell az megtalálható benne. Van egy-két szórakoztató parkja is, amit másnapra tervezünk megnézni. A város egy kissé ilyen western stílust vett fel, alacsony szűk kis házak, poros utacskák. Nagyon hangulatos volt :) A városból kimenő autópálya hirtelen egy gyönyörű öbölre nyílik és belátni egy egész várost. A szállásunk nem volt valami extra, egy motel az út szélén, viszont a tulaj annál frappánsabb volt. El kellett hinnünk, hogy neki itt van motelja, de ugyanakkor rendőr Szingapúrban is, és oda jár át dolgozni. :) [Nekem szimpi volt a muksi. Lelkes volt nagyon, épp új számítógépét rakta össze :o).] A vacsorát a városban szerettük volna eltölteni, persze a tulaj készségesen útba is igazított bennünket, hogy csak 5 perc és lesz egy jó étterem. Először gyalog vágtunk neki az útnak, de mivel már elértük a város végét és még mindig nem volt semmi, visszamentünk a kocsiért. Aztán autókáztunk vagy fél-háromnegyed órát, de csak nem akart semmiféle étterem az utunkba akadni. Végül a városba visszatérve leltünk egy grillcsirkést, aki igaz, hogy már épp bezárt, de nekünk még megkegyelmezett. :)

Itt láttunk még több ilyen vadnyugati stílusú házat, sőt volt közöttük olyan hotel is, melynek az oldalára ez volt írva: “Shoes must be worn all the times” :) ez sokmindent elárul ám! [Ezzel a felirattal később több helyen is összefutottunk.]
Amire nagyon oda kell figyelni az autópályán az a sebesség. Igazán szigorúan büntetik a száguldozást, már az út elején nagy táblával jelezték, hogy vagy 2000 $ vagy a jogsi bevonása a gyorshajtók jutalma – 110km/h a megengedett maximális sebesség, s az ausztrálok általában be is tartják ezt.

Még mindig Brisbane felé

2001.02.13.

eggeli gyors kelés után, megnéztük a Reptile park-ot Gosford-ban. A kelés olyan gyorsan ment, hogy még nyitás előtt ott voltunk, így igazán nem volt tömeg. :) Itt több ilyen szórakoztató park található egy helyen. Van Old City, bár ez a mi fantáziánkat nem mozgatta meg, így ki lett hagyva, és volt valami más is, amire már nem emlékszem, sorry. Azonban nyitás után azonnal benyomultunk a parkba és bevetettük magunkat a sok helyi állat közé. Az első, amit láttunk, az a koala volt, egy hím, amint éppen édesdeden aludt a neki kijelölt fán. Aztán volt egy halom különböző méretű krokodil egy tóban, egy hatalmas meg külön egy medencében, amelyik fél óra alatt sem jött fel levegőt venni, hogy jobban megszemléljük. Volt egy halom kenguru is, lehetett közöttük járkálni, meg emuk is, meg echidna. Lekerítve a híres tasmán ördög, amely leginkább egy rühes kutya formát vett fel. Láttunk wombatot is, hát ez sem egy stresszes állatnak tűnt. Aztán volt még wallaby, ami olyan mint a kenguru csak kicsibe, dingót, mely egész szelídnek tűnt, galapagosi óriás teknősöket, melyek igazán behemót lassan mozogtak, mert épp szerencsénk volt látni őket mozgás közben is :). [Jófejek. Az egyik az épp egy 20 centi magas akadályon próbálta magát átküzdeni, s amikor figyelni kezdtük megvetően nézett ránk s nem mozdult míg el nem mentünk :o).] Voltak viziteknőcök is, volt olyan is amelyik hatalmas nagy volt és a tó fenekén csücsült nyitott szájjal és arra várt, hogy a csalinak látszó nyelvére egy ártatlan hal ráharapjon. Voltak persze egyéb hüllők is, mint pl a gyíkfélék. És ez még csak egy része volt az állatoknak, mert mindet nem vagyok képes felsorolni.

