Lakásbérlés

Lakásbérlés

A lakásbérlést államonként különböző törvények szabályozzák

Ezekről a törvényekről ügyes, jól érthető ismertetőket adnak ki. Ezek a linkek az állami kormányok központi honlapjaira mutatnak, valahol itt megtalálhatod őket. Készülj fel belőlük, a sikeres megtelepedés egyik alappillére, hogy tisztában légy a jogaiddal és a kötelességeiddel. Keress rá a consumer protection, housing, tenants kulcsszavakra.

Rezsi

Mi tartozik a tulajdonosra?

  • az épület biztosítási díja
  • vízdíj, csatornázás
  • szemétszállítás
  • a kert gondozása
  • meghibásodások javíttatása
  • adók és illetmények
  • ügynöki díjak, a további kiadások, hirdetés költségei

Mi tartozik a lakóra?

  • villany, gáz
  • telefon, kábel, internet
  • a lakberendezés biztosítása
  • a lakásbelső tisztántartása

Mi az, ami kimaradt?

A központi fűtés és a távfűtés. Azért maradt ki, mert az itt általában nincs.

Posza, Brisbane-ből:

Mielőtt beköltözik az ember egy újonnan bérelt kéglibe, ajánlatos bejelenteni mindezt a helyi áramszolgáltatónál, mert előfordulhat, hogy örömködve beköltözik a friss szerzeménybe és este döbben rá, hogy nem tud lámpát gyújtani, ugyanis nincs áram.:) Ez úgy működik, hogy az előző lakó annak rendje-módja szerint kiköltözik, és szól az itteni elektromos szolgáltatónak, hogy isten áldja, többet ne küldje a számlát, mert már nem lakik benne. A helyi ELMŰ ki is kapcsolja az áramot, ha nem szól nekik senki. Ezért érdemes visítani még a beköltözés előtt, hogy ne piszkálják a villanyórát, csak írják át a nevemre a lakáshoz tartozó kapcsolót, mert az adott naptól kezdve én fogom fizetni a számlát. Mindezt interneten keresztül meg lehet tenni.

Ugyanez a helyzet a telefonnal. Kinéz az ember egy szimpatikusnak tűnő telefonszolgáltatót, és szól, hogy egy adott naptól kezdve adott címen kellene neki telefon. Ezt szintén neten keresztül intéztem (Telstra), még a költözés előtt két héttel, ők vissza is igazolták a kérelmemet, amiben közölték a leendő telefonszámomat. Azt még hozzátették, hogy ne vegyem tutinak a számot, majd ha bekötik, akkor lesz fix. Viszont ha internetet akarok bevezetni (ADSL) ahhoz kell a vonalas szám. Most itt tartok, próbálok kisajtolni a telefonosoktól egy fix számot előre, amire már lehet kérni internet szolgáltatást.

A vízzel nem kell törődnöd, az a háztulajdonos dolga. A számla is neki érkezik. A lakásbiztosítás is az ő dolga. A lakberendezést, ha értékes, bebiztosíthatod magadnak.

Brisbane

Nézzük, hogy mit ír a lakásbérlési kalandjairól 2004-ben Posza, Brisbane-ből:

Kinéztük a neten a nekünk tetsző lakást (www.realestate.com.au) és írtunk egy pár soros mailt hogy mikor tudjuk megnézni. Volt, aki 1-2 óra múlva vissza is írt, és küldött egy telefonszámot, de volt aki vissza is hívott. Ezek főleg ügynökségek, sohasem a tulaj. Telcsin megdumáltuk az időpontot és elmentünk megnézni a kéglit. Volt olyan nap, amikor 3 lakást is megnéztünk.

