A kertész szemével

Akkor folytatom a kertekkel. Miután magam évtizedekig hobbykertész voltam, talán ezért ez megbocsátható.

Ottlétem idején kizárólag kertvárosban laktam, és gyakorta sétáltam le a kb. 4,5 km távolságban lévő tengerhez. Így módom volt tüzetesen körülnézni e tekintetben is. Elmondhatom, hogy szinte nem is láttam elhanyagolt kerteket: mindenütt a “gondos gazda” keze nyoma látszott, csakúgy, mint az épületeken is!

Érdekesnek találtam, hogy az ingatlan tulajdonosok nem törekednek az utcai fronton tulajdonuk minden négyzetcentiméterét kerítéssel birtokukhoz csatolni, hanem gyakorta a kerítést 1-2 méterrel a telekhatáron belül helyezik el. A kívül maradt sávot pedig befüvesítik (s gondosan nyírják is!), s ezt helyenként különféle virágokkal, bokrokkal, kisebb-nagyobb pálmákkal díszítik. Még muskátlit is volt szerencsém látni, bár ez a szegény növényke szemmel láthatóan nem nagyon bírta az ottani meleg klímát.Ismerősként “köszöntött” néhány árvácska és estike is. És meglepetéssel láttam egy mikulás virágot, amelyik egy kb. 170 centiméter magas kőkerítés fölött kukucskált ki az utcára.!!!

Természetesen furcsaságnak sem volt híján a növényvilág: az aszparágusz és az a bizonyos páfrány-féle, amit itt virágüzletben árusítanak, nos, az arrafelé gyomnövény, gondosan irtják is. (Korábban magam is egy kisebb teherautónyit irtottam ki egy ilyen “elgyomosodott” kertből.) Láttam sokféle más, szinte ember nagyságú növényt (pl. krotont, de másféléket is), amit itt drága pénzen árusítanak virágüzletekben, és amelyekből egy-egy (sokkal kisebb) példány otthon a szoba dísze és egyúttal a gazda büszkesége! És óriási fikusz fákat, amelyek az évszázados tölgy méreteket is képesek túlszárnyalni. Találtunk egy valamilyen ismeretlen díszfa mókás termését, amely megszólalásig úgy nézett ki, mint egy szép szál füstölt parasztkolbász!

S még két páfrányfélét említek: a szarvasagancs- ill. madárfészekpáfrányt. Mindkettő fák, pálmák törzsére telepszik rá (vagy rátelepítik zsinórral odakötözve, hogy azután egy idő után maga is hozzáerősítse önmagát.) Az utóbbit – vagy ahhoz nagyon hasonló fajtát – itthon is árusítják. Mindkettő érdekessége – találó megnevezésű külalakjukon kívül -, hogy a házi kertben “etetni” szokták őket, ami abból áll, hogy pl. banánhéjat, vagy más rothadásra képes növényi maradványt kell “beléjük” rakni és ezek bomlásterméke élteti őket. Maga a folyamat persze természetes, de a “kivitelezés” az rendkívüli.

Legnagyobb hatást rám nem is az orchideák tették, aminek tucatjait egyik rokonom büszkén mutatta és oktatott kezelésükről, hanem a jakaranda-fák és a bougainvilliák tették (remélem, helyesen írtam a nevét). Az előbbiek olyan jól megtermett cseresznye-fa nagyságra is megnőnek, s jellegzetességük, hogy előbb virágoznak és csak kb. a virágszirmok elhullajtásával egy időben hozzák a leveleket. Káprázatos látvány volt egy-egy ilyen fa lilásba tetsző, halványkék virágaival teleszórt koronája! Volt egy (paprika)vörös változata is, amely azonban személy szerint engem kevésbé fogott meg, de tagadhatatlan, hogy fantasztikus szép látványt nyújtottak azok is. A bougenvilliákat tk. egy jól megtermett gyümölcsfa méretű óriási tüskés bozótként lehet jellemezni, amelynek belsejében már csak csupasz ágak, vesszők vannak, de a “korona” külsejét csupa erőslila virágok borítják, amelyek szinte elnyomják a levélzet zöldjét. Mind a jakaranda fákat, mind pedig a bougenvilliákat utcahossz távolságról látni. Kiváló és rendkívül szép tájékozódási pontokat képeznek az önmagában változatos, de a hazai (kert)városi utcaképhez képest meglehetősen egyhangú stílusú házsorok – jobban mondva kertsorok között.

A kertváros jellegzetességeként érdemes megemlíteni, előfordul, hogy kerítés sincs vagy ha van is, az gyakorta a garázsbejáratokat (mert olykor kettő is van) szabadon hagyja. Ja, és az öntözőslag – amivel az utcafronton lévő füvet és dísznövényeket öntözik – olykor hetekig őrizetlenül marad az utcán. Pedig itt-ott hallani panaszt a közbiztonságról.

Talán erre már utaltam is korábban – volt alkalmam megfordulni egy “farmon” is, amely tk. az ottani fogalmak szerint egy hétvégi telek volt. Csak éppen több mint 6 magyar hold.! (Bár nem állítom, hogy az jellemző lenne, hogy mindenkinek van “hétvégi telke”, de azért előfordul.) A tulajdonosa hét közben a városban dolgozik. A farmon baromfiakat tart, amolyan háztáji méretben, és általában hét közben kétszer-háromszor is kijár az állatokat etetni-itatni. E – nekem hatalmas, de ott nem különösebben nagy – területen gyümölcsféléket termeszt: pl. számomra ismeretlen citromfajtákat (amit én úgy, ránézésre, pl. narancsnak véltem), narancsot, avokadót stb., Ami viszont számomra teljesen ismeretlen volt, az egy mogyorószerű gyümölcs: a macadamia dió. Valóban diószerű, mert amolyan almafa méretű fán terem és gömbölyű, de igen kemény sima héja van. Viszont csak egy “osztatlan” belet tartalmaz, mint a mogyoró. Nos, ez a dió-féleség igen nagy növényi zsírtartalmú gyümölcs, amit sokféle formában fogyasztanak: “nyersen”, pörkölve, sózottan, de akár csokoládé réteggel is bevonva. Igen-igen ízletesnek találtam, akármilyen “kiszerelésben” is fogyasztottam. Kár, hogy nálunk ez a gyümölcs teljességgel ismeretlen.

S megkóstolhattam a banánpálinkát is, amelynek készítése semmiben nem különbözik a jól bevált “magyar” módszertől. Talán csak annyiban, hogy azokat a fürtöket használják fel erre a célra – szerény véleményem szerint nem eléggé elterjedt körben? -, amelyeket a nap megperzselt (noha a farmerek a fürtöket világoskék színű műanyag zacskókkal burkolják az érés során, hogy ezt a károsodást megelőzzék). A termesztőtől megtudtam, hogy a barna foltos banánt már nem tudja eladni a piacon, és annak hasznosítására főz a “selejtből” pálinkát. (Persze mi messze vagyunk mindenféle “banánföldtől”, részünkre – nem itt, hanem pl. Guatemalában – zölden szedik le a gyümölcsöt, úgy szállítják ide, majd itt speciális módon utóérlelik. Ekkor nyeri el sárga színét. S ez az oka annak is, hogy az ott már csak pálinkának jó banánt itt még teljes értékű gyümölcsként adják el.) Maga a pálinka – kóstoltam is, ha tehettem ?- eléggé jellegtelen és ezért tanácsoltam is, hogy némi szárított banán hozzáadásával utóérleljék.