Kropi kitűnő beszámolója, 2006

Első lakást vásárlók éjszakája

Igen, ilyen hangzatos című előadással kezdtük a puhatolózást. A “lakásbiznisz” egy évi 50 milliárd dolláros forgalmat lebonyolító iparág Ausztráliában, érthető, hogy minden cég, amelyik az ingatlanpiacon jelen van, megpróbál minél nagyobb szeletet kihasítani belőle.

Az első lakást vásárlók csapata egy “speciális állatfaj”, akiket be kell hálózni. Ők azok, akiknek nincs tapasztalatuk, esetleg nincs elégséges tőkéjük és azok, akik igénybe vehetik az állami támogatást a saját lakás vásárlásához. No, meg ne felejtkezzünk el a friss bevándorlókról, akiknek még hírből sincs ismeretük az ausztrál ingatlan-vásárlásról.

No, ezt az előadást egy mortgage-bróker csapat tartotta, és az újsághirdetések alapján ezt havi rendszerességgel meg is ismétlik. (No, nem nekünk, csak azoknak, akik nem értették meg elsőre. ?)

Ausztráliában kb. háromféleképpen vehetsz lakóingatlant.

1. Építőcéget bízol meg, amelyik általában kész csomagok alapján felépíti a kiszemelt házat a tulajdonodban lévő telekre, vagy ha még nincs telked, akkor azt is ajánlanak valamelyik lakóparkban. Persze ilyenkor meglódulhat a fantáziád, ami plusz költségeket jelent, de erről Poszáék már írtak, szóval most nem részletezem. Nekünk ez a megoldás most nem tetszik, lévén, hogy ez 8-9 hónapig is eltarthat, annak ellenére, hogy a ház tényleges felhúzása csak 3-4 hónap.
2. Private sales. Az újságban (és természetesen az interneten) meghirdetett házat próbálsz megvenni. Sosem fogsz találkozni az eladóval, csak egy ingatlanügynökkel, aki képviseli az eladót és intézi a papírmunkát. Ha meg tudtok egyezni, már tiéd a lakás/ház. Semmiféle kötelezettség nincs azonban arra vonatkozóan, mennyiért kell eladnia az eladónak.
3. Aukció. Egy meghirdetett időpontban összegyűlnek azok, akik egy adott ingatlant meg szeretnének vásárolni, és megteszik licitjeiket. Aki a legjobb ajánlatot teszi, azé lehet az ingatlan, abban az esetben, ha a meghirdetett minimumösszeget eléri az ajánlat. Ha nem éri el, akkor nem kötelező eladnia a tulajdonosnak, de meg lehet egyezni. De ilyenkor is egy ingatlanügynökkel tárgyalsz, ő maximum felhívja az eladót, hogy hozza meg a döntést.

De vissza ehhez a hülye megnevezéshez: mortgage broker. Itt senkinek sincs pénze ingatlanra, ergo mindenki hitelből vásárol. (Persze kivételek vannak, de senki sem olyan hülye, hogy a saját pénzét költse erre, később meglátod, hogy miért.) Hitelt vagy közvetlenül a banktól kérhetsz, vagy független “hitel-ügynökön” keresztül. Ők a mortgage broker-ek, akik segítenek kiválasztani, hogy adott helyzetben melyik fajta hitel tűnik a legjobb választásnak számodra, több száz ajánlat közül próbálnak kamatláb, a felveendő hitel mértéke, az önrész nagysága meg még jó néhány egyéb feltétel alapján segíteni.

Javadalmazást (értsd: jutalékot) majd a kiválasztott pénzintézettől kapnak, neked ez nem kerül semmibe. (Persze a bankokat sem féltem, biztos lehetsz benne, hogy ezt a jutalékot beépítik a hitel költségei közé, de hát nekik is élni kell valamiből.)

Mindegy, hogy melyik úton szerzel ingatlant, a hitelfelvételhez a következő lépések szükségesek. (Előre is szólok, fogok idegen szavakat használni, de megpróbálom rögtön megmagyarázni. Azt gondolom, hogy aki bele akar ugrani ebbe a folyamatba, annak jobb, ha tisztában van azzal, hogy is vannak a szakszavak “ausztrálul”.)

Első lépés – “Maximum loan amount”

A nagy kérdés, mekkora az a legnagyobb hitel, amit felvehetsz? (Ezt még hívják “borrowing power”-nek is.) Ez bankonként változik, de körülbelül meghatározható, és kiinduló pontot jelent, hogy maximum mekkora lakást/házat nézegess? (Hátha a tooraki villák, vagy a docklandsi penthouse-ok 1.5-2.0 milliós dolláros kérói nem férnek be a keretedbe. ?)

