Ennek a BYO rövidítésnek most új értelmet adott egy terjedőben lévő bevándorlási csalás. PYO. Pay Your Own (Fizess magadnak!).
A munkáltató szponzorálta kategóriákban (457, ENS, RSMS) az ausztrál – vagy a belinkelt cikkben egy új-zélandi – munkáltató látszólag alkalmaz egy külföldit. Munkát nem ad neki, csak papírokat: szerződést, munkaköri leírást, ajánlólevelet, bejelentést.
A külföldi készpénzben átadja a munkáltatónak a bérre, személyi jövedelemadóra és a nyugdíj-alapra szánt pénzt, az meg abból bank-átutalással, hogy nyoma maradjon, visszaadja a bért, kifizeti az adót és a nyugdíj-járulékot. A munkaviszony ezzel ki is van papírozva. A Bevándorlási Hivatal ellenőrei, akik nem szeretnek felállni az íróasztaluktól, mindent rendben levőnek találnak.
A dolog jellemzően az etnikai közösségeken belül zajlik le. A munkáltató is kínai, az alkalmazott is kínai. Vagy a munkáltatói is magyar, az alkalmazott is magyar. És így tovább.
A dolog költséges. Az adót a nagy semmiért, pusztán a munkaviszony látszatáért kell kifizetni. A buli kockázatos. Az ausztrál munkáltató súlyos pénzbüntetést és börtönt kaphat, a bevándorolni szándékozó külföldi mindörökre eljátszhatja a bevándorlási lehetőségét, a szervező ügynök meg az engedélyét, ha ugyan volt neki. A kockázatvállalásért annyit kérhetnek, amennyit a piac elbír. 50 ezer dollár nem is tűnik soknak és 100 ezer dolláros szerződésekről is írnak már a lapok.
Nagyon kevés esetre derül fény. Mindenkinek az az érdeke, hogy hallgasson. Amíg nem vesznek össze valamin, addig nincs baj.