Egy ilyen véletlenszerű alkalommal szintén láttunk egy szép nagy házat, kint volt előtte a tábla, hogy kégli kiadó. Felhívtam őket, és másnapra megbeszéltük a lakásnézést. Ez a másnap épp szombatra esett, kérdeztem, hogy ez nem baj? Kiderült hogy nem egy ügynökséggel dumáltam, hanem egy "property manager"-rel, amolyan házmester félével. Másnap megnéztük, és amikor beléptünk, akkor jött a "hoppá" érzés, egyből megtetszett és fülig ért a szánk.:) Főleg amikor megmutatta a házhoz tartozó medencét és dzsakuzzit, illetve a felső teraszról a kilátást…:) Kérdezte a hölgy, hogy akkor mi legyen, megírjuk a jelentkezési lapot? Rövid tanakodás a párommal, és rábólintottunk. Az irodájában mondtam a hölgynek, hogy hát izééé… mi ugye új bevándorlók vagyunk, egy hete jöttünk, se munkánk, még itteni jogsink sincs, ilyen jelentkezési lapot sem töltöttünk soha, se semmi. Amit oda tudtunk neki adni az a még otthonról hozott (illetve egyéb) referencia a közös képviselőtől (persze angolul). Tök rendes volt, mert mondta, hogy nem gond, ez egyelőre elég, és felajánlotta, hogy ha befizetünk 50AUD-t, akkor nem mutatja meg a lakást másnak, felhívja a ház tulajdonosát és megkérdezi tőle, hogy a beadott papírok és infók alapján kiadhatja-e nekünk a kéglit. Ha a tulajnak nincs kifogása, akkor megkapjuk a lakást, és a befizetett 50-est beszámítják a bérleti díjba, de ha a tulaj nemet mond, akkor visszakapjuk. OK, befizettük, és teljesen izgatottan mentünk haza, hogy akkor mit fog szólni a tulaj. Kicsit hihetetlen volt, hogy itt vagyunk egy hete, és lehet, hogy már lesz is kéglink, ráadásul az első próbálkozásra. Még aznap felhívott, hogy rendben van, a tulajnak semmi kifogása, szóval megkaptuk.:)

Csak pár infó röviden. Ez egy apartman komplexum, 20-30 lakással, a miénk 2 hálószobás, 2 fürdőszobával, egy nagy nappali (most már jöhetnek a barátok, családtagok:)), kis terasz, saját kert, mert épp a földszinten van. A ház alatt parkoló, és szép nagy medence is van.:) Az otthoniaknak sajnos nem mond sokat, de a Kangaroo Point tetején van, szemben a belváros felhőkarcolói, és a Brisbane-i botanikus kert, közöttünk pedig a Brisbane folyó. A hálószobában van gardrób, abba tudunk pakolni, a konyha rendesen fel van szerelve, bútorok benne, sütővel, mosogatógéppel, de egyébként a kégli bútorozatlan. Előre be kellett fizetni 2 heti lakbért, és un. deposit-ot, amit ha rendben visszakapják a lakást, amikor kiköltözünk akkor visszaadják, ez általában 4 heti lakbér.

Éva írta, szintén Brisbane-ből:

Itt vagyunk Brisbane-ben, tanulóvízummal.

Úgy érkeztünk, hogy nem volt szállásunk előre foglalva, ezért 1 hetet laktunk a Melbourne Hotelben, ahol eléggé lepukkant szobákat adnak ki 150$/hétért. A szoba még csak hagyján, de konyha egyáltalán nem volt. Semmi. Nincs villa, pohár, egyetlen sütő volt, ami működött, így gyakorlatilag csak pizzát ettünk!

Utána viszont sikerült kibérelnünk egy apartmant. Valóban nem volt egyszerű, kiábrándító volt, mert rémes, mennyire semmibe vesznek, hogy 40 percet késik az ügynök, és egy sorry sem hangzik el, hogy amikor valami probléma van (pl. elromlott a mosógép), 4 napig senki nem válaszol, és tényleg versenyzel azért, hogy te vehesd ki a lakást:)

DE! Nem volt ausztrál jogsink, nem volt korábbi referenciánk, 6 hónapra vettük ki, nem többre, ráadásul a vízumunk jelenleg előbb lejár, mint a lakásbérlet (persze, szeretnénk hosszabbítani), és nincs állandó jövedelmünk. Én azt gondolom, hogy ami igazán számított, az a bankszámlakivonat volt (nem mintha annyira sok lenne rajta:), de látták, hogy fedezi a bérleti díjat erre az időre.

A lakás maga egyébként nagyon szép, 2 szoba+nappali (persze teljesen bútorozatlan volt, egy régi mosógép+szárító kivételével), de egy festés nem ártott volna. Ezt végül meg is kaptuk, mert a meghirdetett ár alatt ajánlottunk érte. Ezért felhívtak, azt mondták, kiadják, de csak a magasabb áron, viszont kifestik. Azóta kétszer is találkoztam a tulajjal, egyszer valami függönyt hozott, egyszer pedig a mosógép miatt. Nagyon kedves, segítőkész, és megadta a számát, hogy ne kelljen az ügynökséggel bajlódni.

Ja, és a vicc az egészben, hogy a festő, aki csinálta a lakást, magyar volt! Idejöttünk egyik reggel, még tartott a festés, de mindent megbeszéltünk, persze angolul! Egy kicsit furi volt az akcentusa, éppen erről beszéltünk lefelé a lépcsőn. És utánunk szólt, hogy "Kicsi a világ!":)) Szóval, azért nem olyan rémes szerintem.”