Min múlik a felvehető hitel nagysága?

• egyedüli igénylő vagy házaspár igényli a hitelt (ergo két fizetésből is lehet törleszteni),
• eltartottak száma,
• a kérelmező(k) fizetése,
• egyéb bevételek (például lakás bérbeadásából származó jövedelem),
• egyéb hitelek (autó-, személyi hitel havi törlesztő-részletének nagysága),
• a tulajdonodban lévő hitelkártyák limitje és a rajtuk lévő tartozás nagysága (bár ez sokszor nem is érdekes, hiszen akár holnap is kiveheted, a kártyáidon lévő még felhasználható keret terhére).

Ha kíváncsi vagy arra, hogy mennyi az annyi, akkor például a http://www.domain.com.au/Public/FinancialCalculators.aspx?cid=Calculators_BorrowingPower weblapon kiszámolhatod, itt a futamidő és kamat beállítása után a havi törlesztő-részletet is rögtön megtudhatod. (Ez csak iránymutató szám, ha adott bank érdekel, akkor megnézheted a bank honlapján.)

Második lépés – “Research Finance”

Ha már körülbelül tudjuk, mekkora hitelt kaphatunk, akkor finomítsunk egy kicsit rajta. Vagy felvesszük egy vagy több bankkal a kapcsolatot, vagy a hitel-ügynökkel megegyezünk, hogy melyik banktól kérünk előzetes hitel-elbírálást.

Hol spórolhatunk? Először is a “stamp duty”-n. Ez az ingatlanok átírásakor fizetendő illeték. Amennyiben nem kész ingatlant veszel meg, hanem akkor vásárolsz, amikor még csak a tervek vannak meg, akkor akár az egész illetékre szánt összeget megspórolhatod, később persze csak egy részét.

Második “talált pénz” az állami támogatás, ami államonként eltérő, és ami a szép benne, hogy nem csak Victoria államtól, hanem a szövetségi “kormánytól” is jár pénz (jelenleg $7.000 + $3.000). Egy dologra kell figyelni, hogy csak akkor jár, ha ez valóban az első lakásod Ausztráliában, tehát: egy, még nem vettél igénybe ilyen támogatást (mármint te, aki a hiteligénylő vagy, mert ha egyedül is elég lenne a fizetésed a hitelhez, akkor későbbiekben egy másik ingatlanra is meg lehet kérni a támogatást a házastársnak…), kettő, az ingatlant saját célra vásároltad (nem befektetési célra, hogy bérbe add) és legalább fél évig benne is laksz.

Szóval, a finomítás után felvesszük a kapcsolatot a pénzintézetekkel, amelyek kiadják a “pre-approval”-t. Ez egy általában három hónapig érvényes igazolás, ami azt tartalmazza, hogy adott bank mekkora maximális kölcsönt ad neked. Ez a papír később nagy jelentőséggel bír, több okból kifolyólag, de erről később még írok. Annyi ilyen igazolást gyűjthetsz be, amennyit akarsz, ennek sincs költsége.

Harmadik lépés – lakásnéző (Building inspection)

Na, most elindulhatsz megkeresni álmaid házát, vagy legalábbis azt, amire a bankoktól kapott igazolás(ok) alapján megengedhetsz magadnak. Persze egy ingatlanra csak egy hitelt vehetsz fel, de ez gondolom egyértelmű…De hol is találunk magunknak kérót, hol induljunk el. Először is jó lenne eldönteni, hogy mondjuk Melbourne melyik területén keressünk. (Persze a Brisbane-be, Sydney-be igyekvőknek nem feltétlen kell Melbourne-ben lakást nézni. ?) A város kellően nagy ahhoz, hogy nem mindegy, hol keresünk ingatlant. A CBD-ben, Docklandsben, South Yarrában egy két hálószobás, egy fürdőszobás, egy parkolóhellyel rendelkező lakás, ami egy új apartmantházban van, akár többe kerül, mint mondjuk Boroniában egy 6 hálószobás, 3 fürdőszobás, dupla garázsos, úszómedencés ház. Boronia pedig “csak” 25 km-re van a központtól, onnan meg újabb 25km a város széle…

A központtól való távolság természetesen nem az egyetlen kritérium, hogy hol magasak a telek-, és így az ingatlanárak. Fontos a közlekedés, az autópályától való távolság (bár gondolom, ezzel nem mondtam újat). Például a nyugati városrészekből a West Gate Bridge-n keresztül juthatsz be a belvárosba, az meg reggelenként igencsak be szokott állni, szóval, nyugat felé indulva ugyanolyan távolságban olcsóbban kaphatsz telket, mint kelet felé. A távolság kérdéskörhöz tartozik a vasúttól való távolság is.

