Új-Dél-Wales államnak az a része, amely a Murrumbidgee-folyó közép és alsó szakasza mentén, egész a Murray folyóig elterül, általánosan Riverina néven ismeretes. Ezt a területet mindenütt számos víz-ér és időszakos vízfolyás – creek – szaggatja meg, azonkívül jelentékeny hosszúságú holt folyómedrek, billabongok húzódnak rajta keresztül.
Dukes Creek
A creek az esős évszak folyamán rendes, állandó vízfolyásnak tűnik fel, pedig tulajdonképpen csak néhány hónap folyamán van vize, míg a nyári időszak alatt teljesen kiszárad a medre. A creek a legritkább esetben ér el folyót vagy tavat, mert vize rendesen valami csekély mélységű síkon terül el, ahol a párolgás és az elszivárgás folytán teljesen eltűnik. A billabong azonban egészen más, mint a creek. Ez tulajdonképpen a folyónak az a mellék-medre, amelyen az árvíz egy része, a főmedertől messze eltávozva, komplikált elágazásokban, két-háromszáz kilométernyi hosszú utakon kalandozik, míg újra visszajut a főfolyóhoz. A billabong medre nyáron át rendesen teljesen száraz, csak helyenként, egyes mélyen kivájt lagúnákban marad meg a nyár folyamán is a víz, ami a környező területet is üde virulásban tartja.
Billabong a Murrumbidgee folyó mentén
Ilyen holt folyó- és patakmedrekkel átszeldelt, kitűnő földű terület az egész Riverina, és az a része, amelyet elegendő mennyiségű esők öntöznek, Új-Dél-Wales államnak egyik legvirágzóbb darabja.
A Riverina keleti részen a legmagasabb, ahol a szelíden hullámos, halmos vidéknek 300 méter a tengerfeletti közép-magassága, innen aztán a folyók mentén mind lejjebb ereszkedik és a Murrumbidgee torkolatánál mintegy 100 m közép-magasságú síkban lapul el.
Lankás mező Wagga Wagga környékén, a Riverina régióban
A Riverinának magasabban fekvő része az 500 milliméteres évi eső övébe esik. Ezt a területet kitűnő földje és enyhe éghajlata nagyon alkalmassá teszi a művelésre. Az évszakok szerint változó esők mennyisége is előnyösen oszlik meg, mert azokban a hónapokban, amikor a talaj művelése és a búza vetése folyik, mindig elegendő eső esik. Az esős idő rendesen eltart addig, míg a búza kalászba nem ment; aztán egyszerre, néha öt teljes hónapra megszűnik minden eső. A Riverinán az aratás folyamán állandóan száraz, meleg időjárás uralkodik, ami a búzatermés betakarítására a lehető legkedvezőbb.
A Riverinának mélyebben fekvő, szárazabb területei, ahol évenként már csak 250 milliméternyi eső esik, a merinó juh tenyésztésére rendkívül alkalmasak. A juhnak ez a fajtája a száraz és meleg klímát szereti és itt igen értékes, a helyi felfogás szerint a világ legértékesebb gyapjúját termeli.
Ezen a tájon a száraz évszakban mesterséges takarmányon, a partvidékről hozott préselt szénán és szemen tartják a birkát, sőt százezer számra küldik ilyenkor vonatokon a hegyvidéki legelőkre, legújabban pedig nagy öntöző-műveket rendeznek be és az öntözött lucernásokon tartják a száraz évszak folyamán a birkát. A Riverinának nedvesebb és több esőtől járt része, kitűnő termőföldje ellenére is, még a közel múltban kizárólag a legelőgazdaság és főleg a juhtenyésztés céljaira volt felhasználva. Ez a táj volt Ausztrália leggazdagabb termelőjének, a squatter-nek a hazája, ahol az 20-30 ezer holdas területeken űzte az állattenyésztést.