Tib írta 2005-ben Brisbane-ből:

Voltunk összesen 5-6 bérleményben, sokban laktak még, szétszórva minden, rendetlenség, iszonyú lelakottság. Ezenkívül még egy másik tetszett, de emellett döntöttünk.

Ami érdekes lehet röviden, az a pályázat dolgai. A megszokott és bevált módszert követve az interneten kinézett lakáshoz tartozó ügynökséghez elmentünk személyesen múlt csütörtökön. Még aznap délután egy középkorú fickó eljött velünk megnézni ezt és egy másik lakást. Pénteken még megnéztünk másokat is, majd választottunk és az összes létező papírunkkal elmentünk újra az ügynökségre. Itthon meg kitöltöttük a pályázatot, amit előző napon kaptunk.

A megnézésre és a pályázatbeadásra is szép ruhában érkeztünk, semmi komoly, csak ing az elegánsabb rövidnadrághoz, Veronikán is valami szebb blúz volt és szoknya.

Papírok:

  • útlevelek
  • ajánlólevél Bertók Zolitól, hogy mi jó figurák vagyunk és nem rúgjuk szét a lakást. ;-)
  • a munkaszerződésem…mindenki úgy tárgyal velem, mintha simán dolgoznék valahol…hiába leszek szerződéses egy világvégi országban
  • vízum levél, amit a bevándorlási hivatal küldött….beadtunk minden baromságot, mert kevés papírunk volt….nem voltak előző bérléseink, semmi ilyesmi.
  • céges igazolás, amit anno a végzettség elismertetéshez csináltunk, amiben leírják, hogy mit dolgozom, meg hogy jó arc vagyok és régóta a cégnél vagyok.
  • születési anyakönyvi kivonat és fordítások
  • jogosítványok és fordításaik…mindenhol, ahol jogosítvány kell, a magyart úgy kezelik, mintha ausztrál lenne. Beírják a számát és kész…én meg meggyőzően vigyorgok….;-)
  • bankkivonat, ahol igazolta a bank, hogy van egy kevés pénzünk és ki fogjuk valahogy fizetni a következő hónapokat is.
  • mobiltelefon szerződés, ahol igazoljuk, hogy mi a mostani címünk…ez sima prepaid
  • kocsi vételi szerződés, mert a regisztrációs papírok még nem érkeztek meg hozzá…ezt is kérték megjelölni a pályázaton

Tegnap aztán befizettük a bond-ot, amit, ha elmegyünk, visszakapunk, ha rendben a lakás. Valami központi számlán parkoltatják addig, illetve az első két heti bérleti díjat. Valami Quickrent mágneskártyán fogjuk fizetni kéthetente a díjat.

A lakásról kicsit…

A sorház Redcliffe félsziget déli csücskén található, két utcára az óceántól. Ez a belvárostól olyan 24 km légvonalban. Busz van csak a félszigeten, amivel pár megálló után át lehet szállni a vonatra, ami befele visz. Az úthálózat nagyon jó, mert az utcánktól nem messze van egy viadukt, ami Redcliffet köti össze déli irányban újra a szárazfölddel.

Alul van a garázs, konyha, nappali és egy kisebb szoba, ami office [iroda] lesz valószínűleg nekem. Alul van még egy kis kert, de nem számottevő méretű. Felette van két szoba, mindegyik fürdővel. Efelett van egy kis terasz, ami fedett és két irányban látszik az óceán egy picit. ;-)

Az ára elsőre soknak tűnik, sőt nagyon soknak, de két ok, amiért be mertük vállalni. Mivel otthon dolgozom, ha jól tudom, az adóból leírható valamennyi. A másik, hogy máshol, kevésbé szép helyen, kevésbé szép lakások majdnem ennyiért vannak. Amúgy 285 hetente. Aki WA-ban él, annak rengeteg, aki Sydneyben, annak nem vészes…sőt….sajna úgy tűnik, Brisbane is egyre drágább varos lett…egyre többen jönnek, emelkednek az árak, a bérletek.

Perth

Zsolt írta 2004-ben:

Találtunk egy kedves lakást; minket választottak bérlőnek; hétfőn vesszük fel a kulcsokat. A lakrész az ügynök szerint egy unit (mások szerint egy villa), nekünk meg teljesen mindegy hogy hívják: a miénk lesz (remélhetőleg) 1 évig.

Kialakítás: Földszintes (számomra) sorház, 1 nappali, 1 nagyobb háló, 2 kisebb háló, tágas konyha, fürdőszoba, külön WC, saját(!) kis kert, kamra, zárható garázs. A három lakrész telekszomszédja (nappalival szemben a kerítés túloldalán) egy kisebb park, közepén egy apró tóval.