A következő kérdés a földrajzi fekvés. Ez alatt egyrészt a tengerparttól való távolságot értem, másrészt egy érdekes dolgot. Szinte mindenki említette, hogy fontos az iskola a lakásválasztás szempontjából. A magániskolák drágák, ezért, ha adott környéken jó az állami iskola (akár az általános-, akár a középiskola), akkor ennek bizony “árfelhajtó” ereje van, gondolj csak bele mennyi pénzt megspórolhatsz azon, ha nem kell fizetned a drága magániskolára!

No, akkor nézzük, hol is lehet megtalálni az eladó ingatlanokat? A nagy napilapoknak (The Age, Herald Sun) a szombati kiadásában mindig van egy vaskos melléklet, ahol az eladó házak, lakások vannak. De miért is érdekes a szombati melléklet? Az eladó (és kiadó) lakásokat/házakat meg lehet tekinteni. Ilyenkor az ingatlanügynök ott vár a lakásban, ahol szépen körbevezet, ha kérdésed van, akkor meg a legjobb tudása szerint válaszol rá. Szóval, a lakásnézők általában szombaton és vasárnap vannak, illetve hét közben az ügynökkel előre egyeztetett időpontban. A hétvégi lakásnézők általában fél-, háromnegyed óráig tartanak, nagyon pontosan kezdődnek, illetve fejeződnek be, mert az ügynök utána rohan tovább a következő lakáshoz.

Ha nem akarod megvárni a hétvégi kiadást, akkor az ingatlan-ügynökségek által hetente megjelentetett kiadványokból válogathatsz. (Real Estate Weekly, Open)Természetesen ennél van egy sokkal kifinomultabb megoldás, az internetes keresés. A Realestate és a Domain honlapokon (no meg az egyes ingatlan-ügynökségek honlapjain) területre, meghirdetett árra, a szobák, fürdőszobák, garázsok számára kereshetsz, így jóval kevesebb időt kell eltöltened a kereséssel.

Na, most már többféle úton rátalálhatsz arra az ingatlanra, amit keresel, de még nem beszéltem a “véletlen-faktorról”. Ha tudod, melyik területen keresed az ingatlant, egyszerűen kocsiba kell ülni, és szépen végighajtani a környék utcáin szombat vagy vasárnap délelőtt 11 és délután 4 között, és kinn lesznek az “inspection” feliratú táblák nemcsak az eladó házak előtt, hanem a legközelebbi utcasarkokon is. Szóval, most már tudod, merre járunk hétvégenként.

Negyedik lépés – Ajánlat-tétel “Making an offer”

Megtaláltad az ingatlant, amit meg szeretnél vásárolni? Hogy tudd, mit is vásárolsz, kérd el a “Section 32” nevű dokumentumot, ami az ingatlan összes adatát tartalmazza. Gyakorlatilag ez egy részletes leírás, hogy mi van benne a csomagban, “tulajdoni lap” másolat az ingatlanról, állandó költségek, amit majd neked kell fizetni a jövőben (önkormányzati adó, stb.) és minden részlet: miből van a ház (tégla, vagy könnyű-szerkezetes), van-e légkondi, van-e fűtés (és ha van, akkor milyen típusú), milyen a padló borítása, be van-e kötve víz, villany, gáz, csatorna, és a többi és a többi.

Ezt a dokumentumot (még mindig ingyen ?) az ügynöktől kérheted el, nem kell neked a “Földhivatalba” rohangálnod. Amennyiben szakértői vizsgálatok is vannak csatolva, akkor “szerencséd” van, ha van olyan, amit úgy érzel, hogy elvégeztetnél, akkor azt saját költségen megteheted. Ilyen vizsgálat lehet a statikai vizsgálat vagy könnyű-szerkezetes házaknál a fehér hangya elleni védekezés (mert ugyebár senki sem szeretné, ha a hangyák kikezdenék a ház szerkezetét).

