{Bob Birrell professzor a melbourne-i Monash egyetemen működő népesség-kutató intézettől alapos bírálatot közölt a kormány bevándorlási politikájáról. Ebből vettem át néhány érdekes részt.}
A kormány azt állítja, hogy a megszigorított pontozás a független kategóriában pályázók számára és a munkáltató szponzorálta vízumok felé való eltolódás a jobban képzett bevándorlókat engedi be az országba és ezzel jobban megközelíti a kívánt célt. Szerintünk ez nem így van.
Az új pontozásról
2011. július 1-től lépett érvénybe az új pontozási rendszer. Ez már nem részesíti előnyben az Ausztráliában végzett diákokat.
– a végzettségért járó pont most már annak is jár, aki külföldön végzett, nem csak annak, aki Ausztráliában.
– A pályázóknak szakmai gyakorlatot is fel kell mutatni. Az Ausztráliában végzetteknek van lehetőségük arra, hogy a végzés után Ausztráliában szerezzék meg ezt a minimális gyakorlatot. A tapasztalat az, hogy az Ausztráliában végzettek nehezen kapnak állást a szakmájukban, vagyis nem tudják teljesíteni ezt a követelményt.
Az új pontozás a külföldieket részesíti előnyben, főleg azokat, akik angolul beszélő országokból jönnek, mert ők képesek arra, hogy az új pontozás szigorúbb nyelvi követelményeit teljesítsék.
Az új pontozás a rokoni szponzorálást nagyját kidobta. Helyes, itt volt az ideje! Szükségtelen az, hogy a rokonság előnyöket jelentsen, mert ez csak a bevándorlók minőségét csökkenti, holott van éppen elég jó színvonalú jelentkező. Maradt viszont egy kivétel, mert a regionális (475-ös és 487-es) vízumok esetében még mindig számít a szponzorálás. Elég érthetetlen módon Melbourne (!) és Adelaide ezekbe a régiókba esik, ezért itt egy kiskapu maradt nyitva. Jellemző, hogy a szponzoráló rokonok 3/4-e Melbourne-ben él. {Ez a helyzet könnyen megváltoztatható. Melbourne bármikor levehető a listáról.}
Rokoni szponzorálással évente kb. 15 ezren jutottak vízumhoz, többnyire Ausztráliában tanult diákok. Ennek most gyakorlatilag vége.
Egy nem publikált hivatalos becslés szerint az itt végzett diákoknak kiadott állandó lakosi vízumok száma évi 4 ezerre esik majd vissza, pedig korábban évi 20 ezer körül volt. Ez a számadat a főpályázók létszámát takarja, ami a diákok esetében kb. a teljes létszámot is jelenti, mert többnyire még egyedülállóak.
Evidens, hogy a könyvelő-szakon itt tanult külföldi diákok sokkal nehezebben kapnak munkát mint a külföldről bevándorlók. {Annak idején, mikor a kormány először engedélyezte, hogy az itt végzettek helyben pályázhassanak állandó lakosi vízumra, az volt az érv, hogy az Ausztráliában végzetteknek sokkal jobbak az esélyeik a munkaerőpiacon. Az akkori érveket ezek szerint a valós tények megcáfolták.}
A jelenleg itt tanuló külföldi diákok kb. fele könyvelést tanul. Nem lesznek képesek még 885-ös vízumra sem jelentkezni, mert nem tudnak 7-esre levizsgázni angolból és nem lesz meg a szükséges szakmai gyakorlatuk sem, hiszen nem kapnak munkát. {Ördögi kör.}
Állami szponzorálású állandó lakosi alosztályok (176 és 886)
Ezeket a munkapárti kormány találta ki, mert abban a tévhitben élt, hogy az egyes állami kormányok közelebb állnak a való helyzethez, tehát jobban tudják, hogy milyen szakemberekre van szükség. Ez kérdéses. {Birrel professzor itt finom angol kifejezést alkalmaz. A helyes, érthető magyar fordítás nem tűrne nyomdafestéket.}
Az állami bevándorlási terveket nem vizsgálják meg igazi munkaerő-piaci szakértők. Jellemző, hogy a szövetségi DEEWR-t teljesen kihagyták az eljárásból.
Bizonyos állami kormányok (SA, VIC) gyors növekedést akarnak, mert az jó nekik és kész. {Birrel professzor újra meg újra a tudomásunkra hozza, hogy ő személy szerint bizony növekedés-ellenes.}
Az államok kezdetben szabad kezet kaptak, de ebből a szabadságból tavaly jócskán visszavett a szövetségi kormány, mert bevezette az állami bevándorlási tervek rendszerét. Ennek az a lényege, hogy évente kialkudják, hogy egy-egy állam összesen hány főt (főpályázót és családtagjait) szponzorálhat. Az államok maguk döntik el, hogy a számukra megszabott létszámkeretet hogyan osztják fel a szakmák között. Az egyes szakmák keretszámait is közlik a szövetségi hivatallal, de ezek csak irányszámok, nem kötelező erejűek.