Közlekedés: három forgalmas főút közösnek mondható csomópontja kocsival 2-3 perc, 400m gyaloglás után a tömegközlekedés (buszok, villamos (itteni HÉV?)) elérhető.

Egyéb: két bevásárlóközpont 3 km-en belül, a suburb-ben található Perth egyik egyeteme.

Az ügynökséget telefonon hívtam, hagytam üzenetet az ügynöknek, másnap visszahívott: megbeszéltük a találkozó részleteit. Ittlétünk legforróbb napján (+38.0 C árnyékban) du. 2-kor találkoztunk a hölggyel. Tíz perc alatt végignéztünk mindent, ami nagyon tetszett még: festés új, fürdőszoba teljesen új, konyha szintén nem volt meg használva.

Előre készültünk: az ügynökségtől korábban kapott jelentkezési lapot kitöltve, személyes papírjainkat lefénymásolva érkeztünk a helyszínre. Ő átnézte őket és azt javasolta, hogy vigyük be személyesen az irodába, adjuk a property manager kezébe és fizessük be a jelentkezési díjat (4 heti lakbér – ez visszajár elutasító döntés esetén). Mi így cselekedtünk. Másnap hívták is telefonon a referenciaként megadott Steve-et (átmeneti szállásunk házigazdáját), néhány furfangos kérdést tettek fel neki (mióta ismer; ha lenne egy háza, kiadná-e nekünk; van-e munkánk; tiszták/rendszeretők vagyunk-e).

Ő igyekezett minél jobb képet festeni rólunk, ez is kellett ahhoz, hogy még aznap délután hívjanak és jelezzék: mi vagyunk a szerencsések! A real estate manager, az ügynökségi adminisztrátor és a property manager többször is hangoztatta: well organized! (nem ártott előre készülni..)

Az ország adminisztratív beállítottságára jellemző volt az ingatlanügynökség által összekészített papírhalmaz. Egy kedves fiatalember a Property Manager, ő vele leszünk majd kapcsolatban az elkövetkezőkben ha bármi kérésünk, kérdésünk lenne a lakással kapcsolatosan. Hétfő délután 2-re mentünk be az irodájába, ahol kb. fél órán keresztül ismertette az itteni ingatlanbérléssel kapcsolatos szokásokat, jogokat és kötelességeket. Az alábbi papírokat vettük át Tőle:

  • Szerződés a lakásbérlésről (elég részletes: 8 oldal);
  • Információs anyag a Bérlők részére (törvényből kimásolt részek: 4 oldal);
  • Az ingaltanügynökség részletes információs füzetkéje (13 pontba sűrítve);
  • Ingatlan állapotfelmérő anyag, Ez arra szolgál, hogy az ügynökség az ebben foglaltaknak megfelelően akarja visszakapni a bérlet lejártakor a lakrészt. Amennyiben eltérés mutatkozik, úgy az általunk befizetett letétből (4 heti lakbér) vonják le a végén a javítások összegét. Itt jegyzem meg, hogy többen tanácsolták hogy nézzük át alaposan az anyagot betűről betűre, mert nem biztos hogy a lakás állapotát tükrözi a riport. Az ügynökség nem mindig veszi a fáradtságot, hogy aktualizálja az ilyen jellegű anyagait. Ha nem elég körültekintő a bérlő, később a nyakába varrhatnak valótlan dolgokat, amit esetleg a korábbi bérlőknek kellett volna fizetniük. Nálunk elég egyértelműnek tűnt a képlet: teljesen felújított, kifestett lakásba költözünk be, így mindennek jónak és újnak kell lennie. Ma egy fél délelőttöt egyeztettük a riportban szereplő dolgokat a valósággal és néhány eltérést sikerült is találnunk. Ezek nem olyan veszélyes dolgok, de jobb az elején tisztázni a saját megnyugvásunk érdekében (pl a nappaliba 4 konnektor volt feltüntetve – ez stimmel, de a 3 dupla + 1 szimpla helyett 3 szimpla + 1 dupla van beépítve, . stb).
  • A biztosíték (bond) összegéről szóló átvételi elismervény és adminisztrációs lapok;
  • 4 üres formanyomtatvány a hibabejelentésekhez;
  • A hibajavító cég névjegykártyája;
  • Egy lap az ingatlancég esetleges szankcióinak ismertetéséről;
  • Egy üres formanyomtatvány a kiköltözéshez;
  • Egy lap, mely a két kulcscsomó lefénymásolt, majd általunk aláírt dokumentuma (ezeket vettük át);
  • A bérlemény periodikus ellenőrzési ismertetése (az ügynokség részéről 6-12 hetente leellenőriznek mindent a lakásban);
  • A bérlemény végső leellenőrzési ismertetése;
  • WA vízszegény állam, így kaptunk ismertetést a locsolási időpontokról is;
  • Egy formanyomtatvány a fizetési mód választásáról (internetes / telefonos / automatikus levonás) – fizetni kéthetente kell;
  • Egy számla az egy összegben befizetett pénzről (összesen 7 heti bérleti díj: 1 hét: letting fee, 2 hét: bérleti dij, 4 hét: bond);
  • A Property Manager elérhetőségei (névjegykártyán és hűtőmágnesen (vicces..)