A park nagyon szépen van kialakítva leginkább egy rezervátumhoz hasonlít. El lehet benne bóklászni pár órát. Sajnos a kacsacsőrűt nem nézhettük meg, mert éppen tisztították a helyét.
Utunkat tovább folytattuk az autópálya mentén, nagyon sok szép tájat láttunk. Ebédre letértünk egy kis településre, melynek Forster volt a neve. A tengerparton fekvő kicsi városka, mely leginkább a halászásból él meg. Összesen két strandja van, de csak az egyikhez van építve hullámtörő, így a másik nem annyira biztonságos. Van egy hatalmas kemping és karaván parkja is, tehát ideális azoknak, akik kicsit nyugalomra vágynak a tenger mentén, mert ez egy nem igazán zsúfolt hely. Több madarat is láttunk, de ami nagyon aranyos volt, az a pelikánok hada. Fenn ültek a part menti házak tetején, vagy éppen egy villanyoszlopon, ahol hely volt. Itt láttunk szabadon delfint is, mert éppen beúszott az öbölbe. Csudaszép volt. Az ebédünk egyszerű volt, egy gyorsétkezdében, rák, hal, kagyló és egy kis sült krumpli. :) A tenger átlátszó volt, zöldes kék színben játszó, közepén egy homokpaddal, melyen madarak tanyáztak. Szép kis nyugodt város volt, nah, meg kell hagyni. [Egyik leghangulatosabb hely volt utazásaink során. Itt tényleg elkapott az az itt megállt az élet, de szívesen bennragadnék én is.]

Az autópályára visszatérve az út menti eukaliptuszerdőben láttunk koalát is, mi mást csinált volna, mint aludt. Éjszakai állomásnak New South Rock-ot jelöltük ki, amely szintén nem egy nagyváros volt, viszont pont megfelelt a célnak, sőt fölül is múlta azt. A városba behajtva és kicsit túlmenve azon egy szabadkempingre leltünk, és egy képeslapra illő beachre. Rajtunk kívül senki nem volt a parton, amely hatalmas félkör alakban húzódott el, habos tajtékzó tengerrel övezve. Volt egy dombtető is, melyen már egy zárva lévő börtönmúzeum állt. Innen a kilátás a nyílt óceánra tekintett és a csodás partra. Sajnos itt nem tudtunk megszállni, mert sátormentesen vágtunk neki az útnak, pedig nagyon jó hely volt. Páran voltak itt, de mindenki az esti BBQ-hoz készülődött ugyanis volt több ilyen sütőhely a part mentén. Így továbbálltunk, vissza a városba, amelynek másik végén megleltük a motelokat és egyéb szálláslehetőségeket. Ez a rész a turistáknak volt kiépítve, hiszen csak boltok és szállások voltak, de a táj itt is lenyűgöző volt. Két kisebb beach, melyek egy hullámtörővel voltak elválasztva, több szikla a part mentén, melyen rákok tanyáztak. A part menti sétány fákkal volt övezve, melyen egy-két raj papagáj nyüzsgött, de mi az hogy nyüzsgött, zúgott :) Az este nagyon szép volt, minden csillag tökéletesen látszott, a tenger halkan zúgott, az emberek nyugodtak voltak.

New South Rock – Brisbane

2001.02.14.

Reggel korán keltünk, mert ebben egyeztünk meg. Aztán reggeli gyanánt bementünk a zöldségeshez, aki éppen akkor nyitott ki. Vettem is gyorsan egy adag gyümölcssalit, mert olyan gusztusosan nézett ki. Volt benne ám passionfruit is, amit itthon nem tudom hogyan hívnak, eddig a passiógyümölcs hangzott a leglogikusabbnak, bár nem a legszebbnek és elterjedtebbnek. Ezután lecammogtunk kettesben Bélussal a tengerpartra, hogy utoljára indulás előtt megnézzük a képeslaptájat. A tenger még itt-ott habos volt és horgászok álltak az egyik strandon. Egyikük fogott is halat. Odébb a sziklák között remeterákok, csigák, kagylók és tengeri sünök tanyáztak. Néhányan harcot is vívtak egymással a jó helyért. A hullám is szépen verte a partot, fodrozódott. A fantasztikus tájat azonban el kellett hagynunk, és folytatni utunkat Brisbane felé.

