A 457-es vízumon lévők gyerekei után NSW-ben (Sydney) és a Fővárosi-területen (Canberra) tandíjat kell fizetni. Ezt a rendszert még Bob Carr munkapárti kormánya vezette itt be. Bob Carr azóta Új-Dél-Velszben nyugállományba került, de a közelmúltban behívták szövetségi szolgálatra: most éppen ő a külügyminiszter.
Ez a tandíjszedés valójában kettős adóztatás, mert a 457-esen lévők ugyan úgy adóznak, mint a többi ausztrál lakos, csak éppen nem kapják meg érte azokat a szolgáltatásokat, amik a többi adófizetőnek és nem-fizetőnek is járnak. Megkülönböztető politika, de nem rasszizmus. Bőrszín vagy vallási háttér miatt nem tesznek különbséget. Keresnek hát más szempontokat. Félelmetes, hogy ezeket az intézkedéseket minden társadalmi ellenállás nélkül be tudják vezetni. Ha valami jelentéktelen csoport jelentéktelen részérdekéről van szó, hát akkor évekig arról van szó a sajtóban. Ilyen nyilvánvaló igazságtalanságok, mint ez a kettős adóztatás, nem kap egy sort sem.
Vagy talán mégis? Most, sok évvel a bevezetése után, a legnagyobb sydney-i lapban írnak végre a témáról.
Angol bevándorlókat hoznak fel példának, mert szimpátiát akarnak irántuk kelteni. Egy magyar vagy egy belga bevándorló erre a szimpátia-keltési feladatra – jól érzi az újságíró – teljesen alkalmatlan lenne. A pakisztániakról már nem is beszélek.
Most nem találom meg a forrásaim között, hogy mikor is vezették be ezt a tandíjszedést. Annyi biztos, hogy a bevezetője, Bob Carr 1995-2005 között volt új-dél-velszi miniszterelnök. Az iskolák sokáig nem is tudtak a dologról, amint a fentebbi belinkelt újságcikkből is látszik, egy vidéki iskola igazgatója még a közelmúltban sem tudott. A gyerekeket egy születési papírral simán be lehetett íratni, nem kérték a szülők vízumát. Előbb csak a sydney-i iskolákban jött fel a tandíj kérdése, a vidékiek csak akkor értesültek róla, mikor a gyereket már beírták és a központ utólag bekérte a vízumot.
A diák-vízumon lévők gyerekeinek egész Ausztráliában teljes tandíjat kell fizetni. Ez még keményebb, de mivel ez a diák-vízum egyik feltétele, ezért a szülők (ők lennének a diákok) előre tudnak róla. A 457-esen lévőket néha komoly meglepetésként éri az új-dél-velszi tandíj.
A témáról tavaly írt a konzervatív országos napilap, a The Australian. Akkor az volt a hír, hogy az emberjogi bizottság pert indított a viktóriai oktatási minisztérium ellen, mert szerinte a tandíjszedés az ENSZ Gyermekek jogairól szóló egyezmény megsértése. Az is. Egyet kell értenünk vele. Csak éppen az a baj, hogy a nemzetközi egyezmény a szövetségi kormányra vonatkozik, de annak meg nincs beleszólása a kérdésbe, mert az oktatás állami ügy. Ez azt jelenti – figyeld meg a hajmeresztő ausztrál politikai logikát! – hogy a nemzetközi szerződés egész Ausztráliát kötelezi, kivéve az egyes államokat. Vagyis senkit sem kötelez.