Posza írta Brisbane-ből, 2005-ben:

Mi is néztük a neten a Coles-Myer kártya lehetőségeit, mert azt tapasztaltuk hogy itt csak az számít, akinek van hitelkártyája, és kellően el tud adósodni.:)

No nem nagy dolgokra kell gondolni, de nem árt az ún. hiteltörténetet már az elején szépen felépíteni. Ennek az az előnye, hogy ha később tényleg nagy dolgokra szeretne az ember hitelt felvenni, pl. lakás vagy kocsi, akkor megnézik a jelentkező előéletét hitelek szempontjából, és az a jó srác a szemükben, akinek egyáltalán van hiteltörténete, tehát régebben vett fel hitelt valamire, használta a hitelkártyáját és persze illedelmesen vissza is fizette.

Szóval mi is igényeltünk Myer-es hitelkártyát, neten kitöltöttük a jelentkezési lapot, és miután elküldtük a paramétereinket, közölték az igénybe vehető hitelkeretet és majd postázzák a kártyát. Először nem akartuk elhinni. Ennyi az egész?! Legalább hívjanak fel vagy ilyesmi. Gondoltuk, valahogy biztos leellenőriznek vagy valami. De nem, csupán bemondásos alapon simán kiküldték a kártyákat pár nap múlva, szép színes Mastercard-os, dombornyomásos kártyák. Ehhez otthon egy kötetnyi papír és igazolás kell, és ezek után is olyan érzése van az embernek, hogy a bank tett szívességet nekem, hogy az ügyfelük lehetek.

Csanád, Új-Zéland 2009

Az én információim az egyik legnagyobb credit-nyilvántartó/minősítő/adósságbehajtó cég vezetőjétől származik, akinek az előző munkahelyemen volt szerencsém hat hónapot dolgozni. Ez az egész személyes hitel-történet (credit-history) a következőképpen néz ki:
A personal credit historyt különböző magáncégek (nem bankszövetség, nem állami hivatal, hanem ezzel foglalkozó vállalkozások) tartják nyilván. A nyers adat mindenütt ugyanaz, mert ezek a cégek megosztják egymással, az ebből származó minősítés algoritmusa változik cégről-cégre. A kis és közepes vállalkozások, illetve a nem pénzügyi szolgáltatók ( Telecom, Vodafone, hogy csak egy pár valós példát említsek) általában csak ezen cégek valamelyikének a minősítésére támaszkodnak. A bankok általában saját minősítési rendszerrel dolgoznak, saját algoritmussal, de a nyers adatokat ők is ezen cégek valamelyikétől szerzik be.

Ezen minősítési algoritmusoknak az egyik egyik alapja, a credit-history hossza (időtartamban). Abban igazad van (és ezt írtam is), hogy ha semmiféle hiteled nincs, akkor csak a számláid alapján keresztül kerülhetsz ezeknek a cégeknek a látókörébe, mégpedig akkor, ha valamit nem fizettél ki. Ez ugye automatikusan negatív minősítést jelent. Ha nem folyamodtál semmilyen hitelhez, és mindent rendesen befizettél, akkor nincs rólad semmilyen adat, egy esetleges credit-check esetében fehér foltnak minősülsz, ami még mindig jobb persze, mintha negatív minősítésed lenne, de… És itt ugrik a majom a vízbe.

NZ-n, ellentétben Magyarországgal, van pozitív adós lista – azaz a credit-historyd nemcsak az esetleges elmaradásaidat, nemfizetéseidet is rögzítik, hanem azt is, ha van bármiféle hiteled és azt rendesen törleszted. A személyes credit-historydhoz nemcsak finanszírozó cégek, de te magad is hozzáférhetsz, pl. itt: http://www.vedaadvantage.co.nz/personal … t-file.dot

A pozitív credit-history akkor számít igazán (például házvásárláskor), amikor nem a saját bankodtól szeretnél hitelt felvenni (akik ugye rendelkeznek rólad valamilyen adatokról), hanem olyan finanszírozótól, akinek addig nem volt kapcsolata veled. Egy üres credit-check, ha nem is súlyos, de hátrány, ami a hitel elbírálásakor beszámításra kerül. Azt nem mondom, ha nincs pozitív credit-historyd, akkor nem kapsz hitelt, de azt tudom, hogy ha van, az jelentősen segít.
És akkor most újra leszögezem: az personal credit-history az első hitelfelvétellel (vagy credit-kártyával) indul (vagy az első nemfizetéssel), ezért javaslom mindenkinek, hogy minél, hamarabb csináltasson kártyát és ne debitet.

