Kissé leegyszerűsítve a kérdést: azoknak nem megy, akik nem találják meg az őket megillető helyüket a társadalomban és azoknak megy, akik megtalálják. Akinek nem ismerik el a címét, rangját, cafrangját, társadalmi állását, az szenved, mint a kutya. Akinek elismerik, az virul. Minél idősebb egy bevándorló, annál valószínűbb, hogy odahaza már volt valaki. Amikor megérkezik, akkor legalább egy kis ideig, amíg munkát nem talál, el nem helyezi magát a munkatársai, szomszédjai, ismerősei között, ki nem alakítja a baráti körét, addig egy senki. Ez egy igen keserves helyzet, amitől normális ember igyekszik gyorsan megszabadulni. A többségnek sikerül is.

Fiataloknak, jól képzetteknek gyorsan megy. Nincs semmi gond pl. a magyarországi végzettségek többségének az elismertetésével (az orvosi diplomákat kivéve). Mi több, a magyar oktatási rendszer megkapta a méltó helyét a sorban és ennek megfelelően az oklevelek eggyel magasabb rangot érnek Ausztráliában. A négyéves felsőfokú intézetekben szerzettek Bachelor Degree-nek, az ötévesek Honours Degreenek vagy Masters Degree-nek számítanak. Ez mindjárt jól veszi elő magát. Jó végzettséggel, jó angoltudással lehet jó munkát találni. Aki már sínen van, annak a társadalmi elismertetése jön szinte magától.

A nagy és fontos elismerések – végzettség, munkahelyi beosztás – mellett jól jön ám a kevésbé fontosnak tekintett hobby vagy sport is. Egy sportklubba azonnal be lehet lépni, míg egy rendes fizetett állásra esetleg hónapokat kell vadászni. Ezen a módon ugyanúgy meg lehet szerezni a társadalmi elismerést. Pénz ugyan nem mindig jár vele, de aki tudja helyét ebben a világban, tudja kikhez kell mérnie magát, az sokkal magabiztosabban vághat neki a munkakeresésnek is. Saját tapasztalatból beszélek.

Eszperantistaként rögtön a nyelvtudásomnak és a mozgalmi gyakorlatomnak megfelelő helyet kaptam meg a helyi szervezetben és immár jól értve, sőt nyelviekben túlszárnyalva őket megelégedéssel nyugtázhattam, hogy nem szuperemberekkel kell versenyeznem a munkaerőpiacon, hanem egy ugyanolyan átlaggal, mint Magyarországon.

Hasonló kellemes tapasztalatokról számoltak be azok a disszidenstársaim is, akik a hitük szerinti egyházközség vagy a kedvenc sportjuk helyi csapatában mérhették össze magukat az itteniekkel.

Aki olyan tehetséges, hogy Magyarországon már fiatal kora ellenére is jó beosztásban volt, az csak nem vesztette el ezt a tehetségét és ezért itt hasonlóan jóra tehet szert. A baj azzal van, aki örökölte a helyzetét vagy a kétségkívül különlegesnek számító közép-európai gazdaságfejlődés során egyszerűen “szerencséje volt”. Itt a világ az utóbbi néhány évtizedben (na jó, van az ezer év is) más utakon járt, a szerencsés konstelláció nem valószínű, hogy megismétlődik.