No, most már tisztában vagy az áruval, ajánlatot lehet tenni. Amennyiben “private sale”-ről van szó, magyarul nincs aukció meghirdetve, akkor ezt bármikor megteheted, a kérdés, hogy mekkora összegről. Ha a meghirdetett ár mondjuk 320.000 AUD, akkor egyszerűbb a helyzeted. Az ügynök (esetleg) segíteni fog abban, hogy elmondja, van-e másik ajánlat, ha nincs, akkor versenytárs nélkül csak könnyebb… Ez inkább új építésű ingatlanoknál szokott előfordulni, amikor felhúznak mondjuk egy 16 házból álló sorházat, és így az egyik házrészre tehetsz ajánlatot.

A másik lehetőség (ami sokkal gyakoribb), hogy azt mondják, az ingatlan ára 320k+. Ez azt jelenti, hogy 320 000 dollár feletti ajánlatokat várnak. Ilyenkor egy kisebb licit is kialakulhat, hiszen hiába teszed meg az ajánlatodat (természetesen szigorúan írásban), ha más többet ajánlott – az ügynök felhív, hogy ha egy kicsit emelsz az ajánlatodon, akkor esetleg tiéd lehetne a kéró. Persze ez addig folytatódhat, ameddig valaki ki nem száll, de mondom, ez továbbra sem az aukciós megoldás, hiszen annak szigorúbb szabályai vannak. Ha az ingatlanpiac inkább kínálati (mint éppen most), akkor akár a meghirdetett összegnél kevesebbre is adhatsz ajánlatot, ha az eladónak sürgős az eladás (és persze más potenciális vevő nincs a környéken), akkor akár a meghirdetett árnál alacsonyabb értéken is eladja neked a házát.

De mennyit is ér egy ingatlan, milyen ajánlatot “illik” tenni? Nem vagyok ingatlan-guru, sőt, inkább nem is értek hozzá, lévén még egyetlen ingatlanunk sem volt, így nem is nagyon szövegelnék bele mások döntésébe, de nézzük, mi minden számít(hat)?

1. Vissza az első kérdéshez: mekkora a maximum felvehető hitelösszeg? Ennél többet úgysem tudsz fizetni.
2. Neked mennyit ér meg maximum az adott ingatlan? Jelöld ki a határaidat, ameddig elmész, ha túlléped azokat, csak kényelmetlenül fogod érezni magad később.
3. Mint befektetés, mennyire számolsz a megtérüléssel? Ha nem akarsz a húsz-harminc éves futamidő végéig ebben a házban élni, akkor majd el kell adod. Addig hogyan fog változni az ingatlan értéke? A neten jó kapaszkodót találhatsz arról, hogy adott területen hogyan változtak az ingatlanárak az elmúlt 6, 12 hónapban, vagy éves szintre bontva az elmúlt 10 évben. Persze vannak kiugró területek, de 10 évre nézve, átlagban évente 9-11%-al emelkedtek az ingatlanárak Melbourne-ben.
4. Ha te sem vagy ingatlanszakértő, akkor te sem tudod, hogy mi is a valódi értéke a háznak. Megnézheted, hogy adott környéken, sőt, akár adott utcában mennyiért adtak el hasonló házakat az elmúlt időszakban, dehát nem sokszor van két ugyanolyan ingatlan. Lehet, hogy az eladott ingatlan
   • 5 évvel régebben épült,
   • a nappali délre néz, így sötét
   • a hátsó kertbe belát a szomszéd
   • a nappali padlószőnyeges, nem parkettás
   • és még van vagy ezer dolog, ami miatt két három hálószobás ház ára ugyanazon a környéken még köszönő-viszonyban sincs egymással.
5. Ha “tutira” akarsz menni, akkor kérj meg egy szakembert, 40 dollár körüli összegért felértékeli az ingatlant.

Miért jó, ha a vételár nem nagyon tér el a ház piaci értékétől? Hiába van a kezedben az előzetes hitel-elbírálás a banktól, lehet, hogy ERRE az ingatlanra nem kapsz hitelt a banktól. Gondolj bele, miért is adnának hitelt erre a házra, hogyha mikor értékesítenie kellene, akkor bukna a bank az áron?

Nagyon halkan jegyzem meg, hogy amennyiben nincs nagy különbség, akkor a bank ki sem megy felértékelni az ingatlant, merthogy neki is pont ennyibe kerül egy “külsőssel” végeztetett értékbecslés, így ha az interneten és a lapok vasárnapi mellékletében megjelenő árak alapján nem túlértékelt az ingatlan, akkor elfogadják, hogy ennyit is ér.

