A farmer sorsa a Riverinán

Amint az idegen a Riverinán az újonnan berendezett farmok vidékére vetődik, tavasszal vagy nyár elején, a viruló tájak dús kalászt lengető síkjain gyönyörűséggel merül el a szeme. A kezdet kezdetétől fogva őserejében megmaradt szűz-föld most hozza itt első terméseit. Mindenütt dós áldás árja ömlik el a vidéken és a feltört göröngy bőven fizeti vissza a munkát és a fáradságot, amit az első farmer reáfordított.

Régi farmház

Aztán a jövevény érdeklődve hallja, hogy ezen a szép vidéken valóban mily könnyű az élet: Az állam gazdag, sok millió hold földnek korlátlan ura. A bérbe adott vagy felosztott földekből annyi a jövedelme, hogy kiadásainak nagy részét fedezi. Földadót nem is fizet más, csak a nagybirtokos, a squatter, az ezer angol holdnál kisebb birtok pedig még teljesen adómentes.

Viszont az állam nagyban gondoskodik is polgárai jólétéről, így minden állampolgár, ha 60 évesnél öregebb és ha rászorul, rendes havi nyugdíjat kap a kormánytól, az anya pedig, aki új honpolgárt ad hazájának, szegény vagy gazdag egyformán, 120 koronányi nemzeti ajándékban részesül.

A katonásait is könnyen veszik itten, egyszerűen elütik gyerekjátékkal. A farmer fia, tanuló korában, helyben kapja meg a szükséges katonai kiképzést és csak rövid gyakorlatokra vonul be a hadi központokba, ha a vezetőség időnként úgy kívánja. Aztán itt minden nagykorú embernek megvan a feltétlen választójoga, amit az általános és titkos szavazás útján, férfi és nő egyformán gyakorolhat is. Ezek mellett az éghajlat is felette kellemes, mindössze tavaszból és nyárból áll az egész esztendő, az északi tájak hosszú, kemény telének gondjait és gyötrelmeit itt csak hírből ismerik.

A világjáró idegen, aki más földrészeken mindenütt csak gonddal, bajjal, nehézséggel küszködve látta a gazdát, amint e bőségben úszó vidékre ér, legelőször is azt gondolja, “hogy íme most eljutott a világnak arra az áldott pontjára, ahol kevés bajjal, kevés küzdelemmel, békében és elégedettségben élnek az emberek és ahol bizonyára a boldogságnak az a ritka, csodás “kék madara” fészkel. . . Sietve, vágyva tekint körül az Árkádiában, hogy minél előbb üdvözölhesse a felé mosolygó elégedett arcokat és hogy minél több boldog embernek szoríthassa meg a kezét.

 

Paraszt-szekér

Aztán, amint a jövevény az első kérges tenyerű farmernek az arcába tekint, csodálkozva látja, hogy biz annak éppoly redős a homloka, gondterhes az ábrázatja., és amint beszélni kezd, hát jóformán ugyanazok a bajai, panaszai, mint testvéreinek a világ bármely, kevésbé áldott pontján.

 

Legelőször is az időjárással van baja, ami változékony és megbízhatatlan. Mindig olyankor jő az eső, amikor nincs rá szükség, amikor legjobban kellene, akkor pedig nem esik. Olykor hat hónapra is teljesen kimarad az áldás, és a mindent elpusztító szárazság réme évről-évre folyton kísért ezen a tájon. Aztán a búza ára alacsony, a hasznot javarészben a kereskedő teszi zsebre, A munkással is végtelen sok a baj. A mezei munkás itt már unióba szervezkedett és most már ő szabja meg a munkabért, lehető legmagasabban. A munkabérrel együtt emelkedik a kamatláb is, amit a bank a kölcsön után beszed.”

Nohát az idővel, a munkással meg a keresettel megvan a baj mindenfelé.

Aztán jő a kormány, azt is mindig, mindenütt szidják. “A kormány itt önző osztálypolitikát csinál és nem védi a gazdák érdekeit. A munkáspárti kormány csupa proletárt nevel és a felelősség-nélküli, követelődző elemeket tartja biztos kenyéren. Fontos gazdasági dolgait pedig elhanyagolja, a vasutat is rosszul kezeli, örökös rajtuk a forgalmi zavar meg a vagonhiány”.