Csodás táj tárult elénk az autóút mentén, nagy legelők tehenekkel és lovakkal, némelyik le volt takarva, hogy a nagy melegben nehogy hőgutát kapjanak, itt-ott egy-egy ház, farm jelleggel, mindegyik kis takaros. Tudnak élni, meg kell hagyni. Az első uticélunk még Brisbane előtt Byron Bay volt, mert a repülőn Béla elbeszélgetett egy helyi lánnyal, aki hazafelé tartott, és ő javasolta, hogy nézzük meg ezt a helyet, mert annyira frankó. Ízlésében nem kellett csalódnunk, tényleg szép város és bulis hely. A település egy része egy magasabb dombra épült, igaz, csak néhány utcából állt. A házak viszont nagyon szépek voltak. Legtöbbje ilyen amerikai típusú kertvárosi ház volt, tehát kis előkert aztán egy lapos ház, néhány oszloppal vagy lépcsővel. De mind kis takaros volt, sokuknak volt hátul medencéje is, annak ellenére, hogy csak pár száz méterre volt a tengerpart.

Egyre biztosabb, hogy itt az emberek nem a pénzre hajtanak, hanem arra, hogy minél jobban éljenek, minél kényelmesebb és nyugodtabb életet tudjanak teremteni. Legalábbis az ilyen házak, mindig ilyen gondolatokat ébresztenek bennem. Erről a dombról lehajtva lehet meglelni a város többi részét és a belvárost is. Ez már közvetlenül a tengerparton fekszik. Nyugodt kis helynek tűnt a város, nem nagy létszámmal. A tengerpart is szép volt, a hullámok alkalmasak voltak egyaránt fürdésre és szörfözésre is. A tengeren a távolban halászhajók úszkáltak, ilyen szárnyasok, amilyet a filmekben is lehet látni. :)
Úszkáltunk egyet a tengerben, meg napoztunk kicsit, nézelődtünk a városban és azon gondolkodtunk, hogy itt maradjunk-e pár napot, csak úgy, beachelni, hisz itt minden olyan jó volt. Aztán ez az ötlet el lett vetve. Ebédre kardhalat ettünk, hát az valami nagyon finom volt, még akkor is ha olyan zöldséggel tálalták, amiről azt sem tudom mi volt. Az egyik üzletben egy magyar lánnyal találkoztunk össze, aki ott volt eladó, úgy látszik neki szerencséje volt és kijutott. Örült a magyar szónak.

Ezt a lazaságot egy igen hosszú és unalmas út követte Brisbane-ig, az autópályán. Meleg volt, forgalom se volt nagy, minden nyugodt volt és mi csak autóztunk észak felé. Este értünk oda és rögtön a szállodába mentünk, amit kivételesen az útikönyvünkből néztünk ki. Kellemes kis hely volt, annak ellenére, hogy ez is a főúton volt. A város maga igen kedves volt, szintén kisvárosi hangulattal, holott 1,2 millió lakossal rendelkezik. Nem a tengerparton fekszik, hanem egy U alakú folyó partján, amin több komp is közlekedik. Nagyon sokmindent így este nem tudtunk meg a városról, mert már nem volt nagy forgalom. Elmentünk sétálni a folyópart mentén, itt jópár étterem és egyéb bár fogadott minket, mondanom se kell, hogy nem kis áron. Aztán sikerült kiválasztanunk vacsira egy olyan helyet, ami középáras volt, de mégis hangulatos. Valami egyetemista hely lehetett, mert sok ilyen korú ember volt ott.

Hazaúton megnéztük a pályaudvart is, de kiderült, hogy Cairnsbe vonat csak minden második nap este megy, s pont ma ment el. A jegy amúgy se lett volna olcsó rá, főleg ha hálókabint is kérünk. Így ez lelőve. A szállóban szerencsére segítettek és úgy jött ki a lépés, hogy akkor megyünk repcsivel. Mint külföldinek még kedvezmény is járt a jegyre.
Este igyekeztünk időben elaludni, hogy másnap minél hamarabb mehessünk várost nézni. Ezt csak az hiúsította meg, hogy a központi légkondi annyira erősen ment, hogy szinte fáztunk is. :)

Brisbane – Cairns

2001.02.15.