Sydney

László tapasztalatai 2003/2004-ből, Sydney belső nyugati kerületeiből:

Hadd írjam le én, mik azok, amiket nagyon nem szeretek (először erősebb igét akartam használni, de az túlzás lett volna). Sydney-re vonatkozóan másfél év alatt begyűjtött tapasztalatok.

Ha nincs pénzed kapásból házra, akkor bérelni kell lakást, házat, akármit. Sydney k#%@* drága hely, az átlagos házár már lassan a fél millió dollárt eléri, 2010-re jósolják az 1 milliós átlagárat (A Sydney Morning Herald-ban szoktam rendszeresen olvasni a kérdést taglaló elemzéseket a hosszú távú érdekeltségem miatt). Mikor kijöttem, Mo-n lehetetlennek tűnt, hogy valaha is lesz kellő önrészem egy lakáshitelhez. Itt nem tűnik annak, de ha egyszer házat kell vennem Sydney-ben, drága mulatság lesz.

Azaz bárki idejön, sokáig bérleményben fog lakni.

Nos, a bérlet is k#%@* drága. Ha belvárosban van munkahelyed, akkor vagy ott laksz, drágábban, vagy távolabb laksz, és az időd (=pénzed) kb. ugyanott van az olcsóbb bérleménnyel is. 30+ éves fejjel, még gyerek nélkül is van az embernek valami igénye kicsit tágasabb helyre, így mi a feleségemmel kezdettől fogva két hálószobás lakásban, házban gondolkodtunk (rendszeresen jöttek/jönnek diákjaim is Szegedről, akik addig nálunk laknak – a magyar tudományfinanszírozás erre kényszerít).

Ebben a kategóriában, a harmadik bérleményünkbe tegnap [2004 május] beköltözve, összesen kb. 45-50 bérleményt láttam, mióta itt vagyok, a heti 250 és 400 dolláros ártartományban.

Eleve a rendszer nagyon más, mint otthon. Bérlemény keresésénél a legritkább esetben találkozol a tulajjal (én kétszer találkoztam gazdával), szinte mindig csak egy ingatlanügynökkel tárgyalsz mindenről. Hirdetések: újság (SMH hétvégen), www.domain.com.au, www.realestate.com.au (gyakorlatilag ugyanaz az adatbázis), ingatlanügynökségek honlapjai. Kiszemelsz pár lakást, házat; ezután jön egy vizit, amit vagy az ügynökkel beszélve megszervezel, vagy szombati napon odamész, amikor 15-45 percre az ügynökség egy embere kinyit, és sok idegen emberrel együtt megnézhetsz. Ha tetszik, kitölthetsz egy jelentkezési lapot, amit az ügynökség eljuttat a tulajhoz, aki a beérkező jelentkezési lapok adatai alapján eldönti, hogy ki szimpatikus neki. Ha szép a hely, akár 10-12-en is jelentkezhetnek, azaz nagy a verseny, egyáltalán nem biztos, hogy megkapod a helyet.

Problémák:

– mint az már sokszor elhangzott, az itteni építkezési stílus nem európai gyomorra van méretezve. Valami iszonyat ócska helyeken képesek hirdetni heti 270-330 dollár között áron. Lerohadt belsők, ujjnyi rések az ablakok, ajtók alatt, mellett, fölött, házon kívüli lepra fürdőszobák (néhol még az sincs), a konyha hányingert keltő, a hely előtt három buszvonal és másodpercenként 3 autó megy el a nap 24 órájában, a hét hét napján. Ahogy otthon is, itt is legalább tíz helyet meg kell nézni, mielőtt az ember egyáltalán a döntésre kezdene gondolni (hacsak nincs nagyon szerencséd, vagy vastag pénztárcád). Nekem az volt a végkövetkeztetésem, hogy a heti 300 dollárnál olcsóbb helyekre gyakorlatilag figyelni sem érdemes (és nem az extra finnyásságom miatt) – legalább is Sydney Inner West és az Eastern Suburbs régióiban.