Dél-Ausztrália és Viktória sok szakmát tart a listáján, nem úgy tűnik, hogy nagyon válogatnának.
{Következmény: az állami szponzorálás nem jelenti azt, hogy könnyen kapsz majd munkát a szponzoráló államban.}
Az államok nem azokra a szakmákra koncentrálnak, amelyek Ausztrália nemzetközi versenyképességét növelnék. Az látszik a statisztikákból, hogy az állami szponzorálás még mindig a kínálat által vezérelt dolog. Könyvelők, szakácsok, fodrászok, vagyis az Ausztráliában végzett diákok jelentkeznek rá, hiszen ezek itt vannak valamilyen ideiglenes vízumon és mindent megtesznek, hogy állandó lakosit kapjanak.
Munkáltatói szponzorálással
A munkáltató szponzorálta vízumoknak a kormány jelenlegi politikája elsőbbséget ad
457-es
Ez eredetileg egy rövid távú munkavállalói vízum volt. Még egy évtizeddel ezelőtt is az volt a célja, hogy a külföldi elvégezzen itt egy speciális feladatot, pl. betanítsa az ausztrálokat az új gép használatára, aztán menjen innen. Az idők során több lépésben átalakították. A 2005-ös átalakítás különösen fontos, mert akkor vezették be azt, hogy az olyan 457-esek, akik legalább két éve itt dolgoznak ezen a vízumon, a munkáltatójuk segítségével tovább pályázhatnak állandó lakosira, még akkor is ha a szakmájukat nem ismerte el a szakma-elismerési hatóság.
A 457-es ezzel egy hivatalosan is elismert ugródeszka vízummá alakult. A 457-esek fele idővel meg is kapta az állandó lakosi vízumot. Például 2004-05-ös pénzügyi évben 46010-en kaptak 457-est és 2008-09-re ezekből 22840 fő állandó lakosit kapott.
Régen a 457-es tényleg ideiglenes lakosi volt és a nagy cégek arra használták, hogy a fejlett országokból ide küldjék a specialistákat valamilyen rövid távú feladatra. Gyakran vállalaton belül. Nem okozott hát semmilyen gondot az, hogy a szakképzettség elismerés nélküli volt és a nyelvtudásra rá sem kérdeztek. A specialista elvégezte a feladatot és hamarosan elment.
Az utóbbi években a 457-esek többsége Ázsiából jön ide. A feléből állandó lakos lesz, a szakmai és nyelvi hiányosságaikkal együtt.
A munkáltató nominálta állandó lakosi vízumokra jelentkezők túlnyomó többsége már itt él és a munkáltatónak dolgozik 457-esen, mikor állandóra jelentkezik. A munkáltató kezében van a szíjostor (the employer holds the whip hand). A 457-esen lévő gyakorlatilag csak azt csinálhatja, amire szponzorálták és azt is csak a szponzornak.
Barbara Deegan 2008-ban egy felmérést készített a 457-esről és ebben ezt írta: ha a 457-es vízumon lévő célja az állandó lakosi státusz, akkor panasz nélkül elfogadja a színvonal alatti lakást, a törvénytelen- vagy tisztességtelen fizetés-levonást és más kizsákmányolást.
A szakszervezetek szerint a 457-es vízum felhasználható arra, hogy lerontsák az ausztrál fizetéseket és munkakörülményeket és a helyieket kizárják a munkalehetőségből.
A 457-eshez a jelentkező szakmáját sem kell elismertetni (kivéve néhány kétkezi szakmáét). Angolból elég az 5-ös. Ez a tudás nem elegendő egy felsőfokú képzettséget igénylő munkakör betöltésére, de gyakran egy bonyolultabb szakmai utasítás megértéséhez sem. A 457-es tehát egy kiskapu a nem-elismert szakmával rendelkezők és a gyengébb nyelvtudásúak számára. A 457-est aztán ugródeszkának használják és állandó lakosként itt maradnak. Ezen az útvonalon színvonal alatti bevándorlók jöhetnek ide.
2008-ban a jelenlegi munkapárti kormány megreformálta a 457-est. Ez volt a Bevándorlási törvényt kiegészítő (munkásvédő) törvény. Tulajdonképpen a bevándorlási hivatal büntető hatalmát növelték meg. {Addig a hivatal alig-alig tehetett valamit a kizsákmányoló munkáltatók ellen. A bevándorlási törvény és a bevándorlási hivatal igazán csak a bevándorlónak tud ártani.}
2010 jan.1-től kezdődően a munkáltatók kötelesek a piaci bért is megadni a 457-esnek.
Aggasztó, hogy a kormány eddigi reformjai nem számolták fel a 457-es vízum ugródeszka jellegét.