Reggel első dolgunk volt, hogy leadtuk a bérelt autót a közeli kölcsönzőben, mert már lejárt a szerződésünk. Szerencsére ezzel nem volt gond, automatikusan meghosszabbították azt. Utána egy rövid séta a belvárosban, taxifogás és kimentünk a Lone Pine Koala Sancturay-be, ami néhány kilométerre van Brisbanetől. Az út kellemes volt, kissé nagy forgalommal, ugyanis épp a reggeli csúcsidő volt. Ez a park állítólag a világ legnagyobb koalaparkja, ahol nemcsak meg lehet őket nézni, hanem az elgázolt vagy egyéb módon megsérült koalákat rehabilitálják is. 130 koalát lehet itt látni, mindenféle méretben és nemben, mindenféle pózban. :) Meg is lehet őket fogni, fényképezkedni velük persze csak némi összeg ellenében, amit a koalákra áldoznak később. A koalák annyira érzékeny állatok, hogy minden 2. órában kicserélik az alanyt a fényképezésnél, mert máskülönben stresszes lesz és bele is halhatnak. Egyébként nagyon ari állatok, igaz napi 22 órát alszanak és hatalmas körmük van, amivel nem szívesen akadnék össze. :) És az illatuk….engem egy jó illatú szivarra emlékeztetett, ez egyébként abból adódik, hogy eukaliptuszt esznek kizárólag és annak meg nagyon erős az illóanyagtartalma, meg álmosítólag is hat. Ennek köszönhetik azt is, hogy a természetben nincs ellenségük, mert a többi állat nem szereti a szagát.

Persze nemcsak koalák vannak ebben a parkban, hanem posszumok is, melyek éjszakai állatok, így természetben nem könnyű megfigyelni őket. Voltak ezen kívül még kenguruk is, ebből is mindenféle nagyság volt. Volt olyan is, több is, melynek az erszénye nem volt ám üres. :) Sikerült is lefényképezni egy ilyet, pont úgy, hogy a kicsi feje kilóg. Így, hogy láttam közelről kengurumamát sem tudom elképzelni, hogyan fér bele az erszénybe a kicsi. Mert oké, kiugrott belőle, de az erszény összehúzódott, és mikor visszament akkor is belefért. :) És még tudott így is ugrálni a mama a kicsivel együtt. Volt még dingó is, meg különböző gyíkok is, melyek csak úgy mászkáltak a parkban, sőt mint kiderült a fagyit is szeretik, mert Béla filmezés közben leejtette a fagyiját és a gyík rögtön rákapott. Meg hosszúcsőrű madarak is voltak, melyeket nem lehet etetni, mert akkor le nem száll az emberről. Szóval a park nagyon szép volt, itt is el lehet tölteni jó kis időt. Innen a városba busszal mentünk vissza, kissé összezötykölt minket, de jó volt.

Az egész város nagyon szép és rendezett, jópár parkkal. A belváros a folyó mentén két oldalt található, az egyik oldalt van az igazi belváros, melynek főútja merőleges a folyóra, a másik oldalt egy egyetem, melyhez egy nagyon szép park is tartozik. Ebben a parkban van egy mini esőerdő, melyben kellemesen el lehet bóklászni, és van egy mesterséges beach is. A medence széle kövekkel van kirakva, a partot természetesen fehér homokból építették és a víz teljesen átlátszó. Több része is van ennek a beachnek, melyet egy híd választ el. Azért nem semmi, hogy egy ilyen található a városban, a folyó mentén és az egész ráadásul teljesen tiszta és ingyenes is egyben. A csoportunk itt már nem volt együtt, így anyuék sétájáról csak címszavakat tudok mondani. Voltak a botanikus kertben, meg valami főtéren is, de így képről visszanézve mindkettő nagyon szép volt. Mi ezalatt még bementünk az Imax-ba megnézni, hogy mit is tud. Nem semmi a vászon mérete az biztos. :) A mozi után kajoltunk egyet, persze megint a szokásos fish and chips or calamari (tintahal) volt csak, jajj, visszasírom az ilyen szegényes kajákat még :) Mivel nem bírtuk megenni, így a parkban tanyázó madarakat is megetettük, akik hálásan kapkodtak utánuk.

Estefelé aztán mentünk a reptérre, taxival és a sofőrrel jól elbeszélgettünk. Neki igazán meglepő volt, hogy télen akár 0 fok alatt is lehet a hőmérséklet, mert azt ő nem bírná ki. Kinek a pap, kinek a papné. Azért szeretnék én is attól szenvedni, hogy télen csak 15 fok van. :) A repcsiút nem volt túl kellemes, mert volt pár széllökés és rázta a gépet rendesen, de a közben lévő táj klassz volt. Sok-sok apró beach. Cairns-ben a reptéren kinéztük a szállásunkat, de az idő rossz volt, vagyis nem túl rossz csak esett rendesen. De ez itt megszokott, mivel nyáron a trópusokon esni szokott. Azért reménykedtünk, hogy egy kicsit abbahagyja, hogy a korallzátonyt meg tudjuk nézni.

