Bodnár család, Spanyolország 2012
Két napja kaptam egy telefont a nagykövetségről (egyenesen a nagykövet hívott, minő megtiszteltetés), hogy ha lennék kedves megadni az e-mail címemet küldenének egy szerelmes levelet a gyámügytől. Majd sajnálatukat fejezték ki és szintén értetlenül álltak a dolog előtt, de a törvény az törvény. Még ha 1952-es, akkor is.
A lényege, hogy 30 napon belül ha nem küldök a hivatalnak egy gyámhatósági jóváhagyást melyben engedélyezik kiskorú csemetéim kivándorlását, akkor irgum-burgum és mindenféle szankciókat helyeztek kilátásba. Ja, és fellebbezésnek helye nincs. Pont.
Hívtuk is a gyámügyet, hogy ez akkor pontosan mit is akar jelenteni, meg biztos félreértés, de nyugi, nem haragszunk.
A szokásos “tudja tartani? – megkérdezem ki az illetékes – mindjárt kapcsolom – elismételné pontosan mi a probléma? – jó, tartsa ” -t követően megtudtuk, hogy nincs itt semmi félreértés, őket nem érdekli hogy EU, sem hogy már 3 éve (jujj, annál rosszabb), de mi most azonnal igazoljuk nekik, hogy mit művelünk a kiskorúakkal idekint. (Vajon mit gondolhattak, gyermekprostitúció, szervkereskedelem…??) Mert én oda költözöm ahová akarok, de a gyerek úgy tűnik az állam bácsi tulajdona…
Szóval igazolnom kell hogy nem a híd alatt lakom, járatom őket iskolába, a jövedelmem elegendő a két gyerek megfelelő életszínvonalának biztosításához, a környezet megfelelő a gyermekek testi-lelki-szellemi fejlődéséhez ésatöbbi. (Oké, nagyon kedves hogy így aggódnak, de akkor felőlük az elmúlt 3 évben éhen is halhattak volna?)
Zsolt szolidan megjegyezte, hogy ezt a kérdést feltehették volna azelőtt, hogy kijöttünk, mert az akkori fizetésünkből mindez aggályosabban volt teljesíthető. Majd javaslatot tett a tisztelt gyámügynek, hogy ha nagyon nincs mit csinálniuk akkor talán nézelődjenek BAZ megyében, esetleg Hajdúhadházon, talán nagyobb találati aránnyal dolgozhatnának. Mit mondjak, nem voltak vevők az ötletre, sőt, mint megtudtuk, iskolába is tök illegálisan járnak a csajok, mert ahhoz is az ő engedélyük kellett volna. (WTF??!)
Summa summarum, kaptunk egy szép kis listát arról, hogy milyen igazolásokat kell beszerezni, hivatalos fordítóval lefordíttatni.* Persze úgy, hogy ők ezt átnézzék és határozni tudjanak 30 napon beül. Pontosabban nagyon belül, mert 30 napom van az ő határozatukat tovább küldeni a jegyzőnek.
