Már a fegyencek is felfogták, hogy milyen jó helyre kerültek. Megírták ezt Londonba is a haveroknak, akik aztán pontosan annyi lopott holmival buktak le, ami éppen elég volt a száműzetéshez. A második világháborúig szinte kizárólag a Brit-szigetek szolgáltatták a bevándorlókat. A háborúban a japánok elfoglalták Szingapúrt, az utolsó jelentős brit kikötőt Ausztrália felé, és mintegy előjátékként lebombázták Darwint, mire Ausztrália rádöbbent a sérülékenységére. “Népesedj, vagy elvesztél!” – adták ki a jelszót. A hétmilliós lakosságot akkor kezdték felduzzasztani igazán a bevándorlással, olyannyira, hogy mára 20 millió felett vagyunk. Gondolj csak bele, egy hasonló méretű európai ország gyakorlatilag ugyanolyan létszámú maradt ezen idő alatt, hiszen a fejlett országokban a belső szaporulat igen csekély manapság. Ha nem lenne bevándorlás, akkor itt is helyben járna, sőt csökkenne a népesség.
via chartsbin.com
Ausztrália népessége az első telepesek érkezésétől napjainkig.
A háború európai menekülttömegei voltak az első jelentős nem-angolszász származású új ausztrálok. A kanadai és amerikai bevándorlási hatóságok már akkor is azzal vádolták az ausztrálokat, hogy kiszemezgetik a mazsolát a kalácsból és csak a legjobbakat viszik.
– 1970-ben jöttem ide Dél-Afrikából, – meséli egy német munkatársam – akkor az ipari negyedekben mindenütt ott lógott a tábla: Esztergályost, maróst, szerszámkészítőt felveszünk. Csak válogatni kellett, ha az egyik nem tetszett, a másik már kapta el a karomat a kapunál és vont be az üzembe. Volt bőven munka, túlórázni is lehetett, jó pénzt fizettek. – Ma túljelentkezés van és válogatni kell. Egyre válogatottabb emberek jönnek hát. Németországot is ismerő barátom szerint a török vendégmunkás az úgy nézett ott ki, tudod, mint egy török vendégmunkás, kemény munkán edzett, lapáttenyerű ember, itt pedig nem találkozott még olyan törökkel, akinek ne lett volna felsőfokú végzettsége.
Géza, Perth 2006
Mindenki vigyorog, majd kifordul a fejük. Mérges, veszekedő embereket még nem láttunk, hangosak persze vannak, attól függ, ki honnan jött. Ismeretlenek önzetlenül segítenek, előfordul, hogy az ember megbánja, ha kér valamit, annyian próbálják elintézni, megtalálni, pedig nem is annyira fontos. Igen ritka a sietős is. Még autóval sem száguldoznak, csúcsidőben talán győri dugók vannak. Felmérhetetlen a sokszínűség, emberek, növények, állatok – pedig kengurut és koalát még nem is láttunk – a járművek, az ételek, a ruházatok. Százféle szektás és gyülekezetes épület, templom, a nemzetiségi boltok és éttermek.
A történész véleménye
El kell ismerni, hogy a második világháború utáni ausztrál bevándorlás sikeres volt és még mindig tart. – írja John Hirst történész a melbourne-i La Trobe Egyetemről. Ezzel ellentmond a legtöbb ausztrál társadalomtudósnak, mert azok mind balosak és mint ilyen, azt mondják-írják, ami a be van vésve a programjukba, nem azt, ami a valóság. Ez a cikk is a balosok bírálatából indul ki, aztán rávilágít a valóságra.
A II. világháborút követő nagy bevándorlási hullámmal nagy számban érkeztek görögök és olaszok, az első nem-brit tömegek. Létezett nem-brit eredetű bevándorlás korábban is, de nem ilyen nagy mértékben.
A balos társadalomtudósok szerint az írástudatlan görög paraszt, hiába is jött bevándorlóként Ausztráliába, megmaradt kizsákmányolt, a társadalom szélére sodródott, hátrányos helyzetű lakosnak.
