A hajón
Hősünk B. R. Wise: The Commonwealth of Australia (Ausztrál Államszövetség) című hivatalos művében igen furcsa törvényre bukkant; ezzel a törvénnyel távol tarthatják a jövevényt anélkül, hogy a beutazástól eltiltanák, és elítélhetik anélkül; hogy valami büntetendő dolgot követett volna el; .
– Tűz, tűz! – szerettük volna odakiáltani, amikor a Wise-féle könyvnek ehhez a fejezetéhez ért. – Tűz, tűz! – ahogy a gyerekek kiáltanak játék közben, amikor a keresőt figyelmeztetni akarják, hogy az eldugott tárgy közelébe került.
Ennek a rendeletnek az értelmében partraszálláskor bárkit bármelyik európait nyelvből tollbamondási-vizsgának (Dictation Test) vethetnek alá; hősünk azt olvassa, hogy a szocialisták és más haladópártiak magát a törvénytervezetet is támadták, mert a mindenkori kormánynak lehetőséget ad arra, hogy meghiúsítsa politikai ellenfeleinek a beutazását.
Hősünk ennél a kitételnél rábólintott, a radikálisoknak ebben az aggályában ő maga is osztozott.- Tovább olvasva azonban megtudta, hogy az ellenállás a törvénnyel szemben logikátlan és nevetséges volt:
Mindazonáltal és a nyomatékos ígéret ellenére, az ellenzék megmaradt azon az álláspontján, hogy ennek a törvénynek a segítségével meghiúsíthatják fehér fajú beutazók partraszállását, és sikerült is nekik ezt a rosszindulatú valótlanságot szélesebb körökben is elterjeszteni. A valóságban a kormány hűen betartotta a parlamentnek tett ígéretét, és a törvény megalkotásától mind a mai napig (1908) egyetlenegy fehér fajú személyt sem vetettek alá a nyelvvizsgának, sem nem tagadták meg erre való utalással fehér embernek a beutazást az államszövetség területére (B. R. Wise kiemelése).
Hősünk, aki az olvasmány elején tervbe vette, hogy Európában beszámol erről a különös törvényről, elejtette, mint igazságtalant, ezt a szándékát, hiszen itt látja, nyomtatásban, hogy nem alkalmazzák. Áthúzza a jegyzetelt szöveget, de íme, egy újabb kötetben, az utolsóban, amelyet elolvasott, ezt találja: a diktálási tesztet fehér emberek ellen is alkalmazták, persze csak koldusok, őrültek, betegek, prostituáltak és bűnözők ellen. Egy görög szélhámosnak, hogy a vizsgán feltétlenül elbukjék, az előírásos ötven szót – gael nyelven diktálták! Mulatságos részlet – gondolta hősünk, és beírta jegyzetfüzetébe: „Gaelic Test”. S ezzel a két szóval zárultak a hajón készített kivonatai.
Sydney
– Most tollbamondási vizsgának vetjük alá – jelenti ki hősünknek Wilson felügyelő. – Írja le, amit MacKay rendőr gael nyelven felolvas önnek: – Gael nyelven? – kiáltja hősünk harsányan, hogy az ablak mögötti hallgatóság is meghallja, mi történik itt. Miféle színjáték ez? – Gael nyelven? Beszélek ugyan valamicskét kelta nyelven, voltam egyszer Strath Naverben (visszaemlékezés az unalmas beszélgetésekre a skót kabintárssal), de értelmetlennek és méltánytalannak találom, hogy vizsgáztassanak belőle. Egész Ausztráliát nevetségessé teszik ezzel.
Akár azért, mert Wilson felügyelő nem hiszi ezt, akár pedig azért, mert nem bánja, ha egész Ausztrália nevetségessé is válik, bárhogy áll is a dolog, jelt ad MacKay rendőrnek. MacKay rendőr nekikészülődik, hogy egy vaskos kötetből felolvasson, hősünk pedig, akinek töltőtollat, egy ív papírt és egy írómappát nyújtottak át, nekikészülődik, hogy írjon. Persze nem azt, amit diktálnak neki. Fenti tiltakozását akarja írásba foglalni. Sajnos, ennek a töltőtollnak is megvan az a tulajdonsága, ami a legtöbb töltőtollnak: nincs benne tinta. – Hiszen nincs is benne tinta! Ez meg miféle trükk? – Hősünk dühösen összegyűri a papírt, s mert az egyik detektív fenyegetően hozzáugrik, a papírgolyót az arcába vágja. Hősünknek másik tollat adnak, de nem fogadja el. MacKay felolvas, hősünk félrefordul, ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy észre ne vegye: a gael szavak most egészen másképpen hangzanak, mint az imént. Aha, a fickó maga sem tud gael nyelven!