Mission impossible…
Jövő héten jön a helyi szociális munkás környezettanulmányt készíteni. (Telefonon lehetett időpontot kérni, elmagyaráztam, hogy miért és nagyon gyorsan (porfavormuchíssimasgraciasmuyamable), ők is furcsának találták a dolgot de legalább van időpontunk gyorsított eljárással :-) )
Most izgulok és majd igyekszem jó benyomást kelteni : lakást puccbavágni – legalább a fél éve elől levő prospektus-könyv-papírkupacokat felszámolom, malacokat visszatelepítem a garázsba, nehogy azt higgyék hogy egy disznóólban lakunk :) , sütök valami finom sütikét…
Persze azóta mindenféle rémképek ugranak be, mint pl. hogy elkéri el a csajok oltási könyvét, mert legutóbb kb egy fél éve épp mikor együtt vacsoráztunk a gyerekorvosukkal megbeszéltük, hogy majd beugrunk egy Hepatitis oltásra (itt ugyanis 6 hónapos korig kötelezően oltanak, otthon meg ezt 14 évesen adják, így nekik nem volt meg mikor kijöttünk), szóval már 3 éve tervben van hogy majd megyünk… amúgy is többet látták az orvosukat rendelőn kívül mint belül, remélem emiatt nem leszünk veszélyeztető szülők…
Azért a biztonság kedvéért rákérdeztünk, hogy és mi van ha esetleg nem találnák megfelelőnek a körülményeket, csak nem állami gondozásba vennék a gyerekeimet? Azt hiszem a hivatalnok érezhetett némi iróniát a hangunkban mert megfenyegetett minket, hogy ha nem érezzük át a helyzet komolyságát és nem nyújtjuk be a papírokat időben akkor “magasabb szintre helyezi az ügyet”. (Hogy ez pontosan mit jelent… felső polc? :-) )
Szerintem legalább annyi magyar él az országhatáron kívül mint belül, vajon mindegyikükért ennyire aggódnak vagy érezzem megtiszteltetésnek? És vajon hány illegális gyerekcsempész van köztünk? Javaslom felgöngyölíteni az egész maffiát!
Ezekre mind fütyülhetsz, ha már kint vagy Magyarországból, de mi van, ha a gyerek még nincs kint és a gyámhatóság jóváhagyása nélkül nem kap útlevelet vagy vízumot? Akkor bizony megpróbálod beszerezni a dokumentumokat, szépen, ahogy kérik.
Volt aki végigcsinálta és sikerült is neki. (Elvált szülők.)
A legnehezebb pont a környezettanulmány volt, mert itt arra nincs illetékes elvtárs, ugyanis ez egy hellyel-közel gazdag ország, a gyerekeknek jut élelem és lakás. Egy ilyen környezet-tanulmány készítő hivatal fölösleges lenne, nem úgy mint szegény helyen, ahol még mindig nem jut minden gyerekre nagy-képernyős plazma-tévé.
Vigyázz! A magyar hatóságok még mindig képesek arra, hogy a gyerekeddel zsaroljanak. Idejében el kell rendezned mindent, különben megoldhatatlan feladatok elé állítanak. Fontos, hogy a lakcím-kijelentkezéskor állandó jelleggel külföldre költözöttet ikszelj be. Később, külföldről próbálkozva, ezt a kijelentkezést már nem fogadják el, csak úgy, hogy végigjárod a fentebbi kálváriát. Ezt még egy Rákosi elvtárs idejében hozott törvény írja nekik elő. Éppen a közelmúltban (2012 január) próbálta ezt valaki innen elintézni és éppen úgy járt, mint a fentebb idézet blog szerzői. Fel is hagyott vele, mert túl nehéznek találta.
Szóval fütyülsz rá? Rendben van. De mi lesz, ha Magyarország kormánya újabb trükköket talál ki a külföldi magyarok ellen? – Már miért tenné? – kérdezed. Jajj, hát pénzért! Nézd csak, mit találtak ki nekünk:
Új jelentést kapott a szolidaritási adó, állítólag most a külföldön dolgozó, magyarországi állandó lakcímmel rendelkezők fizetnének. A minisztérium cáfolja a hírt.
A szombathelyi közgyűlés mai ülésén Czeglédy Csaba, az MSZP frakcióvezetője tette fel kérdést a polgármesternek, arról, igaz-e, hogy a kormány új adót vezetne be, amit szolidaritási adónak neveznének. Puskás Tivadar polgármester, aki egyúttal a KDNP országgyűlési képviselője is, azt mondta, a terv még embrióállapotban van.
Úgy tudjuk, az adót azok a magyar állampolgárok fizetnék, akiknek állandó lakcímük Magyarországon van, de külföldön dolgoznak. Nekik kellene eddig ismeretlen módon számított adót fizetniük.
