Kilátás a szikláról, Walla Walla közelében a Riverina régióban
A squatter angol szó, eredeti értelmében valami szegény gazdálkodót jelent, aki bizonytalan jogcímen bírt, csekély terjedelmű földnek, meg néhány lónak és marhának az ura, a mindennapiért küzdő, egyszerű, csiszolatlan ember.
Az ausztráliai első település folyamán, a szinte határtalan belső területeken a birtokviszony sem volt nagyon meghatározva, főleg mivel az állattenyésztők a bizonytalan fűtermés miatt folyton változtatták legelőterületeiket és az évszakok szerint hajtották nyájaikat megfelelő alkalmas vidékekre. Ezek tehát tényleg nem is lehettek a föld urai, hanem csak jóformán a kormányzó kegyétől függő bérlői voltak. Ezeknek a bizonytalan jogcímen bírt földeknek haszonélvezőjét nevezték el squatternek. Ez a szó később a birtokviszonyok rendezése után is fennmaradt és gyakran százezer hold földnek jogos tulajdonosát jelentette. A mai squatter határozottan büszke a nevére, aminek itt varázsereje van és ő tényleg Ausztráliának az arisztokratája.
A mai szociális irányú államadminisztráció azonban nem nézi valami nagyon jó szemmel a különös anyagi előnyöket élvező squattert és a törvényhozás régen szerzett jogaikat folyton erősen megnyirbálja.
Új-Dél-Wales állam újabb törvényei kötelezik a nagybirtokost, hogy minden oly területét, amely a belterjes gazdálkodás céljaira alkalmas, feltörje és művelés alá vegye, mivel ezt a megfelelő munkaerő híján maga nem teheti, hát kénytelen a birtokát felosztani és kisebb farmok alakjában értékesíteni.
Az evolúció törvényei a világ minden pontján egyformán szakadatlanul működnek. A társadalmi, meg a nemzetgazdasági fejlődés és az ezt kísérő politikai átalakulások a világ minden részén a kiváltságok megnyirbálását és az emberi jogoknak lehető kiegyenlítését célozzák. A Riverinán is megvan ez a processzus éppúgy, mint a föld bármely más helyén. Itt ma a squatter az az osztály, amely az újabb demokratikus és szociális eszmékkel ellentétben, aránytalanul nagyobb anyagi előnyökben részesül, mint a társadalom más rétegei, a squatternek tehát mennie kell – és a squatter megy is – befelé a földrész belső, lakatlan területeire.
A squatternek Ausztrália gazdasági felvirágoztatásában elsőrendű és maradandó érdeme van. A híres ausztráliai aranygyapjú, amely évenként legalább négyszáz millió koronányi termelést jelent, a squatter munkájának az eredménye, és mégis ki van reá mondva az ítélet, hogy bármi legyen is a következménye, a squatternek fel kell adni jelen pozícióját. A kisbirtokos, a farmer már ott áll az ekéjével és amint a birka elvonul a tájról, feltöri a legelőt, művelés alá veszi a földet és ugyanakkora területen, amely előbb egy birka eltartására volt szükséges, most a farmer évente tíz zsák pompás búzát termel.
A Riverina régibb községi és járási térképein gyakran egész határok voltak egy-két birtokos nevével megjelölve, az újabb keletű mappákban azonban ugyanazon helyen százával hemzsegnek a kisbirtokosok nevei. A régi, híres squatter-családok utódai az új viszonyokhoz alkalmazkodva, eredeti birtokuknak csekély töredékén új rendszerű belterjes gazdálkodást űzve küzdenek a lét javaiért.
Ezen a tájon ma csak a legszerencsésebb és legtehetségesebb squatter tudta megtartani terjedelmes birtokait, amelynek felosztását a progresszív adórendszer, a kisajátító törvények és a szociális hajlamú kormányok újabb általános intézkedései – no meg a folyton súlyosabbá váló munkásviszonyok elkerülhetetlenné teszik.
A Riverinán az belterjes mezőgazdaság új keletű még, úgy hogy egy évtized előtt még aránylag csak igen kis területen űzték a búzatermelést. A farmer ezen a tájon úgyszólván mind új jövevény, akit a jó föld, a kellemes klíma és a törvényhozás jóindulata nagyban segítenek boldogulásában.