Jegyzőkönyvet vesznek fel arról, hogy hősünk elbukott a tollbamondási vizsgán. – Letartóztatom – hirdeti ki Mister Wilson, és hősünket máris három rendőr ragadja meg, hogy elcipeljék. Ebben a pillanatban nyomul be a terembe Mister Thorne, Jollie-Smith ügyvédnő irodavezetője, és óvadékot ajánl fel. – Az óvadék ellenében való szabadlábra helyezést elutasítjuk. –
A tárgyalás
Másnap – ó, micsoda gazdag ünnepi programunk van, csinadratta-bum-bum-bum, tessék, tessék, uraim és hölgyeim, tessék besétálni! – a Liverpool Street másnap már reggel 9 órakor feketéllik az embertömegtől, mohón, szakértőn, emlékeket gyűjtve, részvevően, hatalmasan, telten élvezik a ceremóniát, amivel a vádlottat a bíróság lépcsőin felfelé viszik, és maga a tárgyalóterem is mohó, szakértő, és így tovább, mindenekelőtt pedig: telt.
A Liverpool utcában ma is ott áll az a bíróság, ahol Kisch megjelent.
Ahogy előre bejelentették, May bíró, aki hősünket szabadlábra helyezte, nem ül többé a bírói székben.
– Nem — feleli hősünk, amikor Gibson bíró megkérdi, elismeri-e bűnösségét, és a tárgyalás íme megkezdődik.
Wilson vámfelügyelőt tanúként kihallgatják arra vonatkozólag, vajon elrendelték-e a diktálási vizsgát, és az miként zajlott le. A tanú elmondja, hogy a vádlott olyan hangosan, hogy az őrszobán kívül álló emberek is meghallják, azt kiáltotta: ,,Nem tisztességes dolog, hogy gael nyelvből vizsgáztatnak. Ezzel nem engem szégyenítenek meg, hanem Ausztráliát. Az egész világ nevetni fog ezen.”
Mozgolódás a hallgatóság között. A rendőrök gumibotokkal esnek neki a közönA tárgyalásségnek és üvöltöznek: – Csend a tárgyalóteremben! Egy férfi hadonászva kiáltozza: – Próféta! Óvni akart benneteket attól, hogy nevetségessé tegyétek Ausztráliát! – Kihurcolják a tárgyalóteremből. – Próféta! – hallatszik még kívülről is.
Wilson tanú: – A vádlott azt állította, hogy abban a töltőtollban, amelyet odaadtak neki, nincs tinta, és . . .
Mozgolódás a hallgatóság soraiban. A rendőrök üvöltöznek: — Csend a tárgyalóteremben!
Tanú: . . . – és széttépte a papirost, és eldobta – azt, hogy a vádlott a papírgolyót egy detektív arcába vágta, nagylelkűen elhallgatta a tanú. –
Azt is mondta, hogy volt egyszer Strath Naverben, és érti valamelyest a kelta nyelvet, MacKay rendőrnek ellenben halvány sejtelme sincs róla.
A következő tanú, MacKay rendőr azt vallja, hogy 16 éves koráig Tongue faluban, Skócia egyik gael-nyelvű vidékén nevelkedett. Az iskolában angolul oktatták.
Piddington ügyvéd néhány gael szót kérdez MacKay tanútól: a tanú azt válaszolja, hogy már elfelejtette. Még annyira egyszerű szavakat sem ismer, mint például “nem”, “utca”. vagy “ház”, vagy pedig rosszul fordítja le őket. (Piddington egy angol-gael szótárt hozott magával.)
– Húsz esztendeje már annak, hogy gael nyelven beszéltem – mentegetőzik MacKay.
Piddington felszólítja, hogy olvasson fel egy szót a szótárból. (A kelta nyelvnek sajátos betűi vannak.)
– Úgy látszik, hogy ez ír-gael nyelven van írva, én pedig csak skót-gael nyelven tudok olvasni.
Piddtngton: – A skót lakosság 4 843 000 lelket számmlál, s ennek alig 2,8 százaléka beszél kelta nyelven. Ez tehát nem tekinthető élő európai nyelvnek a törvény értelmében. A bíró kijelenti, hogy a vádlottat az ítélethozatalig szabadlábra helyezték, és ez visszavonhatatlan. A tárgyalást elnapolják.
http://en.wikipedia.org/wiki/Immigration_Restriction_Act_1901
http://www.austlii.edu.au/au/legis/cth/consol_reg/mr1994227/s1.03.html
Kisch és az indiai diák esete
http://www.austlii.edu.au/au/cases/cth/FCA/2011/760.html
http://adb.anu.edu.au/biography/kisch-egon-erwin-10755
http://en.wikipedia.org/wiki/Attempted_exclusion_of_Egon_Kisch_from_Australia
http://www.theage.com.au/articles/2004/11/07/1099781244332.html?from=storyrhs
http://www.multiculturalaustralia.edu.au/doc/Zogbaum_KischMustLand.pdf
http://www.law.mq.edu.au/html/MqLJ/volume5/vol5_robertson.pdf
Dunera boys and Hay
http://www.migrationheritage.nsw.gov.au/exhibition/objectsthroughtime/dunera/
http://www.hay.nsw.gov.au/Museums/DuneraMuseum/tabid/99/Default.aspx
http://www.ww2australia.gov.au/allin/fox.html
http://www.naa.gov.au/collection/snapshots/internment-camps/WWII/hay.aspx