Forrás
Nevetséges, mondod? Na majd, ha a szemétszállítási díjat akarják behajtani tőled Esztergomban, pedig 20 éve Sydney-ben élsz, akkor majd abbahagyod a nevetést és eljössz hozzám, én meg lefordítom neked az itteni izé-igazolást, hogy te sydney-i lakos vagy. Csináltam már ilyet. Szerencsére elfogadták az esztergomi hatóságok, így az egykori lakos után nem vonták az édesanyjától az extra díjat tovább. Kötekedtek egy kicsit, mert a fordítói bélyegzőm magyar nyelvű volt és ilyet még nem láttak Esztergomban. Azon is kötekedhettek volna, hogy az igazolás nem az itteni lakcím-nyilvántartótól jött, mert hát itt nem is létezik ilyen hivatal. Megúsztuk, pedig ezen mindig elbukunk, hogy itt nem léteznek azok az embergyötrő hivatalok, amik Magyarországon az élet szerves tartozékai.
Ez csak egy apró példa. Az igazi az lesz, mikor a ki-nem-jelentett lakcímed után valami adót szabnak majd ki rád – tébét már szabnak – és a nemfizetés miatt ráírják a tartozást a magyarországi örökségedre, telekre, házra, erre-arra.
Ha ezt a blogot még Magyarországon olvasod, esetleg kezdő bevándorló vagy Ausztráliában vagy Új-Zélandon, akkor nem tudod, amit én, a régi bevándorló már tudok: a magyarországiak szikrázva gyűlölnek bennünket, külföldieket. Az a politikus, aki szavazatokat akar nyerni, bátran hozhat ellenünk intézkedéseket, biztosan nyer. Ez a Puskás Tivadar kereszténydemokrata országgyűlési képviselő is ezért állt elő a javaslatával. Nyerni akart. Érthető.
Bemelegítésnek máris kérhetsz szlovák rendszámot a kocsidra. Ezzel megtetted az első lépést.
Bodnár család, Spanyolország 2012
Voltak akik azt mondták, hogy egyszerűbb elküldeni a kért papírokat a
gyámügynek mint szembeszállni velük. Azt mondták, hogy nincs értelme harcolni, csak felesleges köröket futok.
És sokan voltak, akik hittek a sikerben, az igazunkban.
Sok helyre írtam, választ nem kapva, de vártam türelmesen.
Pár perce kaptam e-mailt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Gyermekvédelmi és Gyámügyi Főosztály Központi Hatóságától
ez a részlet az érdekes, olvassátok :-)))
(kiemelések tőlem)
“Álláspontunk szerint a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 77. (3) bekezdése fenti család esetében nem alkalmazható, tekintettel arra, hogy a szülök
együttesen költöztek külföldre, egy másik uniós országba, gyermekeikkel egyetemben, ahol az óta is együtt él a család. A jogszabály alkalmazásának egyértelműsítése megtörténik az új Polgári Jogi Törvényben.
A gyakorlatot ismerve azonban sok olyan élethelyzetről számoltak be a gyámhivatalok, amikor a kiskorú külföldön történő tartózkodását kell „biz0nyítani”. llyen lehet a beiskolázás bizonyítása, családi pótlék igény megszünése, stb. Mindemellett – tapasztalataink alapján – a spanyol hatóságok a család „magánéletébe” nem óhajtanak a Hivatalunk által kért mélységig beavatkozni (környezettanuhnány elkészítésével), és erre kötelezni sem tudjuk őket.
Fentiekre tekintettel ezekre és más hasonló esetekre ajánljuk egy olyan jegyzőkönyv felvételét, amelynek során a szülök nyilatkoznak arról, hogy életvitelszerűen tartózkodnak külföldön kiskorú gyermekeikkel együtt, így kérik a hazai lakcímnyilvántartásból való törlésüket.”
Úgyhogy mégiscsak megérte :)
Azt hiszem nagyon korrekt választ kaptam, ezúton is köszönöm, hátha olvassa az illetékes :-)
(Az meg már csak külön örömmel tölt el, hogy az új PTK módosításában van egy kis szerepünk :-)) )
Remélem ez a hír eljut más külföldön élő magyar családokhoz is, akik erre az ügyre való hivatkozással vagy akár e nélkül is, gördülékenyen tudják majd intézni kijelentkezésüket.
Sok sikert mindenkinek!