– az ingatlanügynök az általam (és másoknak tett panaszaim nyomán mások által is) ismert legrosszabb emberfajta. Hazudnak, nem törődnek a bérlővel, ugyanakkor a legkisebb problémát is rád próbálják hárítani, a te problémáidra meg rá se hederítenek. Egyesek szerint a használtautó-kereskedő a legrosszabb emberfajta, de olyan tapasztalataim nincsenek.

Példa: betörtek hozzánk, rendőrség, zárcsere javaslat (merthogy kulccsal jöttek be). Három hétbe telt, mire válaszolni méltattak, hogy igen, kicseréltethetem a zárat (akkor döntöttem az elköltözés mellett).

Más. Elromlott a konyhai villanyfőző (olyan négykarikás, majdnem olimpiai). Öt hétbe, 4 telefonba, 1 emailbe és két levélbe telt, mire kicseréltették a zárlatos részt. Lehet mondani, hogy igen, ha kell, én is kicseréltethetem, de a magam részéről nem akartam a bérleti szerződés egyetlen pontját se megsérteni, illetve mi a fenéért költsek egy más helyre, ahonnan nagy valószínűséggel hamarosan elköltözök (l. még átlagos költözési szám a nyugvópont elértéig)

Más. Beköltözés előtt, hely oké, de az utolsó lakó "elfelejtett" kitakarítani. Ügynök: természetesen ki lesz takarítva, természetesen ki lesz javítva a leszakadt függöny. A folytatást mindenki kitalálja, nekünk kellett mindent megcsinálni.

Más. Kisebb kérdés, hívom az ügynökséget. Majd hívjuk. SOHA nem hívnak vissza.

Más. Internetes átutalással fizeted a lakbért. Valami kisebb bankot használnak, ahol elkeverik az utalásokat. Napokig hívogatnak, hogy mikor fizeted már a lakbért, még akkor is, amikor papíron (na jó, pdf fájllal) igazolod neki, hogy már fizettél, te nem tehetsz semmiről. Két hét múlva értesítés, hogy új bankot választottak, bocsánatkérés nuku.

Kb. még kétszer ennyi példám lehetne, de talán elég. Nekem – és pár kollégámnak – ezek a tapasztalatai mindösszesen 5-6 ügynökség alapján.

Tárgyalási módszerek

Lakást keresni csak elegánsan felöltözve szabad. Vasalt ing, nyakkendő, hölgyeknek szoknya-blúz. Vigyél magaddal névjegyet, ha nincs, akkor megéri csak ezért csináltatni. Azon legyen rajta minden rangod, címed, esetleg néhány érthetetlen rövidítés is. Lehet akkorát túlozni, amit csak elbír a papír.

Vigyél magaddal ajánlólevelet az előző ingatlanügynöktől vagy személyi ajánlást (personal reference) a munkáltatódtól vagy mindkettőt.

Az ingatlanügynökök közül az öregebbje nagyon dörzsölt, egy-két elejtett mondatból kitalálja, hogy ki- és mi vagy. Sajnos a lakáskiadásra a tehetségtelen alját meg a kezdőt rakják, hadd küzdje fel magát. Ezeknek segítened kell, hogy meglássák rajtad, hogy ki is vagy.

Már nagyon régen volt az, hogy én bérlakást keresgéltem, ezért az emlékeim már kissé megszépültek. Talán azért is volt sikerem az ügynököknél, mert szívesen beszélgettem velük erről-arról. Ha pályáztam egy lakásra, akkor biztos, hogy meg is kaptam. Talán azért, mert engem megismertek és megjegyeztek.

Volt már olyan, hogy az ügynök az irodában egyszerűen a kezedbe nyomta a kiadó lakás kulcsát, és azt mondta, hogy menj, nézd meg magad? Ha nem, akkor valamit rosszul csináltál. Olyan jó benyomást kell kelteni az első pillanatban, hogy egy lakáskulcs visszahozatala erejéig megbízzanak benned.

A jó ügynöknek az a dolga, hogy a jó tulajdonoshoz és annak szép lakásához megtalálja az oda illő lakót. Azt már pontosan tudja, hogy melyik lakás mennyit ér és melyik tulaj mit követel. Téged még nem ismer. Adj neki minél több támpontot.