Amíg Magyarországról Ausztráliába gyakorlatilag csak disszidálással lehetett átköltözni, addig disszidensek jöttek, önkiválasztásos alapon. Köztük olyan is, akik nem tudták, hogy mi vár rájuk, hogy miféle problémát is akarnak megoldani és erre a megoldást nem a lehető legrosszabb helyen keresik-e? A többség persze egyszerűen csak jobban akart élni és erre itt meg is volt a lehetősége. Itt van mindjárt példának az Öreg Junctioni (magyarul: dzsenksoni), aki nagy szerencsénkre hangot is adott az elégedettségének egy internetes fórumon. A helyesíráson és a központozáson javítottam egy kicsit, de azt hiszem, hogy a stílust sikerült megőriznem.
“Bondi Junction jó hely de igazándiból bondáj bícs és a dzsenkson közti kerületek a jók. Van egy kereszteződés vagy tér, valami 7 út találkozik ott és a neve is valami hasonló (talán 7 sarok?). Na, ott a sarki házat kastélynak hívják és mindig lehet ott füvet kapni (jó füvet), na ettől a saroktól kb. 50 méterre van egy bár, asszem Bondi Hotel a neve de lehet hogy keverem a parton lévő nevével, na ott jó a sör meg van biliárdasztal és csütörtök meg péntek esténként magyar fiatal társaság issza le magát. Egyébként Bondiban kurva sok a magyar, még étterem is van kalocsai abrosszal, de a legjobb a beach, sok kurva jó ledér turista csaj meg sok fekete munka. Érdemes a beachtól kezdve végigjárni a partot észak felé, egészen az öböl bejáratáig. Vannak jó részek, pl. közvetlen fölötte a golfpálya ahol tök jól lehet este füvezni. Egyébként van piroslámpás ház is az Old South Head Road 209-el pont szemben (piros ház, a dzsánksontól kb. 8 perc gyalog).

Eccer leégtem és akkor 2 hétig a dzsenkson vonat-végállomásánal kéregettem egy táblával amire az volt írva hogy kirabolt egyetemista vagyok és repülőjegyre gyűjtök, hogy haza tudjak menni a mamához. Na, napi 200 össze is jött. Abba az időbe sokat füveztünk. Én pl. a kurvákkal szemben laktam és ketten voltunk 1 szobába és 45 dolláromba került és akkor mindig maradt pénzem fűre. Az utcán lehet sok, még használható dolgot találni és akkor csinálsz a hülye turistáknak garázs-szélt és akkor megint van pénzed fűre.”
Kérem, ez egy boldog ember. Kétség nem fér hozzá.

Van viszont olyan is, aki nem találja itt a helyét és ezt még az utódaira is átörökíti. Alex itt született Ausztráliában, de a szülei hamarosan visszaköltöztek vele Magyarországra. Felnőtt korában élt a születési előjogával és átjött Ausztráliába , hogy ugyanolyan rosszul érezze magát itt, mint egykor a szülei.
Na szeva! Figyi, én hat eve itt vagyok, született állampolgárként,de nem tudom mi annyira “cool” itt!! Úgyhogy eldöntöttem, VÉGLEG hazamegyek Magyarországra, mert JOBB mint itt!! Én úgy érzem a gyökereim Otthon vannak, igaz itt születtem, de kisgyermekként már a Magyar levegőt lélegeztem be, az igazi Barátaimat is ott leltem. Sétáltál Te már a Magyar erdőkben, érezted már azt az örömöt, ami csak ott van…?
Könnyű lenne elütni a kérdést azzal, hogy Alex nem tud angolul és nincs megfelelő szakképzettsége, ezért nem tud beilleszkedni. Angolul az Öreg Junctioni se tudott, szakmája se volt, mégis majd elszáll a boldogságtól. Ki érti ezt?

Nézzük inkább, hogy mit ír 2004-ben a beilleszkedésről és a barátságról Lilla:
Amikor kijöttünk 2002-ben, én is úgy éreztem, hogy sosem fogunk tudni ‘érdemben’ beszélgetni az itteniekkel, mármint nem fogunk tudni velük úgy igazándiból viccelődni, vagy ilyesmi. Ezért mindig keserűségként éltem meg, hogy hát minden szép és jó itt, de hát olyan barátságaink, olyan kapcsolataink, mint otthon, itt sosem lesznek. Éppen ezért örültünk mindenkinek, aki jött Magyarországról, és találkoztunk velük és tartottuk, tartjuk a kapcsolatot. Persze, közöttük is volt olyan, akikkel jobban megértettük egymást, és voltak olyanok is (főleg Sydneyben), akikkel nem találtuk meg a közös hangot, és így aztán többet nem is láttuk őket.

