Akik nem járatosak ebben a kérdésben – vagyis a teljes magyarországi magyar anyanyelvű és csak magyarul tudó népesség – azt hiszik, hogy az angol nyelv megtanulása a gyerek számára valami teher vagy erőfeszítés lesz, hiszen nekik is az volt az iskolában.

Itt inkább az lesz a majd a meglepő számodra, hogy milyen drámai gyorsasággal felejti el a magyart a gyereked. Ha óvodáskorú, akkor már néhány hét elég ahhoz, hogy ne legyen képes magyarul válaszolni a kérdéseidre. Ha iskoláskorú, akkor néhány hónap kell a magyarság teljes elpárolgásához.

Budapesten ezeket a kérdéseket teszed fel magadban: – Hogyan fogja megtanulni a gyerekem az angolt az ausztrál iskolában? Hányszor jön majd sírva haza, mert kigúnyolták az idegen akcentusa miatt?

Néhány héttel az Ausztráliába érkezésed után meg azon kapod magad, hogy a gyereked hazatérve az iskolából, angolul tud csak beszámolni az ott történtekről.

Néhány hét. Érted? Néhány hét!

Ne tőled tanuljon angolul!

Nem szabad angolul tanítani a gyerekedet, ha te magad nem vagy angol anyanyelvű. Ez egy végzetes hibát okozhat a nyelvfejlődésében. A te hibás angolodat fogja jónak tartani és az igazi angolt csak hosszas kínlódás után tanulja majd meg. Léteztek ilyen esetek régen, mikor a bevándorló szülőket arra biztatták, hogy otthon angolozzanak. Nőttek itt fel olyan gyerekek, akiknek nem volt első nyelvük. Ez úgy értendő, hogy minden nyelvet törtek. Egyetlen nyelvet sem beszéltek anyanyelvi szinten.

Igazán nem tartok attól, hogy ez az eset ma megismétlődik. Nem olyan időket élünk. A gyereked majd helyre tesz, mert ha megpróbálod tanítani, akkor kijavít és megmondja a szemedbe, hogy azt nem úgy kell mondani. Ezt az egészet csak azért írtam le, hogy ne próbálkozz lehetetlen dolgokkal, lesz éppen elég nehézséged a kezdetekben. Minek még erre rátenni?

Nem tudhatod, hogy már tud

A legtöbb új bevándorló nem tud annyira angolul, hogy felmérje, mennyire tud a gyereke. Otthon, egymást között magyarul folyik a szó, tehát nincs semmi jele az angoltudás fejlődésének. A legtöbb szülő kivetíti a saját nem-tudását a gyerekére. Azt hiszi, hogy az is kínlódik, hiszen ő maga kínlódik. Néha ezt hangosan ki is mondja társaságban és én meghallom.

Azon kevés szerencsések közé tartozom, akik tudtak angolul, mikor 1987-ben Ausztráliába érkeztek. Itteni magyar társaságban angolul nem-tudó szülőktől gyakran hallottam azt, hogy féltik a gyereküket, mert az nem tud angolul. Felmérni nem mérhették, hiszen ők maguk nem tudtak, tehát nem volt mérőeszközük. Én hallottam a gyereket angolul beszélni. Ez egyáltalán nem volt nehéz, hiszen a gyerek már szívesebben szólalt meg angolul, mint magyarul. Kérem, a legtökéletesebb nyugat-sydney-i ozzi kiejtéssel, jó hangsúlyozással, jó ütemben, hibátlanul beszélt angolul. Semmi érzékelhető különbség nem volt közte és az itt született gyerekek tudása között. Erről állította az édes szüleje, hogy nem tud? Ha én ellentmondtam neki, és azt mertem mondani, hogy bizony tud, akkor rám nézett nagy kerek szemekkel, hogy mit szólok én bele az űdógába.

Ebben maradtunk.

Még az angolul jót tudó szülők sem tudják, hogy áll a gyerek, hiszen otthon csak magyarul beszélnek. Nincs igazán alkalom arra, hogy megfigyeljék a fejlődését. Lásd alább:

Hayim, Melbourne 2008

Az egyik leggyakrabban ismételt kérdés, amit e-mailekben kapok az, hogy mennyire beszelnek jól a gyerekek angolul.

A fiam 3 eves, a lányom 15 hónapos volt, amikor Ausztráliába jöttünk. Tavaly február óta heti három napot jártak oviba egészen júliusig, azóta pedig teljes időben ott vannak. Azaz most már több, mint fél éve gyakorlatilag ott töltik az életük túlnyomó részét. A legtöbb ismerős azt mondta, hogy a gyerekek hetek alatt megtanulnak angolul – ami erőteljes túlzás. Persze hozza kell tenni, hogy otthon magyarul beszelunk a picikkel, és ha mesét nézünk vagy olvasunk, azt is magyarul tesszük többnyire.

A helyzet, hogy nem pontosan tudjuk, milyen szinten állnak a picik angolul. Otthon csak magyarul hajlandók megszólalni, bár az angol mesét is megnézik a TV-ben és a számítógépen is játszanak angol nyelvű játékokkal is. Az oviban a gondozónők azt mesélik, hogy a kislányom jól érti az angolt, és beszélni is szokott. Én ezt eddig csak egyszer láttam, amikor is közölte a gondozónőkkel, hogy a testvére a másik csoportban van (‘he is in the kinder room’).