Költözés

Kropi 2006/ban Melbourne-ben a bérelt lakásból a sajátjába költözik

Költözés – elméletben

Egy költözés felfogható egy kisebb projektnek. Időpontokhoz kell illeszkedni, költségek merülnek fel, és erőforrásokat kell alkalmazni. Mindez persze függ a két lakhely közötti távolságtól, no meg az áthordásra szánt cucc mennyiségétől. Alapvetően kétféle költözés van, a profikkal végeztetett és a "csináld magad" mozgalom. Mi a második változatot részesítettük előnyben, lévén hogy igazán nagy bútoraink még nincsenek (legalábbis eddig nem voltak), meg hát, így is "ölég" költség merült fel, miért ne tudnánk magunk dobozolni…

Mindenféle költözéssel kapcsolatos teendőt segit a www.emove.com.au weboldal. Ha lövésed sincs, mikre van (lehet) szükséged egy költöztetéshez, akkor itt témakörökre bontva tippeket kaphatsz. Van jó pár ingyenes szolgáltatásuk, például a címváltoztatás, de persze kapcsolatban állnak szolgáltatókkal, akiktől ajánlatot kaphatsz, ilyen szolgáltatók többek között a költöztető cégek, meg a gázszolgáltatók.

Költözés – gyakorlatban

Persze, amit az elmélet alapján kitaláltunk, azt a gyakorlatban is meg kellett valósítani. Ja, még annyit elöljáróban, hogy az idő szűkössége miatt csak "A" terv készült, így néha improvizációra volt szükség a megváltozott feltételek miatt.

A durva terv

A következő sarokpontokat határoztuk meg, vagy eleve adottak voltak:

  • settlement (átadás-átvétel) október 13-a (ezelőtt nem lehet a ház kulcsait felvenni),
  • a lakás kulcsok leadása Docklandsben október 16-a,
  • társasházi lift kizárólagos használati időpontja péntek 14-17 óra, szombat 9-11 óra,
  • költöztető teherautó bérlése csak egész napra lehetséges,
  • a bútorbolt raktára, ahol az ufós fotelt vettük csak délután négyig van nyitva,
  • pénteken délután 3 után a belváros irányába a Monash Freewayen torlódás várható.

Emove-os lépések 1 – címváltozás

Jó pár címváltoztatást el tudtunk intézni az említett weboldalon, de sokszor adott cég honlapján is volt ilyen opció. Hogy ez sem elhanyagolható feladat, azt jól jelzi, hogy 34 helyen kellett megváltoztatni a címünket, hiszen a jogosítványtól, autóbiztosítástól kezdve a hitelkártyákon át a nyugdíjbiztosításig mindenhol át kellett jelentkeznünk.

Emove-os lépések 2 – közüzem bekapcsolás-kikapcsolás

A következő lépés az elektromos áram, gáz, stb. kikötése, majd az új helyen a bekötés. Értelemszerűen a lakásból mindent kiköttettünk, ami a mi nevünkön volt (a víz kivétel volt, merthogy az végig a lakástulajdonos nevén volt, azt nem bántottuk). Az új házban a víz szolgáltató adott volt (South East Water), a többi szolgáltatóra meg azt mondtuk, hogy legyen az, amelyik már eleve ott volt. (Hiszen az építkezés alatt is csak használtak vizet, meg villanyt.) No, hogy nem sikerült teljesen megértenünk egymást az építtetővel, azt péntek este realizáltuk, de erről majd később.

A telefonvonalat magunknak kellett intézni, a Telstra egyszerűen adott egy új számot, és mivel Ági hétfőn úgyis otthon volt, a bekötés is megtörtént.

A költözés részletei

Az október 13-át mi találtuk ki, viszont azt, hogy a napon belül mikor legyen az átadás-átvétel, azt már a hitelt nyújtó bank határozta meg: délután fél egy. OK, gondoltuk, nincs gond, szépen felkelünk pénteken, nyugodtan megreggelizünk az IKEA-ban, ahol megvesszük a függönyt, aztán ha hívnak minket, hogy a settlement megtörtént, akkor elugrunk az ingatlanirodába a kulcsokért. Az átadásról írtam már, ez nem a ház átadását jelenti, hanem azt, hogy a mi ügyvédünk a bank ügyvédjével elintézték a papírmunkát, és a végső kiegyenlítő csekk átadásra került. Nyugodtan majszoljuk a babos tojásrántottát az IKEA-ban, amikor csörög a mobilom, és az ügyvédünk közli, hogy a Bank kérésére elcsúsztatták a "settlement"-et délután kettőre.

No, akkor gondolkodjunk! A költöztető teherautó délután egyre volt rendelve, így akkor irány az AVIS, a kulcs átvétele előtt felvesszük a járgányt! A tehergépkocsit "természetesen" lehet személygépkocsira érvényes jogsival vezetni, lévén csak 3 tonnás gépről volt szó. A lényeg az volt, hogy hátul legyen hidraulikusan állítható liftje, hogy a nehezebb bútorokat egyszerűbben lehessen levenni. Egy olyan igazi "lépcsűjáró" taligát is sikerült szerezni, amivel gyerekjáték volt például a hűtőnek a mozgatása is. A kocsi, amit kaptunk, szinte vadonatúj volt, mindössze egy kuncsaft használta előttünk, a légkondis fülke mellé automata váltó is járt, igazán egyszerű volt vele manőverezni.