Munkáltató nominálta állandó lakosi vízumok (ENS, RSMS)
Ezek a vízumok elsősorban a nagyvárosokban lévő munkáltatók érdekeit szolgálják. Kiskaput is jelentenek az itt végzett szakácsok és fodrászok számára, mert a ezekben a kategóriákban még mindig pályázhatnak. {ez nem megy olyan könnyen, de az elméleti lehetőség tényleg létezik.}
A szakmai követelmény alacsony: elég egy diploma szintű végzettség {egy éves OKJ-tanfolyammal egyenértékű}. Adelaide, Hobart és Canberra fővárosok távoli régiónak számítanak, tehát ott a vidék számára létrehozott könnyített verzió, az RSMS van érvényben.
Ezek a vízumok külföldről és belföldről is megpályázhatók, de a statisztika elárulja, hogy szinte minden pályázó itt van Ausztráliában, mikor pályázik. Pontosabban: 95,4% itt van. 91% 457-es vízumon, a többi pedig más ideiglenes lakosi vízumon.{Szerintem a külföldön lévők sem igazi új jelentkezők, hanem olyanok, akiknek nem volt lehetőségük itt helyben benyújtani a pályázatukat, bár korábban már itt dolgoztak. Erről nem szól a bevándorlási hivatal tájékoztatója. Ha azt megnézed, akkor láthatod, hogy egyforma nagy betűkkel írnak a külföldi és a belföldi verzióról is. Külföldről tehát kár is ilyen vízumról álmodni, mert elméletileg ugyan létezik, de a munkáltatók nem foglalkoznak vele, már pedig nekik foglalkozni kell vele, különben hozzá sem lehet kezdeni a pályázáshoz.}
Az angol nyelvi követelmény alacsony. Elég az 5-ös tudás, de még ez is megkerülhető, mert ha a munkáltató megelégszik a pályázó nyelvtudásával, akkor kérhet felmentést.
Miért is szponzorálná a munkáltató a 457-esen lévő dolgozóját állandó lakosira? Hiszen akkor a dolgozó szabad ember lesz és elmehet máshoz dolgozni!
Hát azért, mert akkor kevesebb pénzt kell neki fizetni. Jelenleg a 457-esnek piaci bért kell adni, az ENS-en lévőnek csak egy fix összeget, az RSMS-en lévőnek pedig még azt sem, csak a homályosan megfogalmazott ausztrál bér- és munkaügyi követelményeket kell teljesíteni.
This pathway from the 457 to the ENS and RSMS visas also raises serious questions about the quality of the migrants attracted. They may be suitable for the limited needs of the individualemployers nominating them but, if they include persons with poor English skills and uncertainformal qualifications, they become a long-term Australian problem.
Ez az egész 457-estől ENS vagy RSMS állandó lakosihoz vezető útvonal egy komoly minőségi kérdést vet fel. Lehet, hogy az így szponzorált bevándorlók megfelelnek az egyes szponzorok korlátozott igényeinek, de végül az így ide került bevándorlók gyenge angolja és bizonytalan szakmai minősítése hosszú távú össz-ausztrál problémává növi ki magát.
A munkáltató- szponzorálta vízumokat is a független vízumokhoz hasonló, szigorúbb szakmai és nyelvi követelményekhez kéne igazítani.
The increase in the RSMS program will have some problematic effects. As the CFMEU has pointed out, this ‘permanent residence’ visa can in fact be cancelled by DIAC if the visa
. . holder leaves thesponsoring employer within two years after the visa grant. DIAC claims it seldom exercises itsdiscretionary power to cancel permanent resident visas where the visa-holder leaves thesponsoring employer. The union argues that the existence of the power to cancel permanent residence visas rather than its exercise is the real issue, on the ground that this greatly reducesthe bargaining power of RSMS visa holders, effectively turning them into bonded labour.
A közelmúltban megnövelt RSMS-létszámkeret a szakszervezetek szerint problémás. Ez a fajta állandó lakosi vízum visszavonható, ha a szponzorált dolgozó az első két évben ott hagyja a szponzoráló céget. A Bevándorlási Hivatal azt állítja, hogy csak ritkán alkalmazza ezt a hatalmi eszközt. A szakszervezetek azzal érvelnek, hogy elég a lehetőség megléte, nem fontos azt be is vetni. Ennyi már elég ahhoz, hogy a dolgozó ne tudjon komoly béralkuba bocsátkozni. Ez bizony rabszolgatartás (bonded labour).
The perverse upshot of this mobility constraint on RSMS visa-holders is that those working outside the resources states of Western Australia and Queensland are effectively prevented for two years from moving to skilled jobs in Western Australia and Queensland.
Az RSMS-en lévő alkalmazottak – elég bizarr módon – oda sem tudnak átköltözni, ahol nagy szükség lenne rájuk, pl. Nyugat-Ausztrália vagy Queensland bányavidékeire.