Országúton

Vizin írta Sydney-ből, 2008-ban

Furcsa, hogy a zebrán nem ütik el az embert. Ha indexelsz akkor beengednek. A buszsávban buszok mennek, nem kopasz audisok.

István írta 2004-ben Sydney-ből:

 

A vezetők igen udvariasak. Szokatlan is volt számomra, és még most is feleségem alig bírja visszafojtani a lelkesedést, amikor éppen valami gikszert csinál vezetés közben, és ahelyett, hogy elküldenék jó durván valamerre, meg rádudálnának, egyszerűen csak megállnak, megvárják amíg kitalálja, hogy mit is akar csinálni, és utána elengedik szépen, hadd menjen.

Szerintem itt inkább a tapasztalatlan vezetők okozzák a bajok többségét. Főleg a fiatal kezdőkkel van a baj. {Meg a nagyon idősekkel – BZ megjegyzése} Éppen most hallottam, hogy be akarják tiltani az este 10 és reggel 6-7 óra közötti vezetést a 25 év alatti, L és P betűvel vezetők számára. A másik érdekes csoport az ázsiaiak, akik gyakran itt tanulnak meg vezetni, beülnek valami dög nagy luxusba, hogy ki sem látszanak belőle, és utána meg hihetetlen módon vezetnek. Látszik rajtuk, hogy azt sem tudják szinte, hogy hol vannak. A harmadik nagy csoport a kamionosoké. Ezek beállnak a középső sávba, úgy, hogy az egyik fele még így is átlóg a szélsőbe.

Nagyon kevés motorost látni az utakon, itt mindenki kocsival jár. De az arányokról annyit, hogy ha mondjuk az autók száma 100, akkor a motoroké 3-5

Ja, amúgy az utak állapota kiváló. Mondjuk nem nehéz jó utakat találni ott, ahol nincs fagyveszély. De nem csak ennek köszönhető a dolog. Pár hete arra ébredtünk reggel, hogy aszfaltozzák a mellettünk levő utcát. Ez csak azért érdekes, mert az utca úgy nézett ki, mint Mo.-n 2 napos aszfaltozás után. Ezt itt felmarják, és újraaszfaltozzák, hogy jó legyen ám!

Posza írta 2004 végén Brisbane-ből:

Említettem már, hogy az itteniek mennyire nem tudnak vezetni. Ez a véleményem most csak erősödött, mert szinte be tud állni az autópályán a forgalom, egy-két béna miatt. Nem számít hogy két sáv van, simán beállnak bénázni a belsőbe. Ha már egy kis kanyar jön (autópályán!), akkor lelassítanak! De nem 160-ról, hanem 100-ról 80-ra.

Csak megveszik a hatalmas kocsikat és fogalmuk sincs mit bír az autójuk és hogyan kellene használni. Itt már az is szentségtörésnek számít, ha egy sima kétsávos úton előzni mer az ember.:)”

Vonaton

Az ausztrál nagyvárosok vonatjait magyarul úgy lehetne leírni, hogy összeadjuk a budapesti HÉV-et és metrót. A kettő együtt, egyetlen rendszerben.

István, Sydney 2003:

Végül is, ha az ember tisztába jön egy-két szabállyal, akkor nem lehet rossz vonalra szállni. Pl. a lényeg, hogy meg kell nézni a peronokra beeresztő kapuk mögött található menetrendet, amely megmutatja, hogy mikor milyen irányba, melyik peronról indul a vonat. Minden peron fölött nagy monitorokon lehet követni, hogy hova megy a következő vonat, mennyi idő múlva fog beérkezni, milyen állomásokat fog érinteni, a rá következő két vonatnak mi a végállomása, és hány perc múlva fognak beérni.

A szép az egészben, hogy az egész utazás megtervezhető előre, mert a vonatok valóban percre pontosan érkeznek, és az állomásokon kapható ingyenes menetrendből minden indulási időpont kiolvasható. Na, most megszámoltam, valóban 8 vonal van. Azonban hatalmas területet fognak át, és jócskán túlmennek Sydney területén túlra, az elővárosokig mint pl. Wollogong délen, vagy Newcastle északon.

A jegyrendszer zónákra osztott. Tehát különböző színű heti jegyeket lehet megvásárolni attól függően, hogy ki melyik zónát fogja rendszeresen használni. Hornsby már kijjebb van, ezért ide a bíbor színű jegyet kellett megvennem, amely egy hétre 51 dollár, meg egy kicsi, ha valaki beljebb lakik, akkor annak elég lehet pl. csak a zöldet megvenni, amely 40 dollár körül van.