Ez szerintem teljesen érthető egyébként, hiszen attól, hogy két ember ugyanazt a nyelvet beszéli, még nem kézenfekvő, hogy mindenképpen barátok is lesznek.

De az utóbbi időben, itt Brisbane-ben, valahogy megváltozott az aussikhoz fűződő kapcsolatunk. Nyilván amiatt is van, hogy időközben fejlődött az angolunk is, meg nyilván amiatt is, hogy itt kicsit mások az emberek, mint Sydneyben. De tényleg. Itt jobban ráérnek, jobban fecseg veled mindenki. Sydneyben alig-alig ismertük a szomszédainkat, inkább csak látásból, és a reggeli ‘Hi, how are you?’ keretein nem igen léptünk túl. Itt meg már kétszer voltunk vendégségben a szomszédainknál, és vagy 5-6-szor a különböző kollégáknál. (És persze nálunk is voltak kollégák, többször is, együtt is, külön-külön is.) Valahogy mások az emberi kapcsolatok.

És a múlt hétvégén épp egy kollégánál voltunk, összesen 6-an, és állati jól sikerült az este, és VICCELŐDTÜNK! Mi is, ők is, és együtt röhögtünk! És ez rendkívül jó érzéssel töltött el, mert hogy eddig mindig az volt a félelmem, hogy ez itt sosem fog bekövetkezni. És a másik félelem, hogy az itteniek ugye nem nagyon értik a mi ‘gyökereinket’, a TV-macit, a Futrinka utcát, a Vukot, a Pál utcai fiúkat, ilyesmiket, viszont kiválóan lehet emlegetni pl. az Oroszlánkirályt. De pl. az is klasszikus példa volt, hogy szóba jött valami, már nem tudom, mi is volt, és Balázs mondta, hogy ‘már a régi rómaiak is ismerték és használták…’ És én azt hittem, hogy ők ezt nem fogják érteni, hiszen ez csak nálunk van így, hogy minden ‘magyarázat’ ezzel kezdődik. De ők is értették!!!! Náluk is így van!!! :o)))

Szóval, egy szó mint száz, nem kell előre temetni a jó kis röhögős estéket, semmiképpen! Nem azért kell barátkozni valakivel, mert ‘magyar’, hanem azért, mert szimpatikus. Ha magyar, hát magyar, ha ozzi, hat ozzi.

Pékpityu, Szabadka 2009

Pityunak annyira hiányzott a régi környezete, hogy visszaköltözött.
Nekem az otthon hagyott haverok, a szülők hiányoztak, mert még három itt töltött év után se tudtunk olyan – legalább nyomaiban hasonló – társaságot kialakítani, ami itthon megvolt -és hál istennek még most is megvan! Most látom csak, hogy ezek az összejövetelek, éjszakába nyúló beszélgetések mennyire hiányoztak! No, de ez emberfüggő… és eléggé megnehezíti a döntést hogy hogyan is tovább, mert fiatalabbak már nem leszünk.

Biza nem.

Kati, Tazmánia 2009

Pékpityu fején találta a szöget :-) Erről van szó, hogy a jó társaságot hiányoljuk, az olyan éjszakákba nyúló, pezsgő beszélgetéseket. Számoljatok vele, hogy lehet, hogy pár évbe is belekerül, amíg az itteni társaság kialakul. VAN értelmes, intelligens, nyitott, igényes ember itt is, csak nem biztos, hogy első munkahelyeden találkozol vele. Vagy a sarki kávézóban. Még az operában sem biztos, hogy első találkozásra meg is hív vacsorára egy jót beszélgetni. Gondoljatok bele, azok az otthoni barátságok, haveri viszonyok mennyi idő alatt alakultak ki? Hány sekélyes, kicsinyes, irigy stb. alak volt leírva, mire a jó banda kialakult? Azokra bezzeg nem emlékszünk, mert minek is?! Idejövünk. Kikkel kezdjük el a kapcsolatot? Munkatársak, gyerekünk kis barátjának az anyukája, szomszéd esetleg, sport klubod, ha olyat szeretsz űzni, kiállító társad a galériában…a legközelebb elérhető magyar család…mennyi esélyed van, hogy épp olyanokkal hozzon össze a sors, akivel még jól is érzed magad IGAZÁN?