De van egy-két egész speciális panasz is, amiről másutt szó sem esik : “Sok a farmer ellensége, a nyúl, a madár százezer számra pusztítja a búzát s hozzá minden évben feltűnik valami új bogár vagy eddig nem ismert növénybetegség, ami ellen nagyon nehéz védekezni.

Aztán itt van a társadalmi forradalom, ami a hatását már érezteti úgyszólván minden családban. A modern asszonynép nem bírja vagy nem akarja elviselni a gazdaság körében előforduló sok apró és folyton megújuló munkát, bajt, gondot, és felelősséget. A városi élet kellemessége, fényűzése és szellemi élete ellenállhatatlanul a központokba vonzza a nőt; a farmon boldogtalan és boldogtalanná teszi a környezetét is, míg csak be nem juthat a városba, ahol mindenkor megtalálja a kényelmét, a szellemi szükségleteit és a – doktort.

Közben az egész társadalom is a fényűzés és a szertelenségek felé hajlik, ami a család ifjú tagjait erősen befolyásolja és a családfőnek úgynevezett elmaradhatatlan kiadásait hihetetlen módon felszaporítja, így aztán az, amit a pompás szűzföld megterem, folyton százfelé és száz alakban úszik ismét tova.

Bár a vidék rohamos emelkedésével a farmok értéke is jelentékenyen felszökkent, ez előnyös állapot sem jött ám ingyen, sőt minden esetben igen erősen meg kellett szolgálni az új viszonyok kialakulását. Az újonnan feltárt területek kis társadalma minden tagjának bőven kijutnak azok a munkák, amik a régibb, rendezettebb életviszonyok körében már régen el vannak végezve. Ha a farmer a birtoka környékén új utat akar nyittatni vagy a régit megváltoztatni, ha híd építése válik szükségessé vagy telefon vonalat, esetleg szárnyvasutat kíván engedélyeztetni, minden esetben magának kell az ügyet a kezébe venni, járhatja naphosszat a vidéket, biztatva az érdekelteket, gyűlésekben, bizottságokban, küldöttségekben kell szerepelnie, leveleznie kell az államhivatalokkal, fogadni a kormány kiküldötteit, meggyőzni, sürgetni és agitálni.

Ezenkívül, ha az új társadalom egyik-másik tagjáról kitűnik, hogy valami irányban speciális képzettséggel és szakértelemmel is rendelkezik, hát egész bizonyos, hogy a “közbizalom” lehető rövid idő alatt felé fog irányulni mindazokban a vidékét érintő ügyekben, amelyekben ő szakértő, és a közügyeknek bizonyos fokú személyes intézését kikerülhetetlenül el kell vállalnia, ami esetleg minden szabad óráját igénybe veszi.

Aztán jönnek az anyagi áldozatok, A publikumtól fenntartott vagy segélyezett társadalmi és jótékonysági intézetek és az államtól nem segélyezett, mindig pénzhiányban szenvedő egyház, az évenkénti gazdasági kiállítások és versenyek, a sokféle sportegyesület ügyeinek előmozdítása és főleg közvetlen anyagi támogatásával, folyton sok kiadás és igen nagy összeget képviselő, önkéntes évi adó hárul reá, ami ily mértékben másutt talán sehol sem fordul elő és amiben mégis mindenkinek morális kötelessége részesülni.

A közügyekben való folytonos élénk részvétel oly vidéken, ahol a kedvezőtlen munkásviszonyok és a még folyton alakuló átmeneti állapotok mindenkinek a saját személyes ügyleteit is jelentékenyen megnehezítik, bizony gyakran igen sokat jelentő, nagy áldozat.

A javak és előnyök, a bajok és az áldozatok ilyféle összességében folyik le a farmer élete a Riverinán, ezeken fordul meg a sorsa, a sikere és a boldogulása. –

Az annyira érdekes, különleges életviszonyokat figyelő és fontolgató idegen pedig arról győződik meg, hogy a világnak ezen az egyik legáldottabb táján is csak küzdelem az élet.

Akinek különösebb sikerekben van része, az sem kap itt semmit ingyen, sőt a jutalmat folyton mindenki keményen megszolgálja, tűri, viseli a bajt, a gondot, a bizonytalanságot, hisz, reménykedik, küzdve küzd és bízva bízik. . .