A ciprusi anyakönyvvezető magyar párt esket.

A román bürokrácia sem kutya. Ha mondjuk egy születési papírt kell kikérni, ahhoz  közjegyzői hitelesítéssel ellátott meghatalmazás kell. Már pedig születési papír nincs, mert a román hatóságok a szocializmus idején a kivándorlóktól minden papírt elvettek. Manapság már nem így van, de régen így volt.

Születési nélkül nem lehet polgári házasságot kötni Romániában. A kötelező várakozási időt is ki kell várni, ami talán egy hónap ott. Lehet, hogy több. Nem érdekes. Annyi biztos, hogy nem fér bele két hétbe. Már pedig az ausztráliai félnek ennyi szabadsága maradt, ennyi idő alatt kéne mindent elintézni ott helyben és még  egy szép nagy esküvőt is hozzá. Kellett neki Romániában születni!

Ezért hívjuk ezeket a helyeket óhazának.

Az esküvő azért lenne ott, mert a pár másik fele ottani. Nem kapott látogató-vízumot, mert nem kapott, tehát itt Ozban nem lehet megkötni a házasságot, pedig az lenne a jó. Magyarországiak viszonylag könnyen ide jöhetnek látogató vízummal, de ez nem mindig volt így. Régen nekik is hasonló módon kellett trükközni, mint ennek a fiatal párnak.

Most akkor mi legyen?

Mondom a párnak, hogy válasszák ketté a dolgot, csak egyházi esküvőt csináljanak, az is elég lesz a násznépnek, aztán majd a polgárit megcsinálják Ausztráliában.

Nem jó! Kiderült, hogy a pap csak akkor adhatja őket össze, ha már megvan a polgári esküvő. Ez is micsoda dolog már, hogy az egyház nem a saját törvényeit követi?  Valamit ki kell találni. Egy harmadik országban kötött polgári házasságot elfogadnak? Azt el, mondja a pap.

Mellékszál: Izraelben nem létezik polgári esküvő. Egyháziból ott komoly választék van, biztosan azért. De nem és nem és nem, ezek a hitetlen pogány népek kitalálták, hogy nekik nem kell sem a rabbi, sem a pap, sem a sejk, hanem elmennek a legközelebbi idegen országba, ahol van polgári szertartás is. Az pedig Ciprus.

A görögöknek mindig volt kereskedelmi érzékük, tehát berendezkedtek erre az izraeli házasságkötési üzletre.  Szép szállodák, jó éttermek, kellemes időjárás és tengerpart van, várakozási idő nincs, papírokat nem kérnek. Opsz, kérnek: Azt a zöldet, amire az van írva, hogy 100 euró. Abból adjon kettőt!

A házasságlevelet angolul állították ki. Remek!

A következő géppel visszarepült a pár Romániába, ott megtartották az egyházi esküvőt meg egy nagy lakodalmat és így már minden összeállt a házastársi vízumhoz. 9 hónapra ez is megérkezett, mert az ausztrálok sem hagyják magukat. Nehogy már valaki azt higgye, hogy csak a románok tudják mi a bürokrácia!

A román születési papírt ki se kérték, arra végül nem volt szükség. Az eurót sem a román hivatalnokok kapták, hanem ez a larnakai anyakönyvvezető, akin ez meg is látszik. Egyáltalán nem néz ki hülyének, ugye?

Az új házasoknak sok boldogságot kívánok! Az ásó, kapa meg a nagyharang válassza el őket!