A II. világháború túl közel került az ausztrál partokhoz. Félő volt, hogy az akkor csak hétmilliós országot megszállják a japánok. Pápuán, ami akkoriban ausztrál fennhatóság alatt volt, komoly harcok voltak. A japán légierő jól megbombázta Darwint, sőt a Sydney-öbölbe is belopakodott két tengeralattjáró. Ekkora népesség nem tudja megvédeni ezt a nagy kontinenst, még szerencse, hogy az amerikaik segítettek.

A háború végeztével Arthur Calwell bevándorlási miniszter úgy látta, hogy ha nem talál elég brit bevándorlót, akkor megteszik más fehérek is.

Az ausztrálok nem kedvelték ezeket az idegeneket, de nem csináltak ebből nagy ügyet és a természetük olyan, hogy nem tudnak igazán rosszindulattal állni másokhoz.

Ahogy megismerték a bevándorlókat, megtanulták respektálni őket. A hivatalos megnevezés ez volt: új-ausztrálok. Manapság ezt beolvasztó jellegűnek találjuk, de akkoriban ez szokatlanul elfogadónak számított. Más országokban, még Amerikában sem használtak ilyen kifejezést. Ott a lengyel-amerikai, ír-amerikai, stb. megnevezések járták és járják ma is.

Ami ebből a megnevezésből egyenesen következett: nem számítottak fél-britnek. A régi ausztrálok britnek tartották magukat, de az újaknak ez egy teljesen értelmetlen dolog lett volna. Nem tudták az Uralkodj Britannia szövegét és elég idegenül fogadták volna azokat az érzelmeket is, amiket ez a dal sugallt. Ellentmondásnak hangzik, de nem az: a bevándorlók voltak az első igazi ausztrálok. Minden britség nélküli, tiszta ausztrálok.

Calwell először a háború menekültjeit engedte be. Voltak éppen elegen, akik nem tudtak vagy nem akartak visszatérni a hazájukba és valahol Németországban egy menekülttáborban vártak a csodára. 170 ezren jöttek: lettek, észtek, lengyelek, ukránok, magyarok, csehek, jugoszlávok. A filmhíradó tanúsága szerint jóképű fiatal férfiak és gyönyörű nők. Jó kis kontraszt volt a fogadásukra megjelent miniszter, akit csak az anyja találhatott szépnek.

http://theconversation.com/australias-post-war-migration-was-a-success-lets-admit-it-28390