A vonat kétszintes és légkondicionált. Ezt igen jóleső érzéssel vettem tudomásul, amikor a 30 fokos tavaszi melegben először szálltam fel rá. Az ablakokon fólia van, hogy az utasokat megvédjék a tűző napsütéstől. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a vagonok minősége elég széles skálán mozog. Utaztam már csupa üveg, modern vonattal, de olyannal is, amelyik úgy nézett ki, mintha egy nagy, randa, bádog marhavagon lett volna átalakítva személyszállításra. Vagy lehet, hogy tényleg egy nagy, randa, bádog marhavagonba szálltam tévedésből? :)

A másik szép dolog, hogy itt mintha vigyáznának a dolgozó nép tulajdonára. Tehát nincsenek összefirkálva, karcolva, vagdosva a szerelvények. Bár ma láttam azért egy összekarcolt ablakot, dehát a kivétel erősíti a szabályt!

A bádog marhavagonokat 2003 óta teljesen lecserélték.

Hayim, Melbourne 2006:

Talán a HÉV-hez hasonlítanám az itteni vonatokat. A városközpontból csillagszerűen indul ki a sok vasútvonal. Mindegyiknek ugyanaz a végállomása a belvárosban, a Flinders station. A vonatok tisztasága valahol a magyar és a német között helyezkedik el eddigi tapasztalataim szerint. Az figyelemre méltó, hogy a mozgássérültek is tudnak vonatozni, a megállókhoz el tudnak jutni, és a vonatra fel tudnak szállni (egy szintben van az utastér alja a peronnal).

A HÉV-hez hasonlóan itt is bemondják a következő állomás nevét, sőt a kijelzőkön általában meg is jelenik.

A vonatközlekedés nem olcsó. Mondjuk az 1+2 zónás havi vonatbérlet (kb. 15-20 km a városközponttól) havi 150 AUD. Ez olyan 23 000 forint. Viszont annyi előnye van, hogy ezzel minden tömegközlekedési eszközön lehet utazni (azaz ezekben a zónákban lehet villamosozni és buszozni is).

A vonatok 10-15 percenként járnak, ebben is inkább a HÉV-hez hasonlítanak, nem a MÁV-hoz. Ha valaki nagyon kinn lakik, az sem gond, mert ezek a vonatok elég messze eljárnak. Pl. Lilydale-be, Frankston-ba, Pakenham-be, amik már kb. 40 km-re vannak a belvárostól.”

Buszon

Eszti, Sydney 2006:

“Én a North Shore Line vonalán lakom, s a vasútállomástól még buszoznom kell. Namármost a vasútállomás mellett még könnyű megtalálni a busz megállóját, de a helyzet bonyolódik az út további részén. Ugyanis itt nem úgy jelzik a buszmegállót, mint Budapesten, hogy szépen kitesznek egy jól felismerhető táblát, az oszlopon az ott megálló buszok teljes menetrendjével, az túl egyszerű lenne. Nem. Itt egy utcajelző táblára felragasztják, hogy Bus Stop, vagy egy fára a huszonkétezer fából álló fasor valamelyikére, hogy úgy kell az embernek meresztgetnie a szemét, ha meg akarja látni. Szerencsésebb esetben van egy, az út felé néző pad. Viszont az, hogy melyik buszok állnak meg a megállóban, már nincs kifüggesztve sehol, csakis és kizárólag a vasútállomás melletti megállókban ill. a kórházaknál. Az ember vagy ide születik, vagy elveszett ember… De az autóbusz-szolgálat azért igyekszik megkönnyíteni az ember dolgát, vannak nyomtatott menetrendek, amiket a buszsofőrtől lehet kérni.

Úgyhogy ha az ember már kitalálta, melyik busz kell neki, akkor a menetrendjét elkérheti. Most persze azt hiszitek, könnyebb lett az élet ettől. De ki kell ábrándítanom mindenkit. Csak átlag minden 5-6-dik megálló van feltüntetve a menetrendeken, igaz, ott percre pontosan feltüntetik az időt, amikor odaérkezik. A teljes útvonalat még az internetről sem lehet megtudni a busztársaság saját honlapjáról. Biztosan azért, mert ugyanazon számú, ugyanonnan induló busz is két- esetleg három különféle útvonalon közlekedik napszaktól függően. Ó igen, persze a menetrenden található térképen minden útvonal be van jelölve, de az összes megálló mint mondtam, nincs feltüntetve, mint ahogy az sem, hogy mikor közlekedik egyik ill. másik útvonalon.”

Krisz, Melbourne 2006:

“Ma felszálltam én is egy buszra. Mivel 30 perc alatt sem tudtam megfejteni, hogy hol áll meg és nekem hol kellene leszállni, ezért megkértem a sofőrt, hogy egyszerűen csak álljon meg itt, mert ide mennék. Ez tuti módszer! :)”