A valóságban ezeknek a bevándorlóknak már az első nemzedéke is sikeres volt, bár megmarad fizikai munkakörben. A régi ausztrálokhoz hasonlítva jobban éltek, saját házuk lett és kevesebbet voltak munka nélkül.
Mi vagyunk az ausztrálok
A gyerekeiknek és unokáiknak meg nagyon is jól megy: létszámukkal arányos mértékben kerültek fehérgalléros munkakörökbe és felsőfokú végzettséget igénylő pályákra. Társadalmilag is beilleszkedtek, mára már nem élnek enklávékban. A régi ausztrálokkal összeházasodtak, aminek az lett az eredménye, hogy mára a leszármazottaik alkotják a legnagyobb társadalmi csoportot, többen vannak, mint a régi ausztrálok.
Az azóta érkezett nemzetiségek mind hasonló módon olvadtak be, kivéve a libanoni muszlimokat.
Az igazi érdekes változás az ausztrál társadalom önmagáról alkotott képében történt: 1945-ben még briteknek tartották magukat, britebbnek, mint a britek maguk. Büszkék voltak a Fehér Ausztrália politikájukra és nagyon ügyeltek arra, hogy ezt ne veszélyeztesse senki. Húsz év múlva a Fehér Ausztrália politikát megszüntették, 30 év múlva pedig igazán életbe lépett a színvak bevándorlási gyakorlat. Bármilyen fajtájú jöhet. Ausztrália magabiztosan fogadta ezeket a változásokat, mert mestere lett a bevándorlók beolvasztásának.
A II. világháború túl közel került az ausztrál partokhoz. Félő volt, hogy az akkor csak hétmilliós országot megszállják a japánok. Pápuán, ami akkoriban ausztrál fennhatóság alatt volt, komoly harcok voltak. A japán légierő jól megbombázta Darwint, sőt a Sydney-öbölbe is belopakodott két tengeralattjáró. Ekkora népesség nem tudja megvédeni ezt a nagy kontinenst, még szerencse, hogy az amerikaik segítettek.
A háború végeztével Arthur Calwell bevándorlási miniszter úgy látta, hogy ha nem talál elég brit bevándorlót, akkor megteszik más fehérek is.
Az ausztrálok nem kedvelték ezeket az idegeneket, de nem csináltak ebből nagy ügyet és a természetük olyan, hogy nem tudnak igazán rosszindulattal állni másokhoz.
Ahogy megismerték a bevándorlókat, megtanulták respektálni őket. A hivatalos megnevezés ez volt: új-ausztrálok. Manapság ezt beolvasztó jellegűnek találjuk, de akkoriban ez szokatlanul elfogadónak számított. Más országokban, még Amerikában sem használtak ilyen kifejezést. Ott a lengyel-amerikai, ír-amerikai, stb. megnevezések járták és járják ma is.
Ami ebből a megnevezésből egyenesen következett: nem számítottak fél-britnek. A régi ausztrálok britnek tartották magukat, de az újaknak ez egy teljesen értelmetlen dolog lett volna. Nem tudták az Uralkodj Britannia! szövegét és elég idegenül fogadták volna azokat az érzelmeket is, amiket ez a dal sugallt. Ellentmondásnak hangzik, de nem az: a bevándorlók voltak az első igazi ausztrálok. Minden britség nélküli, tiszta ausztrálok.
Calwell először a háború menekültjeit engedte be. Voltak éppen elegen, akik nem tudtak vagy nem akartak visszatérni a hazájukba és valahol Németországban egy menekülttáborban vártak a csodára. 170 ezren jöttek: lettek, észtek, lengyelek, ukránok, magyarok, csehek, jugoszlávok. A filmhíradó tanúsága szerint jóképű fiatal férfiak és gyönyörű nők. Jó kis kontraszt volt a fogadásukra megjelent miniszter, akit csak az anyja találhatott szépnek.
http://theconversation.com/australias-post-war-migration-was-a-success-lets-admit-it-28390
Minden fordítva van
Európában vagy éppen Amerikában van történelem. Oda csöppensz és azt tapasztalod, hogy van. Az ott élők közös múltja. Aminek te nem vagy része. Itt alig van egyéb, mint bevándorlás-történelem. A mi történelmünk.