Tartsatok ki! És keressetek tovább! Válogassatok, ismerkedjetek, legyetek nyitottak és mire ti is a 20-ik évet húzzátok le itt, addigra már meglesz itt is a társaság, akikkel igényetek szintjén lehet diskurálni :-) Addig marad a telefon, a webkamera és a rohadt időeltolódás és a jó borsos számla, ha a régiekkel vagy kénytelen felemelni a lelked egy pohár bor mellett.

Par szot a beilleszkedesrol, written by GZA, 2008

Ami ugye azonnal nyilvanvalo az elso amivel szembesulsz, hogy angolul KELL beszelned. Sokan tanulnak/tanultak angolul, de azt hiszem sok mindenre nincsenek felkeszulve. Par pelda csak: lemesz vasarolni es fel van irva magyarul a lista, mi kellene. Minden mas rendszerben van az aruhazban, tehat elsore tuti nem talalsz meg mindent. Hogy kerdezed meg a komenymagot, a szegfuszeget, vagy a prezlit ( zsemlemorzsa, bocs ), hogy merre talalod? Vagy a toportyut? Ne mond, hogy vagod oket fejbol angolul, mert ezeket nem tanitjak sehol. Mint azt sem, hogy a felvagottat grammban kell kerni ( 300 g, nem pedig 30 deka, mert azt nem erti, a dekagramm nem hasznalatos egyaltalan semmire sem itt ). Aprosag, tuljutsz rajta, de okozni fognak ezek nehany kinos percet.

Es akkor nem beszelek a zoldsegekrol es a gyumolcsokrol. Sokat egyaltalan meg nem lattal, fel sem ismered es ha a nevet latod kiirva, vagy mondjak, akkor sem jelent semmit, mert meg eletedben nem hallottal rola, nem tudod mire valo, milyen es hogyan eszik, egyaltalan jo -e. Az meg, hogy hasmenest okoz, vagy megfogja a szekletet, adhato-e kismamanak, kisbabanak, magas vernyomassal, vagy emesztesi zavarokkal kuszkodo embereknek arrol meg lovesed sincs. Hee es megkerdezni meg tudod angolul? Tudod, mi az a puffadas, szekrekedes, hogy ‘bedurran tole az epem’, vagy ilyesmi? Nem, mi? Kapisgalod, mirol beszelek?

Vagy a gyogyszertar. Kene fogamzasgatlo, meg fultisztito palcika, valami kenocs a gyerek orrara, mert kisebesedett, meg valami az aranyeredre, mert kijott megint. Jo lenne meg sebtapasz, meg sminktisztito vattapamacs, meg koromlakk lemoso. El tudod ezeket mondani angolul? Ehhe, hosszu, kinos percek lesznek ezek a gyogyszertarban is. Mi van, inkabb feladod, es nem veszed meg oket? Nem jo otlet. Remeljuk az orvoshoz nem kell elmenned, mondjuk egy artatlan mandulagyulladassal, vagy herpesszel, meg szemolccsel, mert meg a szotarban is alig lehet ezeket megtalalni. Ha meg az orvos mondja Neked ezeket, raadasul akcentussal es kicsit hadarva, akkor meg egy evig nem fogod tudni mivel kezeltek. :)