Foglaló (deposit)

Bizonyítandó, hogy komolyan gondolod, általában az ajánlati ár 10%-át kell letenned foglalóként. Amennyiben nem téged választanak, akkor ez természetesen teljes mértékben visszajár, egyébként te a következő szintre lépsz, a pénz meg az átadásig egy, az ingatlanközvetítő cég nevén lévő zárolt számlán csücsül. A “szerződés alatt” tábla. Amennyiben az eladó elfogadja az ajánlatodat (és aláírta a nála hagyott papírokat), a házra kitesznek egy nagy feliratot, hogy “under contract/ under offer”, ebben az esetben hiába adna valaki akár a kialkudott árnál magasabb ajánlatot, nem fogadhatják el, veled kell szerződést kötni.

Kihülési periódus (Cooling off)

De mi van akkor, ha az ajánlat elfogadása után TE gondoltad meg magad? Úgymond közbejöhet bármi, észrevetted, hogy mégis sötét a nappali, a szomszédban van egy hangos kutya, vagy találtál egy jobb befektetést. Ekkor még visszaléphetsz. Államonként máshogy van szabályozva, Victoriában 3 napod van az elállásra. Ekkor nem kapod vissza a teljes foglalót, párszáz dollárt bukhatsz, de mégiscsak van visszaút.

Feltételek szabása (Subject to)

A legfontosabb. Ennél nincs jobb védelem. Ha az egész hitel-szerzési folyamat untat, ezt a két szót akkor sem szabad elfelejtened. Az ajánlatot amikor megteszed, kiköthetsz feltételeket, amelyeknek teljesülniük kell, hogy az üzlet létrejöjjön. Addig a pillanatig, amíg nem vagy benne biztos, hogy tiéd lehet az ingatlan, miért fizetnél például a statikai vizsgálatért? Így kikötöd az ajánlatban, hogyha veled akarnak szerződést kötni, akkor csak akkor van üzlet, ha az elvégzett statikai vizsgálat eredménye pozitív. Így már nem kidobott pénz a vizsgálat, legalábbis nem más helyett fizettél érte.

De ennél sokkal általánosabb a “subject to Finance” kikötés, ami az ellen véd meg, ha nem kapsz hitelt adott bankoktól. Ebben az esetben, ha hozol igazolást, hogy ez meg az a bank elutasította a hitelkérelmedet adott ingatlanra vonatkozóan, te már védve vagy, nem üzlet az üzlet, és visszakapod a befizetett foglalót. Emennyiben nem írod bele az ajánlatba a feltételeket, és nem kapsz bankhitelt, akkor az ingatlan eladásáért továbbiakban felmerült költségeket neked kell állnod. Ugyanígy, ha később kiderül, hogy egy rakás pénzt kell költened a “csaknem új” ház javítására, csak azért, mert nem akartál statikai vizsgálatért fizetni, az a te dolgod, az eladó az általad megtekintett állapotban adta át neked az ingatlant.

Persze ez a “subject to” dolog egy kétélű fegyver. Mi van akkor, ha két ajánlat ugyanazt a vételárat tartalmazza, de csak az egyik köti ki a “sikeres hitel-felvétel esetén” feltételt, naná, hogy azt válasszák, amelyiknek “van pénze”, hiszen ha mégsem jönne össze a biznisz, akkor is bevasalják majd rajta a későbbiekben felmerülő költségeket.

Még mindig az ajánlattétel – az aukció

Az eladók néha úgy döntenek, hogy aukción próbálják meg eladni az ingatlanjukat. Ez annyiban különbözik a “sima eladástól”, hogy kitűzött időpontban kerül sor az értékesítésre. Általában hat hétig van ilyenkor a ház a “piacon”, addig nézhetik meg az érdeklődök, és a kitűzött időpontban (ami általában hétvégére esik) mindenki megjelenik, aki ajánlatot akar tenni az ingatlanra. (No, meg persze egy csomó kibic :-))

De ilyenkor elméletileg a licit előtt leellenőrzik azokat, akik esetleg ajánlatot tesznek. (Mindenki hoz egy kiállított csekket, mondjuk a vételár 10%-áról, amit akár majd be is lehet váltani az aukció után).