Cairns – A Nagy Korallzátony

2001.02.16.

Reggel egy gyors kelés után szintén egy gyors megbeszélés, és egy gyors menés reggelizni. Ugyanilyen kapkodással gyors indulás egy busszal a kikötőbe, ugyanis befizettünk egy Reef-túrára. Ahhoz, hogy a Grate Barrier Reef általunk kinézett szigetét, mely a víz alatt található koralltelep, az Arlington Reef-et elérjük két órát kellett menni a hajóval, ahol három nyelven is ment a tájékoztatás, illetve a videó arról, hogy mit fogunk látni, és egyébként mi látható a Reef-en még. Mikor megérkeztünk a katamarán jellegű hajónkat dokkolták egy rögzített stéghez, melynél volt egy üvegfenekű sétahajó és egy üvegfenekű szoba is. Minden szolgáltatást igénybe lehetett venni, de minket legjobban a búvárkodás vonzott. Így sorba álltunk a békatalpakért és a szemüvegért, meg a pipáért, mivel egyikünk sem képzett búvár. Ha minden megvan, akkor az ember mehet isten áldásával a vízbe. Itt azért van egy bójákkal körülhatárolt rész, melyen belül kell búvárkodni és ezt életmentőkkel is felügyelik, illetve a közepén van egy pihenő-kapaszkodó valami. Mellényt is lehet igényelni, azoknak akik nem tudnak úszni, vagy valami oknál fogva csak nem bírnak sokáig lebegni a vízben.

Ez klassz dolog, bár jómagam tudok úszni, de olyan jó, hogy az ember csak felveszi és hasra fordul a vízen és hagyja magát sodródni és közben meg csak lesi a látványt. Az említett látvány egyébként fantasztikus. Volt mindenféle színű és nagyságú korall, egész kis színes mezőt alkottak. Volt pár tengericsillag is, kék meg piros, meg hatalmas nagy tengeriuborka. A korallok olyan közel voltak, hogy akár rájuk is lehetett volna állni, ha ez nem tenne bennük kárt. Mindenféle kis színes és nagy egyszerű halak is úszkáltak az ember körül. Mindig az volt az érzésem, hogy meg lehet őket simogatni olyan közel merészkedtek, de aztán az utolsó pillanatban elsuhantak. A víz annyira tiszta volt itt, hogy teljesen jól át lehetett látni az egész koralltelepet, még így is, hogy a nap csak haloványan sütött, persze ennek ellenére meleg volt és aki nem vigyázott le is égett szépen. Ami a legklasszabb volt szerintem az a hatalmas nagy kagylók. Olyan jó méteres “szájuk” volt, amit lila “párna” fedett és a közepén volt egy lyuk. Meg a lila korall is jól nézett ki, és a kék tengericsillag is jópofa volt. Szóval minden szép volt :) Összesen 3 órát lehetett merülni, de ez elég is volt, mert eddigre az ember már jól kiázott és kellőképen el is fáradt.

Egyébként volt lehetőség palackos merülésre is, persze csak úgy, hogy a vezető karjához van kötve az ember, és előtte le kell tenni egy rögtönzött vizsgát is. Erre sajnáltuk az időt, így kimaradt, de a pipás merülés is fantasztikus élményt nyújtott. Ha valaki már teljesen kifáradt, akkor a hajón lehetőség volt az állandó jellegű hideg-meleg büféebéd elfogyasztására is. Mi ezt viszonylag gyorsan letudtuk és mentünk is vissza, lesni a vizet. Az idő így is kevésnek tűnt, igaz már teljesen ki voltunk ázva. Az üvegfenekűn nem mentünk, mert mindazt, amit abból lehet látni, azt szabad szemmel is meg lehet nézni. Közben volt egy haletetés is, hogy minél többet láthasson a turista. Hát ez igazán kellemes volt, ugyanis kifelé jövet a vízből 60-70 cm-es halak vettek minket körbe. :) A hajóval 5-re érkeztünk vissza a városba. El is felejtettem említeni, hogy a fohászunk meghallgattatott és ma nem esett az eső. Ezen felbuzdulva tartottunk ismét egy BBQ partyt a szállónk grillén. Ez egy nagy zöld ponyvával volt lefedve, mely egy kicsit megroggyant és tele volt vízzel, úgyhogy egészen jól éreztük magunkat, hogy a hatalmas vízmennyiség bármikor a nyakunkra eshet. :)

Cairns, esős nap ezerrel
2001.02.17.