AVIS után irány a Cellini, ahol az ágyat meg az ufós fotelt rendeltük meg. Kifizettük a fennmaradó részt a boltban, majd megkerültük az épületet (ott van a raktár) és felszórtuk a bútorokat – irány a ház! Az úton telefonált az ügyvédnő, hogy minden adminisztrációs feladat elvégzésre került, a ház a miénk. A háznál hagytuk a teherautó (lévén, hogy kulcsunk még nem volt) és kiugrottunk Berwickbe az ingatlanközvetítő irodájába. A poén, hogy még sosem jártunk itt, bár az igazat megvallva, most ezt is kihagytuk volna (a csúszás miatt). Egy kisebb kupac papír várt minket mindenféle garancialevelekkel, meg használati utasítással, no meg a kulcsok az ajtókhoz meg ablakokhoz, és távirányítók a garázskapuhoz. A legnagyobb meglepetésünkre ezen kívül is kaptunk valamit – egy ajándékkosarat. (Azt gondolom, hogy ez igazán kedves gesztus volt.) Kosár bedob, full gáz és irány a házhoz!

A teherautóval azért kellett egy kicsit tolatgatni, mire sikerült beállnom a garázs elé, de csak kinyitottuk a kaput és beszórtuk a bútorokat. A nagy sietségben majdnem elmaradt, de szerencsére csak majdnem, igen, Ágit sikerült karban átvinnem a ház bejárati ajtaján. (Bár már nem vagyok a régi, ahogy Gyuszi szokta mondani: "öreg ember nem raketta" )

Az igazi buli csak most indult, irány Docklands. Csak úgy halkan megemlítem, fél négy volt, mire elindultunk a házból… Amikor a péntek délutáni lassuló forgalomban odaértünk a házhoz, már negyed ötöt mutatott az óra. Maradt háromnegyed óránk, hogy az első fuvarhoz megpakoljuk a kocsit. Ezt a fuvart az aprajának szántuk (könyvesdobozok, ruhászsákok, stb.), a nagy bútorok a szombati szállítmányba kerülnek majd. Egyetlen kivétel a két ágybetétünk volt, hiszen terv szerint pénteken már a házban akartunk aludni.

Hogy miért ilyen kötött a költözködési idő az appartmantházban? A házban lévö liftek kártyával irányíthatóak, és mindenki csak arra az emeletre irányíthatja a liftet, ahol lakik (meg oda, ahol a kocsival parkolhat). A két lift közül az egyiket igény esetén költöztető liftnek nevezik ki, amikor kibélelik a felvonót, hogy a bútorokkal ne karcold meg a lift falát, illetve átállítják a vezérlését, hogy csak belülről lehessen irányítani. Így a költözés alatt más nem tudja "elhívni", nyugodtan ki-be pakolhatsz a liftbe-liftből. Délután öt után viszont mindenki hazajön a munkából, ekkor már nem lehet akadályozni a normális "liftezést". Gyors elhatározást hoztunk: amit tudunk, berakunk a liftbe és lenn majd a lift elé kiszórjuk, ergó, a kocsiba innen hordjuk majd ki. Hamar meggyőztek arról a recepciósok (szerencséjük, hogy ketten jöttek, egyet még simán elintéztem volna!), hogy az komoly tűzveszélyt jelent, ha a liftből nem azonnal a teherautóra pakolunk, és hogy nyomatékosítsák ezirányú véleményüket, míg kinn jártam a kocsinál visszapakolták a liftbe a már onnan kirakott dobozokat. Hát egy kicsit megszeppentek, amikor a "szemmelverés minősített esete" forgott fenn velük szemben, de számoltam háromig és pakoltam tovább.

Közben Lacka is befutott, így már nem csak ketten pakoltunk az Ágival. Kettő forduló a lifttel, nem több, nem kevesebb, ennyit tudtunk teljesíteni, de meg kell mondjam, a teherautó szinte tele lett. Egy kicsit még előkészítettük a terepet a szombat reggeli kezdéshez – az ajtóhoz közelebb hoztunk pár bútort, és elporoztunk Rowville-be, este hét körül. A háznál a kocsival való beállás már sokkal flottabbul ment, mint délután (igaz, ezt a gyakorlatot most Lacka mutatta be), de amikor a házba beléptünk egy igazi meglepetés várt minket.