A fiamnak az angol nagyobb problémát okoz. Eleinte teljesen külön játszott, most már eljátszik a többiekkel – ám az angolja még nem az igazi. Igaz, a magyar beszédfejlődése sincs még az átlagos ötévesek szintjén.

Egy hasonló helyzetben lévő fiatal apa mesélte, hogy négy éves fia négy hónap részidős ovi után kijelentette otthon, hogy nem beszél többet magyarul.

Onezimusz, Adelaide 2008

Nalunk a 6 eves fiam nem szereti hallgatni a szulok angoljat, mert szerinte nem is tudunk angolul. (Lehet, hogy igaza van!) Beszeltem egy masodik generacios ausztral indiaival, aki itt tanulta az angolt. Gyerekkoraban szegyellte a szuleit a fenti okok miatt. Arra gondoltatok mar, hogy az is megtortenhet, hogy az unokaval csak angolul lehet csevegni? A kivandorlas olyan, mint a hazassag. Inkabb elotte kell meggondolni, hogy akarom-e, mert egy eletre szol!

Pék Pityu, Perth 2008

Ülünk este a tévé előtt, s nézzük az SBS-en a Food Safari c. műsort (mi sokat tévézünk, igen kommersz gyerekek vagyunk). Épp a magyar konyha remekeit mutatták be sydney-i magyar vendéglősök – mint pl.a bécsi szelet (!?!).

Na szóval! Nyomják a csávók a dumát, hát számunkra rettenetes magyaros akcentussal. Oldalbordámmal jókat vigyorogtunk az akcentusukon, egészen addig, amíg Gabi lányom meg nem szólalt:

– Jé, ti is pont ugyanígy beszéltek, mint a bácsik a tévében!

Hja – más szemében a szálkát is …

Egy másik ifjú apa mesélte, hogy a kislánya most kezdte az iskolát. Oviban már tanulta a betűket, tud magyarul és angolul is olvasni egy kicsit. Az iskolai tankönyvből felolvasta az apjának az aznapi anyagot, de magyarul mondta az angolul nyomtatott szavakat. A meglepődött szülők megkérdezték a tanítónénit, hogy mi a helyzet az iskolában. Ott ugyanezt az anyagot szép angolsággal olvassa a gyerek, mondta a tanítónéni.

Ez a tolmács-tehetség engem is meglepett. A fordítás egy nehéz mesterség. A gyerek hamarosan fel is hagy majd ezzel. Jönnek sorra azok a szavak, amelyeket csak angolul tud majd, mert a magyar nyelvi fejlődése leáll, az angol meg vágtat. Jönnek a bonyolult mondatok és a magyartól teljesen idegen nyelvi szerkezetek. Ezeket egy profi fordító sem tudja néha rendesen lefordítani. A fordító kollégáim között nincs ilyen kettős anyanyelvű. Mindenki tankönyvből tanulta az angolt. A kettős anyanyelvűek jól tudnak mindkét nyelven – már ha jól tudnak – de nem szeretnek egyikről a másikra fordítani.

Egy 16 éves korában bevándorolt fiatalember arról panaszkodott, hogy a nyelvtanulás nem megy hetek alatt, mint ahogy a honlapomon írom. Ő már három hónapja itt van és csak most fordult elő vele az, hogy egy földrajzórát az elejétől a végéig teljesen megértett.

András, Melbourne 2008

Ma megnéztük alaposan az autót. Alkudtunk rá és megvettük. Arika annyira összebarátkozott a kocsitulaj lányával, hogy csak sírva jött el. Egyébként a kérdésre, hogy mi a neve, gondolkodás nélkül válaszolt. Angolul. A nyelvi különbségek sem jelentettek problémát játék közben.

Arika majdnem 6 éves. 12 napja van Ausztráliában. Ha neked is így megy majd az angol 12 nap után, hogy a munkatársaiddal kitűnően megérted magad, akkor jó. Ha nem, akkor újra kell születned és 6 éves korodban bevándorolnod Ausztráliába.

Pék Pityu, Perth 2008

Mi három poronttyal jöttünk ki, az akkor 9 éves fiam meg majd 7 éves lányom iskolaköteles volt. A legkisebb, három éves maffiózó akkor még csak a küszöböt rága :o). A gyerekeknek NULLA angoltudása volt. Megjegyzem, mint kiderült, nekünk se volt sokkal jobb a helyzet…. :o (Mi – tudatlanok – becsengettünk a legközelebbi elemi iskola ajtaján, s az ottani igazgatóval lezavart eszmecsere után ő már szervezte is nekünk a találkát az INTENSIVE ENGLISH LEARNING CENTRE (vagy valami hasonló) igazgatójával. Ez tulajdonképpen egy mondjuk “köztes suli” a gyerekek számára, ahol az angol nyelven van a hangsúly (értelemszerűen). A gyerekeket ők állandóan felmérik, s amikor az angol szintet elégségesnek találják, akkor mehet a gyerek az ún. “mainstream”, tehát rendes suliba a többi ozzival. A gyerekeim egy évet jártak ebbe a suliba, kis busz hozta-vitte őket háztul a suliig, ingyen és bémentve.

Szóval ettől ne tartsatok! Egyszerűbb lesz, mint hinnétek, s a gyerekek szinte pillanatok alatt tudni fognak angolul!