Nemcsak esik, hanem szabályszerűen ömlik az égből a víz. Reggel mostunk egyet a szállóban, egész gyorsan meg is volt, mert volt szárítógép is. Megszavaztuk, hogy az eső ellenére elmegyünk az esőerdőt megnézni. Felültünk a Skyway-re, aminek indulását pont elértük. Ez egy kötélpályából álló, 7,5 km hosszú 114 kabinból álló libegő, melyben maximum 4-5-en lehet ülni. A legfélelmetesebb mikor 545 m magasan közvetlen a fák fölött halad át. Mivel esett nagyon messze nem láttunk el, de így is nagyszerű volt. A túra a Skyway-jel több megállóból állt, melyet a kötelet tartó oszlopok jelentettek, ebből kettőnél ki is lehetett szállni. Az elsőnél egy rövid esőerdősétára volt lehetőség, ahol hatalmas nagy fák övezték az utat, és azokon több élősködő is volt. Egy kilátóról látni lehetett a Barron River-t, mely az esőerdőben lévő, ilyenkor igencsak nagy folyású folyó. A második megállónál már egy kicsit nagyobb túrát lehetett tenni, ahol több kilátó is volt a Barron Falls-ra, mely egy hatalmas vízesés, tele barna sáros esőből származó vízzel.

Itt volt egy Interactive center is, ahol a lepke és gyümölcsgyűjteményt lehetett megcsodálni, illetve a különböző esőerdő és állati hangokat meghallgatni. Ez nagyon érdekes volt, főleg, hogy mi az eső miatt nem sok állatot láttunk.
A Skyway érkezése Kurunda-ba volt, mely egy kicsi település az esőerdő övezte hegytetőn. Itt a főutat a piac övezte, melyen többféle árut is meg lehetett venni, pl: mindenféle opált és egyéb követ, aboriginal tárgyakat, állati szőröket, didgeridoo-t, ami egy hosszú fából faragott fúvós hangszer. Itt láttunk egy Imre Toth opálmestert is, bár magyar köszönésünkre nem válaszolt. Besétáltuk a környéket, több mindennel el lehet itt ütni az időt, nemcsak a piac van. Van lepke és madárpark is, meg egyéb ilyen néznivaló. Volt egy mézárus is, nah arra le kellett csapni, ugyanis mindenféle mézet árult, amiket meg is lehetett kóstolni. Mi vettünk is egy avocadó mézet, aminek igen érdekes az íze, és most nem a szó pejoratív értelmében mondom.

A séta után az Old`s Rail-lel utaztunk vissza Cairns-be, ami lényegébe véve egy régi vonat, mely a folyó mentén, mindenféle szakadék mellett halad el, több helyen is megállva, hogy a tájat vagy a vízeséseket megszemléljük.
Az út után mi ketten bentmaradtunk a városban, hogy kicsit szétnézzünk és maileket küldjünk haza, anyuék meg elmentek a reptérre, hogy a jegyeket Alice Springsbe lefoglalják. Carins belvárosa igen hangulatos, eső lévén nem sokan voltak, de azért nem is kevesen. Mindenfelé különböző ari boltok vannak. Mi a külvárosban laktunk, így szépen hazasétáltunk, igaz teljesen átáztunk, de mégsem fáztunk, mert meleg volt. Estére garnélarák és osztriga vacsi volt, alig bírtuk legyűrni annyit hoztak ki a gyorskajáldában. :) Meglepetésre este még jobban esett, mikor a vacsiról haza akartunk menni, de annyira, hogy szinte alulról is esett, ahogy visszacsapódott az utcáról. Ezért van az, hogy a helyiek nem nagyon hordanak cipőt, így az biztos nem ázik el. :)

LINKEK:
Blue Mountains
,
Jenolan Caves
,
Gosford Reptile park
,
Lone Pine Koala Sanctuary
,
Brisbane
,
Cairns
,
Great Barrier Reef
,
Skyway