Az alábbi anyag nem az én írásom, hanem egy újságcikk kivonata.

2011. januárjában egy tévé-sorozat indult a bevándorlásról. Ehhez az Ipsos Mackay közvélemény-kutató készített egy felmérést. A felmérésből az Australian újságírója ezt olvasta ki:

Az elmúlt 10 évben, a konzervatívok vezetésével,  jelentős volt a gazdasági növekedés. Olyan jelentős, aminek nincs is előzménye Ausztrália történelmében. A bevándorlók megítélése is jócskán megváltozott ebben az időszakban. A közvélemény megértette, hogy a szakképzettek bevándorlása, a gazdaság fejlődése és a jólét között szoros kapcsolat van.

Közel 10 év telt el a szept. 11-i terrortámadás óta és a menekültekkel szembeni megértésünk azóta egyre csak fogy.

Negyedszázada a multikulturalizmus kifejezés még nem hordozott értéket. Csak egy kísérlet volt, amihez hozzákezdtünk ugyan, de nem tetszett nekünk. Az etnikai kisebbségek értékrendje más volt és ha nem vigyázunk, még átveszik a vezetést.
Mára a multikulturalizmus teljesen elfogadottá vált. A róla szóló viták csak a széleken folynak. A többségnek tetszik és kész. 60% úgy vélekedik, hogy Ausztráliának ilyennek kell lenni.

A legnagyobb változás, hogy manapság a régi ausztrálok nem úgy tekintenek a bevándorlókra, mint a munkaerőpiacon megjelenő új versenytársakra. A federáció (1901) óta egészen mostanáig az volt az általános hozzáállás, hogy a bevándorlók elveszik a munkahelyeinket. Hajlandók keményebben és többet dolgozni, hogy megvethessék a lábukat. Ezzel a megélhetésünket veszélyeztetik. Ez az egész hozzáállás mára eltűnt. Nem csak azért történt ez, mert gyakorlatilag teljes a foglalkoztatottság, hanem azért is, mert a gazdasági törvényszerűségeket ma jobban értjük. Mindenki tudja, hogy Ausztráliának képzett bevándorlókra van szüksége, hogy elég adófizető legyen, akik eltartják az öregedő lakosságot és fenntartják azt a magas életszínvonalat, amit megszoktunk.

A lyukas halászhajókon érkező menedék-kérők viszont egyre erősebb ellenszenvvel találják szembe magukat. Az egyik érv ellenük, az ausztrál egyenlőség- és igazságérzet: – Várd ki te is a sorodat. Ne próbálj meg előre furakodni!

A bevándorlóktól azt várjuk el, hogy beilleszkedjenek, hasonuljanak, elfogadják az ausztrál életstílust. A multikulturalizmust úgy értelmezzük, hogy egy sok-fajú emberekből összeállt társadalom, de a kultúrája nagyjából egységes és a közös nyelve az angol. Nem annyira multikulturalizmus ez, hanem a sokfajúság elfogadása.

Azt várjuk el a bevándorlóktól, hogy a magukkal cipelt terheket hagyják az ajtóban.

A megkérdezettek 89%-a úgy találta, hogy az elmúlt 5 évben a faji előítélet maradt a régi, vagy éppen növekedett. Ugyanakkor 79% úgy gondolja, hogy Ausztrália mindig is nagylelkű volt a bevándorlókkal. A legtöbben nem értenek egyet azzal az állítással, hogy rasszisták vagyunk. A rasszizmus egyéni, személyes szinten jelentkezik, nem közösségi szinten.

A gettók létéről a bevándorlóknak sincs jó véleményük. Egy kínai férfi ezt mondta: – Van ugye a kínai közösség, a vietnami közösség és a maláj közösség. Többnyire elkülönülnek. Nem keverednek egymással.

Ugyanakkor a gettók megkönnyítik az asszimilációt és erősítik a társadalmi kohéziót. Kapcsolatot jelentenek a régi és az új haza között. Egyszerre szolgálnak biztonsági hálóként és ugródeszkaként az új bevándorló számára. Egy izolált ember sokkal nehezebben illeszkedik be, mint egy gettóból induló. – Nem, soha nem lesz belőlem ausztrál. – mondja egy svéd nő, három gyerek anyja. Az izoláltságra panaszkodik. 40 éve él Melbourne-ben. {Nincs svéd gettó Ausztráliában.}

forrás