Ok, megyunk fizetni. Mindennek mas az erteke, magadban szamolsz, mi mennyi, megprobalod atvaltani dollarra, forintrol, vagy vissza. Nem tul jo otlet, de mast nem tudsz csinalni, fogalmad sincs, hogy egy kilo paradicsom realis-e 3 dollarert, vagy az tul sok erte, ugye? Meg otthon, Magyarorszagon tudod, hogy itt es itt nem erdemes ezt es ezt venni, mert draga, de amaz meg jo aron van. Itt tudsz ilyet? Ahh, dehogy. Megveszel mindent, mesz a penztarhoz. Elofordult mar, hogy fizettel es rosszul adtak vissza? Nem szamoltad meg forintra pontosan, csak valahogy nem stimmelt. Aztan utanaszamoltal es kevesebbet adott vissza. Vagy osszecserelted a penzeket, veletlenul 2000-essel fizettel 1000 helyett? Pedig azokat a penzeket mindennap latod evek ota. Itt minden banko, vagy apro tok idegen, mindig szamolsz, es ellenorzod, hogy mekkora cimletet hasznalsz. Melosnak hangzik? Eleinte az, aztan megszokod. Nem a penzeket, a szamolast. Ok, vasarlasbol eleg.

Beulsz az autodba, ja, a jobboldalon van a kormany. Ok, de a nyomorult index is jobbkeznel van es az ablaktorlo van balkeznel? Sokszor fogod torolni az ablakod a kanyarok elott, hidd el nekem. Az elso honap eleg vicces. Hova mesz? Ha Budapesti vagy es mondok egy cimet Kiskunmajsan oda talalsz? Ja, terkeppel, ha van Kiskunmajsa utcaterkeped. Esetleg GPS. Ok, de itt az egesz varos idegen. Mindenhova terkepezel? Brisbaneban lakunk, 2 millios varos, 120 km az atmeroje!!!, es csaknem 300 kerulete van!!! Tudod, hogy melyik kornyek nem tul jo hiru ( mondjuk nyocker, vagy Havanna lakotelep, esetleg Kobanya? ) Ha itt talalsz egy lakast/hazat/boltot es ott van, felismered, hogy az ejjel nem lesz tul jo kornyek, mikor a gyerek jon haza az uszodabol egyedul? Vagy tul hangos lesz a bulizok miatt es nem tudsz pihenni? Vagy kiraboljak havonta a hazat? Tudod ezeket a kornyekekrol? Vagy pont belenyulsz veletlenul egy ‘rozsadombba’ es hanyattvagod magad az araktol. Van helyismereted? Ha nincs hogyan valasztasz lakohelyet? Vagy kinek hiszel? Budapesten az egyik ember eskuszik Zuglora , a masik Rozsadomb, vagy Szabadsaghegy, a harmadik hanyni tudna toluk, inkabb Budaors, vagy Erd. Mindenki mast mond, de tudsz donteni. Itt kinek hiszel? Kezded erteni?

Ok, vezetsz. Kene jogsi. Vizsgaznod kell angolul. Tudod a kulonbseget a foutvonal, a parhuzamos kozlekedesre alkalmas foutvonal, az alarendelt keresztezodes, egyenrangu keresztezodes kozott, ugye? Aha, persze. Angolul is, mi? Es emlekszel mind az 5 helyre ahol mindig tilos megallni a KRESZ szerint? Felejtsd el, itt masok a szabalyok, ezeket kell bevagnod. Angolul, persze. Es a SIKK? Sebessegvalto, index, kezifek, kuplung, emlekszel, indulas elott ( a vizsgan ). Itt is van hasonlo, tudod azt is? Sebaj, majd megtanulod. Igen, ezt is. Ok, hazajutottal.