Kodiak, Sydney 2008

Eleinte én is elutasítóan viselkedtem velük, meg büszke is voltam, hogy nem vásároltam hitelre soha semmit.

Aztán, mikor mar jó ideje szakmai vezetőként dolgoztam, elég szép summáért, valami miatt bementem a bankba. Aztán szoba jött a kredithisztori, és a munkaerő meglepően közölte, hogy bizony a béka feneke alatt tanyázik a pontszámom. Mondta, hogy most azonnal igényeljek hitelkártyát, és kezdjem el havi szinten használni.

Persze, én nem dőltem be neki :) Inkább utánajártam, és végül is tényleg igényeltem, elkezdtem használni. Minden hónapban levásároltam szépen a néhány száz font hitelkeretet, amire aztán 3-4 hónap után, jó póker-játékos módjára rádupláztak. Elég az hozza, hogy bő fel év elteltével küldtek meg egy kártyát, összesen már néhány ezer font hitelkeret körül jártam, és picit később megjelent egy ötjegyű overdraft lehetőség is a számlámon.

A havi pár száz fontnyi hitel-kártyázás többet számított, mint hogy havonta, rendszeresen jöttek az összegek a számlára. Rájöttek, hogy jó ügyfél vagyok, közben nekem egy fillérembe nem került, mert mindig mindent időben visszafizettem. Azóta is várják, mikor veszek fel hitelt. De ha vennék, adnának.

Amerikában van olyan hitelkártya, ami 500 dolláros keretű és amint megkapod, máris van rajta 300 dollár tartozás. Boldogan, mondhatni önfeledten elköltsz 200 dollárt és ezzel ki is merítetted a keretet. Viszont tartozol 500 dollárral, amit szép lassan törlesztgetsz. Természetesen magas kamat is van, tehát ha elhúzódik a törlesztési idő, akkor a 200 dolláros pazar költekezésed végül bekerülhet 1000 dollárba is. Vagy még többe.

Az ember azt hinné, hogy ilyen nincs, ez a kártya nem kell senkinek. Dehogy nincs! Dehogy nincs! A bank szóvivője úgy nyilatkozott a sajtónak, hogy ez egy népszerű termék. Ausztráliában nem hallottam még ilyenről, de lehet, hogy csak azért, mert nem figyelek eléggé. De ha éppen ilyen nincs, hát van helyette valami hasonló. Például:

Kocsira akartam hitelt kérni. Megnéztem a bankok hirdetéseit és meglepődve tapasztaltam, hogy erre a célra teljesen különböző kamatlábakkal kínálják a hitelt. Hát ez hogy lehet? Hülyék az emberek, hogy nem a legalacsonyabb kamatot választják? Volt mondjuk egy ilyen kínálat-skála:

A Bank 4,3 % – B Bank 4,8 % – C Bank 5,1 % – D Bank 6 %

Éreztem, hogy itt valami nem stimmel. A D bank nyilván egy cent hitelt nem tud így kihelyezni, hiszen mindenki az A-hoz fordul. Sorra felhívtam őket és megkérdeztem: kell X ezer dollár, egy éves futamidőre, hetenkénti törlesztéssel. Mennyi lesz a törlesztésem? Képzeld, a D bank válasza volt a legkedvezőbb. Annak idején matekból én tanultam a kamatos kamat számítását. Csak a D banké felelt meg annak a szabálynak, amit én tanultam. A többi máshogy számolt. Magyarul azt mondanám, hogy becsapta a vevőket. Angolul azt mondják, hogy más módon számolt.

Nem kell valami ördögi ügyesnek vagy profi pénzügyesnek lenned ahhoz, hogy elkerüld az ilyen mindennapi csapdákat, csak tudnod kell, hogy hazugokkal és hamiskártyásokkal tárgyalsz, akik teljesen büntetlenül teszik azt, amit tesznek. Megúszhatod a dolgot, ha nem hiszel nekik és magad számolsz.