A hagyományos magyaros asszonynevek mindig rejtegetnek valami meglepetést, tudjátok, ezek a Kovács Jánosné alakúak.

A történet a következő:

Ausztráliába jött egy elvált asszony, Kovács Jánosné névre kiállított magyar útlevéllel. Ebben benne volt a lánykori neve is, mondjuk Nagy Mária Margit.

Itt hozzáment egy helyi magyarhoz, akit Tóth Lászlónak hívnak. A házassági papírra az anyakönyvvezető ezt a nevet írta neki: Kovács Mária Margit. Tiltakozott egy kicsit, de a azt a választ kapta, hogy itt ez a szokás. A Bevándorlási Hivatal továbbra is Kovács Jánosné néven ismerte, ezt használtuk a következő vízumkérelemnél is, már csak azért is, mert a vízum és az útlevél összetartozik. Volt már korábban jó néhány vízuma, mindig erre a névre kapta.

Beszerzett mindenféle ausztrál igazolványt, kártyát, miegymást. Ezeken Tóth Mária Margit nevet használta. Volt néhány papírja, amin csak az egyik kereszteve szerepelt, így: Nagy Margit. Foglaljuk össze hát a neveket:

• Kovács Jánosné
• Nagy Mária Margit
• Nagy Margit
• Kovács Mária Margit
• Tóth Mária Margit

Ez testvérek közt is 5 különféle kombináció. Egy angolul beszélő számára érthetetlen a köztük lévő kapcsolat. Egy magyarul beszélő számára sem világos, hogy ez mind egy személyhez tartozik, de fogjuk rá, hogy magyar nyelvű környezetben ez még elfogadható. Mint később kiderül, tévedtünk.

 A bonyodalom ott kezdődött, hogy az ausztrál hatósági erkölcsi kikéréséhez elég egy fénymásolt igazolvány. Még hitelesíteni sem kell, elég egy másolt akármi. Az első alkalommal, mikor kikértem, az útlevelet másoltam le. Eddig szép és jó.

Az idő telt, az erkölcsi lejárt (1 évig érvényes), pedig a döntés idején még érvényesnek kéne lenni. Kértem hát újat és akkor elakadtam. A szövetségi rendőrség időközben megszigorította a személyi igazolási eljárást és bevezette azt a 100 pontos értékelést, amit Ausztráliában mindig használunk, ha pénzről van szó: bankban, adózásnál, társadalom-biztosításnál, stb.
Semmi mást nem tudtam 100 ponttal igazolni, mint az útlevélben is szereplő Kovács Jánosné nevet, mert az útlevél önmagában 70 pontot ér, ehhez még összekapartam két másik dokumentumot, amik egyenként 20 pontot értek és megvoltunk. De ezzel csak egy nevet tudtam igazolni a fentebbi 5-ből. Mi lesz, ha a hivatalnok megmakacsolja magát és mind az 5-re kéri a papírt? Akkor meg leszünk lőve, de meg ám.

Ez még hagyján, ha csak ez lett volna, akkor legfeljebb húzzuk az időt és közben megpróbálunk beszerezni meg előállítani mindenféle dokumentumokat, amikkel talán igazolni lehet ezt a sok nevet. De már megvették a repjegyet. Ez a kedves, idős hölgy ugyanis olyan vízumra pályázott, amit csak külföldön lehet átvenni. A férje itt van Ozban, a Bevándorlási Hivatal is itt van, a kedvenc bevándorlási ügynöke is itt van, ő maga is itt van. Világos hát, hogy külföldön kell átvenni a vízumot. Akinek ez nem világos, az jobb ha beszerez egy százas égőt.

Szóval megvolt a repjegy, megváltoztatni már nem lehetett és mi itt álltunk egy erkölcsivel, ami csak egy névre szólt. Mi lesz, ha külföldön a döntéshozó tisztviselő olyan kicsinyes és gonoszkodó lesz, mint ….

Mázlink volt. A külföldön lévő ausztrál követségen egy angol hölgy ült, akivel még beszélnem is sikerült, ezért tudom, hogy angol, hallottam a tájszólásából. Kedves és megértő volt. Átnézte a meglévő erkölcsiket és átolvasta a nevekről készült kis-dolgozatomat és rámondta az áment.

Az ügyfél külföldön, vagyis Magyarországon meg is kapta a vízumot és a következő légijárattal már indult volna vissza, amikor kiderült, hogy elintézhetné a magyar nyugdíjügyét is, mert most már van Ausztrália és Magyarország között nyugdíj-egyezmény. Csak a bankba kell bemenni és igazolni magát.

Nem sikerült! A magyar bankban nem értették meg, hogy mi ez a névváltoztatási zűrzavar. Nem nyitottak neki számlát.

Szerencsére várta a repülőgép a kifutópályán és visszarepülhetett Ausztráliába. Most azon dolgozik, hogy összegyűjtsön elég igazolást – 100 pontnyit – a Tóth Mária Margit névre. Még van rá néhány hónapja. Akkor egy újabb vízumpályázat jön, újabb személyi igazolásokkal. Kívánjunk neki sok sikert!

Asszonynév? De hát hogy is lehetne másként? A kínai nők nem változtatják meg a nevüket, mikor férjhez mennek, az indiaiak sem, az arabok sem. Még jó, hogy a magyar nők egyenjogúak, ezért megváltoztatják. Most csak képzeljük el, mi lenne, ha olyan jogfosztottak lennének, mint a szaudiak? Még elképzelni is rossz.
De azért csak képzelegjünk! Ez egy szabad ország, mindenki azt képzel, amit akar. Az én elképzelésem szerint, ha a magyar nők is olyan jogfosztottak lennének, mint a szaudiak, tudod, akik olyan fekete fejkendőben járnak, akkor férjhez menés után nem használhatnák a férjük rangját. Nem lennének miniszternék, igazgatónék, alezredesnék. Megmaradnának Margitnak. Húú!