Eleg macera Magyarorszagon atiratni a villanyszamlat, vagy a vizdijat a nevedre, meg uj telefonvonalat rendelni, vagy a lejart diakigazolvanyt meghosszabbitatni. Mit gondolsz ezekrol egy idegen orszagban? Hol intezed, milyen iratok kellenek? Okmanybelyeg, vagy ilyesmi? Tudod egyaltalan hogy mondjak, hogy villanyora? Sima ugy, elobb-utobb elintezed, de hogy nem fogsz mosolyogni kozben, az tuti. Elmennel sorozni a haverokkal? Szokas fizetni nekik egy rundot? Mekkora borravalot fogsz adni? A sorozobe a szlenget fogod erteni? Ha kozben szol a zene, mindenki hangoskodik, neha meg meg csuklik a hangja a sortol a haverodnak, fogod erteni mit is akar mondani? ‘Hapsikam, eleg meleg volt a pite a tegnap esti randin, vazze, majdnem ramentem a csajra, csak epp piros betus unnepe volt, ez van, legkozelebb lekostolom meg a tali elejen, hogy benne van-e egy gyors menetben.’ Oszinten, az ehhez hasonlo szoveget, az gondolod ertened angolul? Felsofoknak megfelelo nyelvvizsgaval, 6 honap itt eles utan azt gondolom, hogy a kozeletben 90% korul ertek, barhol legyek, munkahely, hivatal, utazas, ugyintezes, vasarlas, stb. A sorozoben, vagy okorkodesnel, viccmeselesnel, sztorizgatasnal ez kb. 20% -ra esik vissza. Rosszul hangzik, mi? Kemeny, hidd el.

Vegre hanyatt dolsz otthon, mikor este kopogtatnak, Kinyitod az ajtot, ott all 3 csoppseg es razenditenek az enekukre. Vegighallgatod, meg is erted, hogy valamire gyujtenek, de hogy szokas-e adni, vagy elhajtod oket, vagy ha adsz , akkor mennyit, az mar ujabb kerdes. Adsz egy dollart es az iskola holnap mar errol beszel? Vagy adsz egy 50 -est es egesz ejjel forgolodsz, mert baleknak erzed magad, hogy igy ‘levettek’? Ehhe, uj orszag, uj otthon, Te akartad.

Es se szeri, se szama a peldaknak, amivel szeretnem mondani: uj orszagban elni az elso nehany evben iszonyat nehez es rengeteg tanulni valo van. Izgalmas, gyonyoru, telisteli kihivassal, de ha Te nem vagy kepes alkalmazkodni, berogzult szokasaid vannak, amitol nem ohajtasz megszabadulni, nem akarsz, vagy nem tudsz mindent ujra elolrol megtanulni, vagy csak egyszeruen tul oregnek erzed magad ehhez, vagy tul faradtnak, akkor nem biztos, hogy elvezni fogod az ittletet. Mire elvezni tudnad, addigra itthagyod es visszamesz a jol ismert es megszokott kornyezetedbe, haza.

Ezzel nem bantani akarlak, vagy figyelmeztetni valamire, dehogy. Csak elmondani: ha orszagot akarsz valtani, akkor rugalmasnak, alkalmazkodonak es szorgalmasnak kell lenned legalabb az elso nehany ( mondjuk 5 ) evben. Jo, ha a kudarcturo kepesseged kozel hatartalan es tudjad a nyelvet! Nagyon! Es akkor sok boldogsag fog erni az uj eletben, sikeresnek fogod erezni magad es a csaladodat – majd egy ido utan. Addig meg sok sikert, szerencset, kitartast, szorgalmat!

Pék Pityu, Perth 2008

Mi lakást nehezen találtunk. 3 gyerek, munkanélküli szülők, képzelheted, milyen jó benyomást tehettünk a főbérlőre! De válogattunk mi is, az igaz. Azután kivételes szerencsénk volt lakáskeresést illetőleg. Bizony, néha az is elkél!

Munkakersesés – vilammosmérnökként, egy kicsit talán vártam, hogy elébünk gurítsák a piros szőnyeget a reptéren. De legalább azt, hogy őslakos ozzi lányok virágkoszorút akasszanak a nyakunkba. Hát, nem így történt. A kezdeti lazulás után majd jó két hónapig CSAK állást kerestem, s addig a pénzünk fogyogatott, a csalódottságunk nőtt. Végül, mint villanyszerelő kezdtem dolgozni egy kis cégnél. Fél év után már mérnöki minősítésben voltam.

Most már teljesen más a helyzet! Ha elküldöm az önéletrajzomat valahova, van, hogy már 10 perc után visszahívnak! Csak persze, most is válogatok. Most már megtehetem. Na szóval, mindet kezdet nehéz. De hát megszületni se volt piskóta.)