Az aukciónál mindig meghatároznak valamilyen “pluszos árat”, aminél többet várnak az eladók. Ha több érdeklődő van, akkor elindul(hat) az egymásra licitálás. Ha viszont senki nem ajánlja meg a minimum árat, akkor megkérdezik, hogy ki mennyit kíván adni az ingatlanért. Ha van jelentkező, akkor felhívják a tulajt, hogy ennyiért eladja-e, ha nem, akkor az aukciót sikertelennek minősítik, és mindenki mehet haza. Ilyenkor persze a tulaj vagy későbbiekben egy másik időpontban újra megpróbálkozik aukcióval, vagy private sale-ben próbálja meg értékesíteni.

Ha egy ingatlan aukcióra van meghirdetve, de a minimálisan elvárt összegnél többre akarunk ajánlatot tenni, akkor ezt nyugodtan megtehetjük akár a tervezett aukció előtt hetekkel is, hiszen esetleg az eladó úgy dönt, elfogadja az ajánlatunkat, és nem is kerül sor az aukcióra. Ha nem elég a felajánlott összeg, akkor megvárja az aukciót, hátha valaki többet ad (persze a rizikó benne van ebben, hogy az előzetesen ajánlatot tevő az aukcióra végül nem megy el, így a “két szék között a földre” minősített esete játszódik le).

Az ingatlan-értékesítés kétféle módja az egyes körzetekben más és más. Van, ahol (főleg a városközponthoz közel eső területeken) az eladások nagy része aukción történik, a távolabb lévő területeken azonban a közvetlen értékesítés “megy”. Ha érdekel, hogy a kinézett területen az aukciók az eladások hány százalékát képviselik, akkor a www.homepriceguide.com.au/snapshot alatt megnézheted, sőt arról is infót kapsz, átlagosan mennyi kedvezményt adtak az eladók a meghirdetett árakhoz képest.

Ötödik lépés: a szerződés

Miután megegyeztetek az eladóval, hogy neked adja el az ingatlant, keresni kell egy szakembert, aki az “átíratást” elvégzi. Ezt a papírmunkát egy ügyvéd, vagy egy úgynevezett “conveyancing professional” végezheti el, hogy mi a kettő között a különbség, ne kérdezd, majd egyszer írok róla, ha találkozunk legalább az egyikükkel. :-)

Ha megvan a szerződés, akkor a “meggondolási időn” belül ki kell egészíteni a foglaló összegét az ingatlan értékének 10%-áig, bár ebben meg lehet egyezni, az átadás időpontjáig úgyis zárolt számlán van a pénz… Most azt mondod, hogy egy kicsit megkevertem a lapokat, mert egyszer azt mondtam, hogy az ajánlattételnél kell befizetni a 10%-ot, most meg azt mondom, hogy a szerződéskötés után. Igazad van. Ahány ügynök, annyi választ kaptunk erre a kérdésre, hogy mikor is kell befizetni, meg mikor is van előleg, ja, és mennyi. De a személyes tapasztalatokról legközelebb.

A szerződéskötés után fog ugye kiderülni, hogy megkaptad-e a hitelt a banktól. Amennyiben a szerződésben benne van a “subject to finance”, akkor védve vagy elutasítás esetén. De annyi bankhoz mehetsz el hitelt kérni, ahányhoz akarsz, erre általában 14 napod van. Azt mondják, hogyha az előzetes hitel-bírálatod sikeres volt és a vásárolt ingatlan értéke is az engedélyezett összeg alatt van, a tényleges hitelbírálat 2-3 munkanap alatt lefut. (Itt jön be az, amit írtam a múltkor, ha a bank nem fogadná el az árat, és fel akarja értékelni az ingatlant, akkor ez még 2 nappal meghosszabbítja a folyamatot.)

A szerződésben meghatározásra kerül az átadás-átvétel időpontja, ami átlagosan 60 nap, de meg lehet egyezni 30/90/120 napban is.

Az utolsó, hatodik lépés: Az átadás-átvétel

Miután minden papírmunkát elvégeztek, a vevő is megkapta a teljes vételárat, a víz, stb. átíratása megtörtént, a helyi adó is rendezve lett, már csak egy dolgot kell leellenőrizni, hogy ha az eladónak volt hitele a házon, akkor az is vissza lett fizetve a befolyt összegből. J

Amennyiben új építésű ingatlanról van szó, akkor pár év (általában hét év) garancia is van a felmerülő hibák kijavítására vonatkozóan, de ez egy másik sztori…

Mindenesetre gratulálunk, ön egy ausztrál ingatlan boldog tulajdonosa lett!